A XIX. század második felében, a XX. század elején nagy hagyománya volt Temesváron a kórusmozgalomnak, majd a közbejött történelmi, politikai, társadalmi változások a város művelő- dési életére is rányomták bélyegüket.
Több évtizedes kiesés után, a Megyei Művészetügyi Bizottság és a Ma­gyar Nemzetiségű Dolgozók Temes Me­gyei Tanácsa vezetőségének kezdemé­- nyezésére 1971. januárjában megalakult a Municípiumi Művelődési Ház mellett a Bartók Béla nevét viselő vegyeskar, a megye egyetlen folyamatosan működő magyar művelődési egyesülete, amely az elmúlt ötven év alatt közel háromszáz tagot számlált. Karvezetők: 1971-73: Teleki László, 1973-1989: a decemberi események áldozatául esett Csizmarik László, 1990-2002: Elekes András, 2002-től Gáspár Mária zenetanár. A kó­rus repertoárja gazdag, a klasszikusok mellett magyar és román népdalfeldolgozások, Bartók és Kodály művei, bánsági szerzők, 1990 után egyházi zene is szerepel. 1975–től gyakran lépett fel a Re­zeda népi ének- és táncegyüttessel, amelynek zenekarát Tódor Béla zeneta­nár vezényelte, valamint a kórus tagjaiból alakult, Borsos Zoltán tanító által vezetett zenekarral, 2000 után a Szabó Ferenc vezette Bokréta együttessel is.
A kórus a megye szinte minden hely­ségében fellépett, de Arad és Krassó-Szörény megyében is, valamint a szín­- házban, a Zeneművészeti Főiskolán, a Líra-teremben, Rózsa parkban, a város és megye templomaiban, évi rendszeres­séggel a Bánsági Magyar Napok, Te­mesvári Magyar Napok keretében, ame­- lyek, sajnos, a járvány miatt 2020-ban elmaradtak. 1990 után lehetőség nyílt külföldi kapcsolatokra is, vendégeket, kórusokat fogadni, de Szegeden, Ma­kón, Bogárzón, Pakson, Öttömösön, Kis­zomboron, Békéscsabán az Erkel Sándor Nemzetközi Fesztiválon szerepelni. 1991-ben Szentesen a Bárdos Lajos Vegyeskar meghívottja volt a kó­rus, 2020 őszén is, de az egyházzenei rendezvényt 2021 májusára halasztották, valamennyien reménykedünk a járvány kedvező alakulásában. Az énekkar a mű­vek megfelelő részleteinek megszólalta­tásával támogatta Ohanovits Miklós egyetemi tanár zenetörténetet népszerűsítő előadásait. Közösségépítő szerepét szolgálták a születés- és névnapi meg­emlékezések, kirándulások, nótázás a tá­bortűz mellett, a farsangi nyugdíjas bál megszervezése.
A hazai és külföldi sajtó, rádió, TV elismeréssel szólt az emlékezetes elő­adá­sokról, de a kórus örömére szolgált az is, hogy Tácsi László megkeresésére Bartók Béla mérnök, a zeneszerző-zenetudós Budapesten élő fia elvállalta a „tisz­teletbeli tagságot”, annak reményé­ben, „a név mellett valóban apám szellemi örökösei lennének”.
1990-től a kórus „független”, támogatók nélküli, ezért különös elismeréssel adózik mindazon magánszemélyeknek, intézményeknek, amelyek lehetővé tették az utaztatást, valamint a kórust minden alkalommal szívélyesen fogadó kö­- zönségnek.
A több évtizedes tevékenység fel­idézése alkalom az úttörőkre emlékezni, elismeréssel adózni mindazoknak, akik évtizedek óta tagjai az énekkarnak, áldozatot vállaltak az együtt-éneklés örö­méért, s azoknak is, akik menet közben csat­lakoztak, és remélni, lesznek eljö­ven­dő énekelni vágyók, akik Kodály Zol­tánnal vallják: “A zene tápláló, vigasztaló elixír, és az élet szépségét, s ami benne érték, azt mind meghatványozza.
Tácsi Erika