A kilencedik TESZT eurorégiós jellegében változást jelent, ugyanis a közvetlen szomszédaink és a Balkán-félsziget több országából érkezett társulatok mellett Olaszországból, Portugáliából és Belgiumból is részt vesznek alkotói közösségek. A fesztivál megnyitását jelző gongütést követően Balázs Attila, a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház igazgatója átadta a vezetést Upor László budapesti dramaturgnak, a kerekasztal beszélgetések vezetőjének, az évek során védjegyévé vált játék-kormányt.
Lemeztelenített szürkemarha
A breaking nyúzok és szenzációk divatját követve a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház és a Szabadkai Kosztolányi Dezső Színház közös előadása, az Urbán Adrás által rendezett Magyar című, rockoperai elemeket is felvonultató – micsoda kitűnő hanganyag! -, a performansz és színház mezsgyéjén járva a szakmán kívüli ártatlan néző tűréshatárát, enyhén szólva próbára tevő produkciónak bizonyult. Feltevődik a kérdés: hol van a határ, meddig terjedhet az alkotói szabadság, amikor a művészet eszközeivel, ha kódolva is a művész üzeneteket fogalmaz meg, és közvetít?
Mondhatnánk, szíve-joga az alkotói közösségnek milyen mondanivalót közvetít a produkciót megtekintők felé, akik esetünkben mítoszokat romboló szimbólumok megfejtésére kényszerülnek. S vajon nincs határa az eszközök alkalmazásának, s annak, hogy a modernség jegyében, minden elképzelést fölülmúló gusztustalanságok elviselésére kényszerítsék a színművészet szentnek tartott oltára nyújtotta revelációra vagy csak egyszerű szórakozásra, tartalmas kikapcsolódásra készülő gyanútlan, és kiszolgáltatott nézőt.
Nem lehet mentség, hogy a produkció alkotóit a napjaink – meglehetősen zavaros képhalmozokba elénk tárt – kegyetlen valósága ihletette. A méregbe mártott nyilak, függetlenül a politikai- vagy világnézeti üzenet szándékától, nemzetgyalázó bumeránggá váltak. Kár, hogy a magyar eredet szimbólumok demitizálásával és a történelmi megalázásokra utaló eszközök használatával az elemi jóérzést sértő, gyalázkodásként is értelmezhető produkcióval rajtolt a szakmai berkekben visszhangos IX. temesvári színházi esemény.
Ha sokkolni, megbotránkoztatni, provokálni kívánt a Magyar című előadás, a más nemzetűek által felületesen ismert magyar-képnek ábrázolásával, akkor célját elérte.
A temesvári történelmi pillanatok megidézése
Macedónia fővárosából, Szkopjeból érkezett a TESZTRE a Ifjúsági Kulturális Központ alkotói csoportja a Caryl Churchill: Őrült erdő című előadással, Nina Nikolikj rendezésében. Híven követve a temesvári forradalom és a romániai 1989-es eseményeket, a darab szereplői sikerrel idézik meg a – reméljük letűnt – kor hangulatát és karaktereit, illetve a szereplők családi és személyes történetein keresztül bontakozik ki a társadalmi kontextus. A romániai forradalmi eseményekhez hasonló folyamatok között születik meg a modern macedón társadalom, az elődás során több analógia bemutatására is sor kerül.
Esélytelenek világa
Vigasztalan, egyszerre drámai és abszurd történetbe enged betekintést nagy empátiával és rengeteg humorral a vesztesek nyelvét jól beszélő Keresztury Tibor darabja. A budapesti Forte Társulat és a Trafó Kortárs Művészetek Háza együttműködésével, Horváth Csaba által rendezett Tar Sándor-Keresztury Tibor. A te országod című brutálisan nyers, realisztikus eseményeket költői víziókká oldó előadás a Forte Társulat már megszokott kreatív energiája és radikális színpadi eszköztára révén elemi erővel rántja be a nézőt a mindenkori alullévők, az esélytelenek világába.
Történet halottal, úrnőkkel
Szerelmi történettel mutatkozott be a szlovéniai Ptuj Városi Színháza. A Svetlana Makarovič szövege alapján, Jernej Lorenci által rendezett A halott hazatér az úrnőjéhez című produkció szokványosként indul ugyan, viszont a két főszereplő, a két Micike egymás elleni harca arra enged következteni, hogy valami nincs éppen rendben. Tudathasadásos és „normális” állapotok váltakozásával gördül előre a sok zenével fűszerezett történet, melybe vígan belefér Szent Taddeus alakja, a fiát még halálában is kínzó, mindig, mindent jobban tudó édesanya, az esendő kisember, a zsaroló és a szerelmes Micike figurája, hiedelmek, babonák művészi megformálása. Harmadik kakasszóra letisztulnak a dolgok, Micike el, szerelem elmúlik, a világ jó és rossz dolgaival pedig halad előre.
A bukott angyalról, röviden
A belgrádi Bitef színház Az Antikrisztus rövid története című előadás letagadhatatlanul viseli magán Urbán András rendező jellegzetes (színházi)alkotói látásmódját. Harsogó zenére, mozgásra alapozott előadás, (talán) az univerzális létezést jelző öt főszereplő részben elkántálja, kiabálja, részben legtöbbször pucér teste adottságainak felhasználásával bemutatja a produkció üzeneteit, háttérben számos szimbólum a legkülönfélébb helyzetben látható a pergő filmkockákon, közben a színpadon – hogy csak a legsokkolóbb jelenetet említsük – a keresztről leszedett corpus (szexuális) játékszerré degradálódik, miként minden e világon az Antikrisztus eljövetelét megelőzően – sugallja a jó és rossz viszonyának taglalására kísérletet tevő előadás, amelynek végszójára megbizonyosodhatik mindenki: az Antikrisztus mindenütt jelen van.
Kvintett, olasz módra
Az olaszországi Valle d’ Aosta különleges státuszú tartomány központja, Aosta városának táncszínháza, a TiDA – Théâtre Danse, biztosította a TESZT egyik kedves élményét, amely a mindenkori színház egyik fontos misszióját – a kulturált szórakoztatást – is előtérbe hozta. Mert a Marco Chenevier, Smeralda Capizzi rendezésében-koreográfiájával színre vitt Kvintett című produkció bizonyította egyrészt, hogy színház az egész világ, másrészt azt is, hogy az ember élete végéig tudatosan vagy a tudatalattiban mindig kész a játékra. Hogy egyeseknél e készség erőteljesebb, vagy visszafojtott állapotban létezik, az kizárólag a külső tényezők hatásának tudható be. Az emberi individualitásra, a játékkészségre, intelligenciára, ihletre alapozva, és spontán módon beleépítve az interaktív produkcióba a fejlődést, a mozgás folyamatos emelkedését, sikerül a performansz főhősének, Marco Cheneviernek, a nézőtérről felkért alkalmi világosító- és hangosítókkal együttműködve, szintén a nézők közül véletlenszerűen kiválasztott szereplőkkel tartalmas és élményszámba menő előadást létrehoznia. Egyszerű játék volt a Kvintett, ami máris szokatlan ebben a felettébb bonyolult világban.
Gyermeki szemmel
A Zágrábi Horvát Nemzeti Színház Királyok vagyunk, nem emberek című előadása Matija Ferlin rendezésében, a kisgyermekek világába vezeti el a nézőt. Az előadás a színpadi mozgást és nyelvet kutatja, és megkísérel választ adni arra a kérdésre, hogy mi történik a színházzal, ha már nem a nyelv a fő kiindulási pontja. Matija Ferlin a mozgást a nyelvvel egyenértékűen használja, az előadáshoz pedig óvodás és kisiskolás gyerekek gondolatait, mondatait kölcsönzi. Különböző témák jelennek meg: az élet nagy kérdéseitől kezdve, mint például a világ teremtése vagy a félelem egészen a hétköznapok apró-cseprő bajáig, önfeledt a csevegés, de közben kinyilatkozásként hangzik el a tétel, mely szerint „a lelkünktől függ, milyen emberek vagyunk”. Az előadás váltakozva tartalmaz komoly és humoros jeleneteket, és a gyermekek gondolatain keresztül úgy mutatja be a világot, ahogy azt valaha mi magunk is megtapasztaltuk. Ez az élményanyag mozgás által elevenedik meg, amely által egy olyan különös világ teremtődik meg, amely felülírja a felnőttek logikáját.
(Graur János, Makkai Zoltán)