Szilágyi Domokos, a költő versbe foglalta azt, amit a lelke mélyén minden ember kíván elsősorban önmagának, családjának, barátainak: a szívekben legyen karácsony, “Hisz arra született az ember, / Hogy szeressen és szeressék.”
Nem véletlen, hogy az utóbbi esztendőkben ez a gondolat egyre gyakrabban fogalmazódik meg, válik vezérfonallá különösen karácsony táján, amikor megszaporodnak a különböző jótékonysági rendezvények, felhívások, gyűjtések.
“A szívekben legyen karácsony…”
Szentestén Temesvár központja fényárban úszott, a karácsonyi vásár faházikói közül sokban még várták a vásárlókat, vagy az ünneplőket, akik forralt bort kortyolgatva és kürtőskalácsot vagy lepényt falatozva sétálgattak a főtéren. Mások sietősen szelték át a teret, a kezükben szépen becsomagolt ajándék jelezte: család- vagy rokonlátogatásra, közös ünneplésre igyekeztek. A villamosokon is kevés az utas, a hátsó székeken néhány hajléktalan húzódott meg, átmeneti melegedőként használva a kocsikat. Egy mellékutcában meglehetősen hangos társaság, egyikük színes ruhacsiptetőkkel „díszített” torz maskarában, a többiek is meglehetősen szedett-vedett gúnyában verték a dobot, rázták a kolompot, állítólag jókívánságokat kántáltak. Az egyik sarkon otthagyott jókora papírdoboz, benne néhány csokor hervadt fagyöngy. Majd reggel eltakarítják a köztisztasági alkalmazottak. Annak, aki eddig árusította, se híre, se hamva. És talán jó lenne, ha a karácsony üzenetét a mobiltelefonos alkalmazásokat, népszerű nevükön appokat (applikációkat) vagy játékokat fejlesztő cégek is megszívlelnék és felhasználnák, hiszen az úgynevezett okostelefonok útján talán könnyebben eljutna a fiatalokhoz, mint a templomokban a szószékről vagy az oltár előtt elhangzott szentbeszédekből.
“A szívekben legyen karácsony…”
„Pásztorok tanyáztak a vidéken, kint a szabad ég alatt, és éjnek idején őrizték nyájukat. Egyszerre csak ott állt előttük az Úr angyala, és beragyogta őket az Úr dicsősége. Nagyon megijedtek. De az angyal így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek. Ma megszületett a Megváltó nektek, Krisztus, az Úr, Dávid városában. Ez lesz a jel: Találtok egy jászolba fektetett, bepólyált gyermeket.” Jézus születésének körülményeit, az evangélium sorait gyermekek elevenítették fel december 24-én délután a temesvár-belvárosi Szent Katalin templomban. A klasszikus pásztorjátékot karácsonyt köszöntő énekek és versek követték Tereza és Iuliana ferences nővérek irányításával.
Az evangélikus-lutheránus templomban a gyermek- és ifjúsági csoport szintén verses-zenés összeállítással köszöntötte az ünnepet. A helyi gyülekezet mellett az előadáson részt vettek vöröscsárdai és temesvár-belvárosi református gyermekek is. „Nincsen e világnak /olyan fogadója, /mint a betlehemi / gazda istállója. (…) Csak a szívem lenne /szebb és nagyobb ennél, /ó, kedves Úr Jézus, /ha ott megszületnél” – hangzott a kicsik verselése. Az ifjúsági csoport énekekkel készült, előadásuk meglepetés volt még Kovács Zsombor lelkész számára is. A gyermekek ünnepe furulyán előadott közismert karácsonyi énekekkel zárult. És mivel az angyal tudta, hogy szófogadó, ügyes fiatalok tartoznak a gyülekezethez, mindegyikük számára hagyott ajándékot a templomi karácsonyfa alatt.
A magyar baptista imaházban ugyancsak a gyermekek szolgálata nyitotta meg a karácsonyi ünneplést. Előadásuk a karácsony jelképeiről szólt, arról, hogy a zöld ág, a piros bogyós magyal, a csengettyű, a gyertya, a koszorú, a csillag, az ajándékozás szokása mind-mind olyan szimbólum, amely Jézusra utal. A fiatalok mindezt szentírási idézetekkel is megerősítették. Igehirdetésében Boros Róbert lelkipásztor ugyancsak ezekről a jelképekről beszélt, amelyek önmagukban nem hordoznak különösebb üzenetet, a Megváltó születése révén azonban mély tartalmat nyernek. – Tudom, hogy a gyülekezetben mindenkit bőséges vacsora vár ma otthon, a feldíszített karácsonyfa is ott áll mindannyiuk kicsinosított lakásában. De felteszem azt a kérdést, amelyet a családom tagjainak is feltettem az elmúlt napok készülődése közepette: lélekben felkészültetek-e Jézus születésére, az ő befogadására? A karácsonyi jelképek egyike a jászol is. A szívünket szimbolizálja. Ott kell megszületnie a Megváltónak. Ez a karácsony lényege. És ezt kívánom a gyülekezet minden tagjának – fogalmazott igehirdetésében Boros Róbert lelkipásztor.
– Keresztény hitünk egyik legnagyobb ünnepe a karácsony. Isten gyermekké lett, hogy belőlünk, felnőttekből is felszínre hozza a bizalommal és szeretettel teli gyermeki lelkületet – fogalmazott a temesvár-józsefvárosi plébániatemplomban a karácsonyi szentmisén ft. Szilvágyi Zsolt helyi lelkipásztor. Majd átadta a szót a gyermekeknek, akik Miklós Renáta Notre Dame nővér irányításával énekes-verses összeállítással és pásztorjátékkal készültek Jézus születésének ünnepére. – A mennyek országának vannak olyan titkai, melyeket csak a kisgyermekek ismernek – hangzott el a pásztorjáték bevezetőjében, és az előadás folyamán az is kiderült, hogy ezt a titkot készséggel megosztják mindenkivel, aki hozzájuk hasonló nyitottsággal és izgalommal várja a Jézuskát.
A temesvári székesegyházban szentestén és karácsony napján Excellenciás Roos Márton megyés püspök celebrált szentmisét. – Nyissuk meg szívünket a karácsonyi örömhírnek – fogalmazott bevezetőjében a Főpásztor. Szentestén a székesegyházban elhangzott szentbeszédében ft. Váncsa Csaba diakónus úgy fogalmazott: Isten azért lett emberré, hogy az emberek ismét megtalálják benne Istent. – A betlehemi Kisded Isten legbiztosabb ígérete, Isten megtestesült szeretete – mondotta a szerpap. Német nyelven ft. Laus Nikola püspöki irodaigazgató osztotta meg karácsonyi gondolatain az egybegyűltekkel.
Bizonyára sokan követték figyelemmel a televízióban Ferenc pápa karácsonyi Urbi et Orbi áldását, amelyben békére szólította fel a világ népességét. „Béke a földön minden jóakaratú embernek, aki azon dolgozik nap mint nap, csöndben és türelemmel, családjában és a társadalomban, hogy egy emberibb és igazságosabb világot építsen, és akinek meggyőződése, hogy csakis a békével lehetséges kedvezőbb jövő mindenki számára. Kedves testvéreim, „gyermek születik, fiú adatik nekünk: a béke fejedelme”. Fogadjuk be!
S.