Szilágyi Domokos, a költő versbe foglalta azt, amit a lelke mélyén minden ember kí­ván elsősorban önmagának, családjának, barátainak: a szívekben legyen ka­rácsony, “Hisz arra született az ember, / Hogy szeressen és szeressék.”
Nem véletlen, hogy az utóbbi esztendőkben ez a gondolat egyre gyakrabban fogalmazódik meg, válik vezérfonallá különösen karácsony táján, amikor meg­szaporodnak a különböző jótékonysági rendezvények, felhívások, gyűjtések.

“A szívekben legyen kará­csony…”
Szentestén Temesvár köz­pontja fényárban úszott, a ka­rácsonyi vásár faházikói közül sokban még várták a vásárlókat, vagy az ünneplőket, akik forralt bort kortyolgatva és kürtős­ka­lácsot vagy lepényt falatozva sétálgattak a főtéren. Mások sie­tősen szelték át a teret, a kezük­ben szépen becsomagolt ajándék jelezte: család- vagy rokon­lá­togatásra, közös ünneplésre igye­keztek. A villamosokon is kevés az utas, a hátsó székeken néhány hajléktalan húzódott meg, át­meneti melegedőként használva a kocsikat. Egy mellékutcában meglehetősen hangos társaság, egyikük színes ruhacsiptetőkkel „díszített” torz maskarában, a töb­biek is meglehetősen szedett-vedett gúnyában verték a dobot, rázták a kolompot, állítólag jó­kívánságokat kántáltak. Az egyik sarkon otthagyott jókora papír­doboz, benne néhány csokor her­vadt fagyöngy. Majd reggel el­takarítják a köztisztasági alkal­ma­zottak. Annak, aki eddig áru­sította, se híre, se hamva. És talán jó lenne, ha a karácsony üzenetét a mobiltelefonos alkal­mazásokat, népszerű nevükön ap­pokat (applikációkat) vagy játékokat fejlesztő cégek is megszívlelnék és felhasználnák, hiszen az úgynevezett okostele­fonok útján talán könnyebben eljutna a fiatalokhoz, mint a templomokban a szószékről vagy az oltár előtt elhangzott szentbeszédekből.
“A szívekben legyen kará­csony…”

„Pásztorok tanyáztak a vi­déken, kint a szabad ég alatt, és éjnek idején őrizték nyájukat. Egyszerre csak ott állt előttük az Úr angyala, és beragyogta őket az Úr dicsősége. Nagyon meg­ijedtek. De az angyal így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek. Ma megszületett a Megváltó nektek, Krisztus, az Úr, Dávid városában. Ez lesz a jel: Találtok egy jászolba fektetett, bepólyált gyermeket.” Jézus születésének körülményeit, az evangélium so­rait gyermekek elevenítették fel december 24-én délután a te­mesvár-belvárosi Szent Katalin templomban. A klasszikus pásztorjátékot karácsonyt kö­szöntő énekek és versek követték Tereza és Iuliana ferences nő­vérek irányításával.

Az evangélikus-lutheránus temp­lomban a gyermek- és if­júsági csoport szintén verses-zenés összeállítással köszöntötte az ünnepet. A helyi gyülekezet mellett az előadáson részt vettek vöröscsárdai és temesvár-belvá­rosi református gyermekek is. „Nincsen e világnak /olyan fogadója, /mint a betlehemi / gazda istállója. (…) Csak a szí­vem lenne /szebb és nagyobb ennél, /ó, kedves Úr Jézus, /ha ott megszületnél” – hangzott a kicsik verselése. Az ifjúsági cso­port énekekkel készült, elő­adá­suk meglepetés volt még Kovács Zsombor lelkész számára is. A gyermekek ünnepe furulyán elő­adott közismert karácsonyi éne­kekkel zárult. És mivel az angyal tudta, hogy szófogadó, ügyes fia­talok tartoznak a gyülekezethez, mindegyikük számára hagyott ajándékot a templomi kará­csony­fa alatt.

A magyar baptista imaházban ugyancsak a gyermekek szolgá­lata nyitotta meg a karácsonyi ünneplést. Előadásuk a ka­rá­csony jelképeiről szólt, arról, hogy a zöld ág, a piros bogyós magyal, a csengettyű, a gyertya, a koszorú, a csillag, az aján­dé­kozás szokása mind-mind olyan szimbólum, amely Jézusra utal. A fiatalok mindezt szentírási idé­zetekkel is megerősítették. Ige­hirdetésében Boros Róbert lelki­pásztor ugyancsak ezekről a jel­képekről beszélt, amelyek önma­gukban nem hordoznak különö­sebb üzenetet, a Megváltó szü­letése révén azonban mély tartal­mat nyernek. – Tudom, hogy a gyülekezetben mindenkit bősé­ges vacsora vár ma otthon, a fel­díszített karácsonyfa is ott áll mindannyiuk kicsinosított laká­sá­ban. De felteszem azt a kér­dést, amelyet a családom tag­jai­nak is feltettem az elmúlt napok készülődése közepette: lélekben felkészültetek-e Jézus születésé­re, az ő befogadására? A kará­csonyi jelképek egyike a jászol is. A szívünket szimbolizálja. Ott kell megszületnie a Megvál­tónak. Ez a karácsony lényege. És ezt kívánom a gyülekezet min­den tagjának – fogalmazott igehirdetésében Boros Róbert lelkipásztor.

– Keresztény hitünk egyik legnagyobb ünnepe a karácsony. Isten gyermekké lett, hogy be­lőlünk, felnőttekből is felszínre hozza a bizalommal és szere­tet­tel teli gyermeki lelkületet – fo­galmazott a temesvár-jó­zsef­városi plébániatemplomban a karácso­nyi szentmisén ft. Szilvágyi Zsolt helyi lelkipász­tor. Majd átadta a szót a gyer­mekeknek, akik Miklós Renáta Notre Dame nővér irányításával énekes-ver­ses összeállítással és pásztor­játékkal készültek Jézus szüle­tésé­nek ünnepére. – A mennyek országának vannak olyan titkai, melyeket csak a kis­gyermekek is­mernek – hangzott el a pász­torjáték bevezetőjében, és az előadás folyamán az is kiderült, hogy ezt a titkot kész­séggel meg­osztják mindenkivel, aki hoz­zá­juk hasonló nyitott­sággal és iz­galommal várja a Jézuskát.

A temesvári székesegyház­ban szentestén és karácsony napján Excellenciás Roos Márton megyés püspök celebrált szentmisét. – Nyissuk meg szí­vünket a karácsonyi örömhírnek – fogalmazott bevezetőjében a Főpásztor. Szentestén a szé­kesegyházban elhangzott szent­beszédében ft. Váncsa Csaba diakónus úgy fogalmazott: Isten azért lett emberré, hogy az em­berek ismét megtalálják benne Istent. – A betlehemi Kisded Isten legbiztosabb ígérete, Isten megtestesült szeretete – mon­dotta a szerpap. Német nyelven ft. Laus Nikola püspöki iroda­igazgató osztotta meg karácsonyi gondolatain az egybegyűltekkel.

Bizonyára sokan követték figyelemmel a televízióban Ferenc pápa karácsonyi Urbi et Orbi áldását, amelyben békére szólította fel a világ népességét. „Béke a földön minden jóakaratú embernek, aki azon dolgozik nap mint nap, csöndben és türelem­mel, családjában és a társada­lom­ban, hogy egy emberibb és igazságosabb világot építsen, és akinek meggyőződése, hogy csak­is a békével lehetséges ked­vezőbb jövő mindenki számára. Kedves testvéreim, „gyermek születik, fiú adatik nekünk: a béke fejedelme”. Fogadjuk be!
S.