Miután egész nyáron terveztünk egy közös kirándulást, számos rendezvényen való sikeres fellépést követően, a tanév legelején sikerült el­töltenünk egy hétvégét Vajdahunyadon és Dé­ván, ahol Hunyadi János „közelében” törté­nelmünk kiemelkedő időszakáról emlékezhettünk meg. Nagy örömmel indultunk el az útra, mert nem kellett izgulnunk a fellépés miatt, nem kellett viseleteket cipelni, és vigyázni arra, hogy ne gyűrődjenek. Jókedvvel és a közös szó­rakozás miatti örömmel indultunk el. Ezen a hétvégén örülni akartunk mindennek, ami ránk várt! Háromórás utazást követően, szerencsé­sen megérkeztünk a vajdahunyadi Magyar Ház­ba, ahol nagy örömmel fogadott Bartók Mag­dolna és férje Csaba, akik az ott tartóz­kodásunk alatt végig gondoskodtak kis csoportunkról. Ezúton köszönünk nekik mindent, és tárt karokkal várjuk őket Nagyszentmiklósra. A finom és ízletes vacsora után csoportvezetőnk, Bartók Béla bácsi kalauzolásával esti sétára indultunk, megtekintettük Vajdahunyad főterét, épületeit, intézményeit, szépségeit és kalauzunk büszkén mesélt szülővárosáról.
A szombati nap nagy izgalommal indult, hiszen tudtuk, hogy csodálatos időutazásban lesz részünk. Nem csalódtunk, a vár mesés, és mindannyian, ha csak néhány órára is, gondolatban király, királyné, hercegkisasszony, lovag lehetett.
Megismertük a vár történetét, a korabeli életkörülményeket, a háborúk nehéz időszakát. Köszönettel tartozunk Kofity Magdolna tanárnőnek, aki élethűen „tárta szélesre” előttünk a vár kapuját, elmesélte titkait, és minden rejtelmét. A több száz képet, amelyek ott készültek, emlékbe hazahoztuk, és megígértük, hogy még egyszer vissza fogunk térni.
Szombat délután megismerkedtünk Winkler Gyula európai parlamenti kepviselővel és Ferenczi István vajdahu­nyadi RMDSZ-elnökkel. Winkler Gyula képviselő úr elbeszélgetett kis csapatunkkal, röviden bemutatta munkáját Brüsszelben, azt, hogy mivel foglalkozik az Európai Parlamentben. A fiatalok nagy érdeklődéssel követték, és számos kérdéssel fordultak a képviselő úr felé.
Örömmel és hálával nyújtott tánccsoportunk ízelítőt táncainkból, bemutatva az érdeklődőknek a dél-alföldi táncok egyszerű, mégis igen összetett mozgásvilágát. Az idősebb korosztállyal népdaltanulás volt, hiszen nem lehet Bartók Béla népdalgyűjtő szülővárosából úgy elmenni, hogy ne legyen a tarsolyunkban egy szép népdal! Nagyon jó hangulatban zártuk a napot.
„ Az Úr napját szenteld meg!” mondja az Úr, és vasárnap harangszóra ébredtünk, amely szentmisére hívott minket. A templomban ft. Korom Imre plébános úr örömmel köszöntötte a kis csapatot, és mi illőképpen mondunk köszönetet, volt aki oltári szolgálatot végzett, és volt, aki felolvasott. Sajnos az ebéd után búcsúzni kellett Vajdahunyadtól, de a búcsú szomorúságát enyhítette a tudat, hogy hátra van még egy nagyon fontos állomás, „magos Déva vára”. Nehezen foglalható szavakba milyen izgalmas az alföldi gyermekeknek hegyet mászni! Nehezen, sok pihenővel, de nem hagytuk magunkat, mert tudtuk, hogy a táj mesés és megéri felkapaszkodni a hegyre, még ha izomlázzal is jár.
Minden tégla, fal és kapu mesélt, és mi figyelmesen hallgattuk már olyankor, amikor a fáradtságtól, a szívünk dobogása nem volt hangosabb…
Fáradtan, de kellemes emlékekkel tértünk vissza a kirándulásról, amit sokáig fogunk szívünkben megőrizni, és az ott szerzett élményeket továbbadni családunknak és barátainknak. Mindenkinek köszönjük, aki segített, hogy ez a kirándulás létrejöjjön, a Communitas Alapítványnak és Demeter Zsoltnak, aki mindig nyerő pályázatokat ír a Kékibolya néptánccsoport számára.
Lepus Enikő