Miként Mózes népe….

Hosszú idő telt el azóta, hogy az új­mos­nicaiak olyan nagy számban és ma­gas tartású találkozón vehettek részt, mint amilyenre az elmúlt vasárnap összegyűltek a helyi református templomban. Kádár György alpolgármester a ren­dezvény előtt nem titkolt örömének adott hangot az előreláthatóan sikeres rendezvény kapcsán:
Nagyon örülök, hogy a korábbi, több­féle próbálkozás után Nt. Gazdáné Mátyus Melinda református lelkipásztorunk az újmosnicaiak találkozójának meg­szer­vezését ajánlotta, hiszen, amint látjuk, községünk mai lakói és az elszár­- mazottak közül is sokan fogadták tetszéssel a találkozásra való felhívást. Személy szerint azért is tartottam nagyon jó ötlet­nek egy ilyen találkozó megszervezését, mivel sok évvel ezelőtt, még újszentesi la­kosként tapasztalhattam, hogy az egy­re nagyobb szétszórtságban élő bánsági magyarság szívesen vesz részt olyan rendezvényeken, amelyek nemcsak a múlt fel­idézésére, a nosztalgiázásokra ad lehetőséget, hanem a jövőjébe vetett hité­ben is erősíti közösségeinket. Ennek remé­nyére jogosít fel az is, hogy rohamosan növekvő községünk magyar lakossága számának csökkenése az utóbbi idő­ben megállt, aminek még akkor is örvendhetünk, ha az arányok nem alakulnak számunkra kedvezően. Ám az, hogy most itt közel kétszázan együtt ünnepelünk abban a református templomban, amely hosszú éveken keresztül a római ka­tolikus vallásúakat is befogadta, valamint az, hogy immár külön templom is épül a katolikus hívek számára, feljogosít a bizakodásra.
A találkozót megtisztelte jelenlétével Ft. Kapor János katolikus plébános, Tamás Péter Magyarország temesvári tiszteletbeli konzulja és Bódis Dóra zász­lóanya Végvárról, akik köszöntőjükben elismerésüket fejezték ki az újmosnicai református gyülekezet és az egész helyi magyar közösség megmaradásáért kifejtett törekvéséért.
Az ünnepség színhelye, a 110 évvel ezelőtt felépült református templom. Több ízbeni felújítása, a mindenkori gyü­lekezet élni akarását és a község mai gazdái, az újmosnicai Református Egyházközség fáradhatatlan gondoskodását dicséri.

A községhez hű maradt Erdei Irma nyugalmazott tanítónő meleg szavakkal köszöntötte a találkozó résztvevőit, akik közül sokan tanítványai voltak
Az ünnepi istentisztelet otthonról, ha­záról, szülőföldről szóló igehirdetésében nt. Gazdáné Mátyus Melinda az ó­szövetségi történettel, Mózes és népének negyven napos pusztai vándorlásának példázatával fordult azokhoz az újmos­nicaiakhoz, akik távolról érkeztek haza az ünnepségre, de azokhoz is, akik netán a templomhoz közeli vagy távolabbi ut­cákból jöttek el ezen a napon az istenhá­zába. Mert a templom volt mindig a köz­pont, hozzá viszonyult minden – a­mint ezúttal is tükröződött és az igehir­de­tésben is megfogalmazódott, refe­renciája a hovatartozásnak, összetartó ereje a közösségnek. Ehhez azonban, véleményünk szerint olyan egyéniség, „karmester” szükségeltetik, aki nem csupán a re­formátus gyülekezet pásztora, hanem az egész magyar közösség összekovácsolója. Aki a szó valós értelmében kórusvezető karnagyként is, poraiból támasztotta fel Újmosnica műkedvelői hagyományát.

A hálaadó ünnepi istentisz­teleten fellépő, térségünkben egyre népszerűbb, kiváló hanganyaggal rendelkező Férfi Dalárda illetve a formálódó Vegyeskórus és nem utolsósorban Lőke Aranka kántori produkciója, egészében az ünnepség adekvát és magasra állított színvonalú műsorral örvendeztette meg az ünneplőket. Azokat a vallási hovatartozásuktól független magyar embereket, akik áhítattal hallgatták a tiszteletes asszony emlékeket felidéző, szívet-lelket megérintő igehirdetését, a megváltozott szülői házról, az ősi faluról, amelyet alig év­századdal ezelőtt egyvallású és -nem­zetiségű közösség alkotott. De, amint az igehirdetés példázatában is hallhattunk a hosszú út megváltoztatta nemcsak a helyet, ahova hazatértek, hanem az idő ván­dorainak, a helyben élők és hazaér­kező utazók gondolkozását is, akik öröm­mel jöttek a megváltozott, mégis kedves helyre, a szülőföldre. Hazaérkeztek, hiszen itt vannak otthon, mert ugyebár, emlékeztetett az igehirdető – Tamási Áron elkerülhetetlen gondolatát idézve – valahol otthon kell lennünk ebben a világban.

Az Újmosnicai Egyházközségnek 1910-bena Magyar Királyi Kincstár által ajándékozott, s a mai gyülekezet által felújított asztalterítő leleplezése

A Nőszövetség zászlajának felavatása
Nt. Gazdáné Mátyus Melinda la­punk­nak nyilatkozva is kifejezte köszö­ne­tét a rendezvényt jelenlétükkel megtisztelő személyiségeknek, mindazoknak, akik a szervezésben közreműködtek és azoknak, akik a találkozó iránt érdeklődést tanúsítva eljöttek az újmosnicai ma­gyar közösség találkozójára.

Az újmosniai találkozó résztvevői ünnepi ebéden és a Szinkron zenekar által biztosított zenés mulatságon folytatták az ünneplést