17 Dec 2020
Írta admin 
0 Hozzászólás 
„Ne féljetek, mert íme, nagy örömet hirdetek nektek, amely az egész nép öröme lesz: üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában…
És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták: Dicsőség a magasságban
Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.” (Luk 2,10-11.13-14)
Egyszer régen, egy este megjelent Isten angyala néhány egyszerű embernek, akik el voltak foglalva a maguk dolgaival. A mezőn voltak, ahol a juhaikat őrizték. Talán a maguk problémájáról beszéltek a tűz körül. Vagy éppenséggel a vadállatoktól féltek, amelyek bármikor előbújhattak a sötétben, ezáltal nemcsak a juhokat veszélyeztetve, hanem az ő életüket is. Azt hiszem, hogy eny- nyiből is ráismerhetünk az ember természetére, vagy jobban mondva, magunkra ismerhetünk. Hasonlóképpen vagyunk mi is körbevéve, mint voltak ezek az emberek: mi is félünk az életben bizonyos dolgoktól. Nem tudunk elszakadni teljesen a gondjainktól és nem látunk semmilyen menekülési lehetőséget az élet nehézségei elől.
Amikor megjelent az angyal, a pásztorokat erős félelem fogta el néhány pillanatig, azonban kevés idő múlva Jézus mellett voltak, és dicsőítették a világmindenség Urát. Ez történt az első karácsony este, kétezer évvel ezelőtt. De mi tör- ténik karácsony este a mi napjainkban? Mert hasonlítunk a betlehemi pásztorokra olyan szempontból, hogy hasonló félelmeink vannak az életben, de talán kevésbé hasonlítunk abban, ahogyan ők imádták az Urat. Ha a betlehemi pásztorok – hallották az angyalok énekét, hogy megszületett a Megváltó Dávid városában – elmentek Jézushoz, dicsérni a mindenható Istent, vajon mit csinálunk mi?
A karácsony közeledtével sok tennivaló szakad a nyakunkba: igyekszünk megvenni a legjobb ajándékot a szeretteinknek, aggódunk azért, hogy a meglepetésünk nehogy ne nyerje meg tetszését annak, akinek szántuk. Talán még régről eszünkbe jut néhány kellemes gyerekkori emlékünk, amikor azt hittük, hogy az „angyalka” hozza az ajándékot. Máskülönben: szinte megfulladunk a mindennapi teendőnk sűrűjében. Vajon ennyi maradt meg csupán a karácsonyi ünnepünkből? – tehetjük fel a kérdést.
Ne engedjük elmenni a fülünk mellett azokat a szavakat, amelyek bezsongták a betlehemi mezőket: „Ne féljetek, mert íme, nagy örömet hirdetek nektek, amely az egész nép öröme lesz: üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában…” Ha nyitott szívvel olvassuk és halljuk ezeket a szavakat, akkor megtapasztalhatjuk mi is a pásztorokhoz hasonlóan az ünnep lényegét: van Kit, és van miért imádjuk, dicsérjük az érettünk született és ma is élő Jézus Krisztust, a bűneinkből Megváltót, aki elérhetővé tette számodra is, számomra is az örök életet. Mindezt Isten kegyelméből, és a tőle kapott hit által tudjuk elfogadni – de ha erre nyitott a szíved, és semmi más nem foglalja el azt, akkor megtörténhet a te életedben is a karácsony csodája: a te életedben is megszületik Jézus. Ez az örömhír oszlatja el mindenfajta félelmedet és félelmemet, és ez késztet arra, hogy dicsérd az Élet Urát.
Ezzel az igazi karácsonyi csodával áldjon meg mindannyiunkat Isten az ő Szentlelke által. A jó hír az, hogy ő most is kész részesíteni ebben! Vajon elfogadod-e?
Áldott, kegyelemteljes, meghitt és békés karácsonyi ünnepeket kívánok!
Bódis Ferenc esperes
