Marosvásárhely és iskola.
1990 óta a román kisebbségpolitika kirakata és kísérleti terepe a város. Itt jelzi a hatalom, hogy miben nem enged, figyelmeztet, még véráldozatra is képes itt a román nacio­nalizmus.
A marosvásárhelyi katolikus líceum esete felháborító, akkora jogsértés, amilyen az Európai Unióban aligha van még egy. És Románia a tagországok között „jó fiú”, igazi jogállam…
Iskolaalapítást Romániában bárki indítványozhat: az állam, helyhatóságok, egyház, civil szervezet. Az alapító előterjesztésben kifejezi szándékát a helyi tanácsnak, amely erről döntést hoz. A tanács megkeresi a megyei tanfelügye­lő­séget, ez szakvéleményt fogalmaz meg. Ezt követően jönnek a bonyodalmak, ugyanis a 2018. évi 1942-es köz­oktatási miniszteri rendelet szerint iskolát nemcsak helyhatósági (2011-es tanügyi törvény), hanem minisztériumi rendelettel is létre lehet hozni. E procedúra szerint jött létre a marosvásárhelyi Római Katolikus Líceum és – figyelem! – a temesvári Ortodox Líceum.
Jeleztem, Marosvásárhely a románság számára etnikai lőtér, itt semmit ne mozduljanak a magyarok, ne kérjenek, ne tervezzenek, ne élvezzék az életet. Bújjanak el odúikba, és örüljenek, ha kapnak levegőt.
Merthát. A katolikus líceum alapításának jogszerűségét igazi román hazafiak megtámadták, pert indítottak: Marius Paşcan, a Népi Mozgalom Pártja (PMP) ügyvezető elnöke, a Dan Tanasă vezette civil szervezet (Méltóságért Európá­ban Polgári Egyesület), valamint az Unirea Főgimnázium és annak szülői bizottsága. Románia jogállam (ismétlem: EU-s körökben ezt terjeszti, nem világos kik), a bíróság le­tárgyalja az ügyet és dönt: jogtalan az iskolalapítás. Felke­rül az ügy a Legfelsőbb Bíróság ítészei elé: 2022 má­jus­ában ők is elutasítják.
Jogilag vége. Ha katolikus iskolát akar Vásárhely ma­gyarsága, újra kell indítani az ügyet. És a helyi tanács meg­hozza a döntést: legyen magyar katolikus líceum Maros­vásár­helyen. Ezt kell a tanfelügyelőségnek szakmailag véle­ményeznie. És a jeles intézmény mit tesz: tologatja az ügyiratot, minisztériumhoz fordul tán időhúzásból, majd közli: a központi válasz alapján az iskolaalapítás módja nem megfelelő. Miért nem? Na ez valahogyan kimaradt a válaszukból. Csak… Mert… Talán: a megyei tanügy főfi­gurái aznap rosszul ébredtek, zavarukban így döntöttek.
Felmerül egy jogi kérdés, felelős RMDSZ-esek ezt fel is tették: mi a tanfelügyelőség szerepe? Nem annak elbírá­lása, hogy jogos-e a kérelem és megfelel-e minden elő­írás­nak, nem. Hanem megnézni, hogy a kérelmező a procedúra szerint járt-e el, létezik-e megfelelő épület (hát ott működik ideiglenesen a líceum évek óta), van-e gyermek (de mennyi­re, idén is beiratkoztak minden osztályába) … A jogi kérdés nem rá tartozik. Nincs jogosítványa a helyhatóság döntését jogi alapon elutasítani. Csak a jelzett kér­désekben nyilvánulhat meg. Erre jegyezte meg egy vezető RMDSZ politikus: minket egyesek, egyes helyeken nem szeretnek. Hát, kérem tisztelettel, ez a gyengeség sóhajtása.
Merthogy. Ismételten merthogy. Ott van a temesvári ortodox líceum. Hol van az a magyar jogszerűségért síkra szálló szervezet, amely megkérdezi a kedves román államtól: hogy is van ez? Az egyiknek ugyanaz a legmaga­sabb jogi fórum szerint nem engedélyezett az, amit a másik megkap és élvez? Mi a különbség? Az egyik ortodox, a másik katolikus. Azt hiszem, itt nincs, nem lehet vita.
Meg kell kérdezni a magasságos román ítészeket és bí­róságokat, hogy erről a helyzetről mi a véleményük. És ne tessék arra gondolni, amit a román közmondás kecskével, több nyelvben tehénnel szoktunk kifejezni: dögöljön meg a szomszédé! Szó sincs erről. A temesvári ortodox egyházzal semmi bajunk, kényes esetekben léptek már fel emberségesen, a kisebbségeket elfogadóan. Itt a jogról van szó. Arról az égbekiáltó igazságtalanságról, hogy a magyar teológiai líceum nem hozható létre jogszerűen ugyanazzal a törvénnyel, amellyel az ortodox létrejött és rendben mű­ködik. Köznapi szinten: a románnak lehet szép saját háza, én, a magyar, nem vásárolhatok a pénzemért. Miért? Csak!!!
Igen, mi nem „tartunk szükségesnek” Dan Tanasă-szerű figurákat, aki azonnal pert indít, ha a magyarok nem kussolnak, megmozdulnak, kilépnek a térre… Kérem, tessék végig gondolni, nem túl nagy luxus az egész terepet át­engedni ennek a Dánnak? Hogy csúnya dolgokat cselekszik? De, igen. Csak nehogy majd a román történelem be­iktassa a hősei közé, mint Axente Severt, aki részt vett a nagyenyedi, 1849-es januári magyarellenes vérengzésben.