• Főoldal
  • Közélet
  • Helyszín
  • Gazdaság
  • Helytörténet
  • Hitvilág
  • Művelődés
  • Oktatás – Ifjúság
  • Sport
  • Régió
    • Régió – Krassó-Szörény megye
    • Régió – Hunyad megye
    • Régió – Arad megye
  • Jelek és jelzések
  • Irodalmi helyőrség

Regionális közéleti hetilap

Fontos hírek

BORVÁSÁR A MAGYAR BOLTBAN

Évértékelő

Megjelent az Aradi Értéktár

Szépülő város

Ujj János – ARADI KRÓNIKA

TEMISZ hírek


Bunyaszekszárd, az örök falu


 21 Aug 2014   Írta admin  0 Hozzászólás


A Bega menti dombok festői környezetében 148 évvel ezelőtt „született” falu úgy tűnik örökké fog élni, mert egykori lakói és leszármazottaik génjeikben hordozzák őseik csaknem másfél évszázados ottlétének mélyen gyökeredző emlékeit. Bár utolsó lakói – akiket az új „haza” mostohagyermeki sorsra ítélt –, már több mint negyed évszázada elhagyták szü­lő­helyüket, azóta is évente legalább egyszer visszatérnek emlékeikben megszépült bunya­szek­szárdi napjaikat és őseik emlékét felidézni. Húsz éve minden augusztus közepén, a Tolna megyei származási helyről érkező testvérekkel együtt keresik fel az egyre több emléket feltáró immár zarándokhelyként létező falu helyét. Hála Kaczián János levéltári kuta­tásainak és Nagy Janka Teodóra néprajzkutató munkájának, akik nemcsak a telepítés- és a falu helytörténetét, hanem a megemlékezések húsz esztendejének a dokumentumait is megörökítették egy fényképekkel illusztrált EMLÉKKÖNYVBEN. 

Idén, augusztus 17-én – meg­szakítva a helyszíni megem­lé­kezés műsorát –, a Kossuth Rádióban is felidézték az 1866-ban telepített, 54 lélekszámú Bu­nya­szek­szárd tör­ténetét (címol­dalas felvételün­kön), amely után a magyarországi test­vérektől ajándékba kapott harang delet jelző szava hullámzott végig a Bega-völgye dombjai és lankái fö­lött, s vitte hírül az egész Kárpát-medencébe egy kis bán­sági falu nem mindennapi törté­netét.
Halász Ferenc, az RMDSZ Temes megyei szervezetének el­nöke, köszöntve a megem­léke­zés résztvevőit, gratulált a le­szár­mazottak és a magyarországi testvé­reik ki­tar­tásához az elő­dök emlékének meg­őrzésében, továbbá Bakk Miklósnak, a Kolozs­vári Babes-Bolyai Tudomány­e­gye­­tem ta­ná­rának és Kaczián Jánosnak, a 20 évvel ezelőtti első meg­em­lékezés kez­de­mé­nye­zői­nek, illet­ve a szerzőpárosnak a Bu­nya­szek­szárd történetét feltáró alko­tá­saik­hoz, ugyanakkor tájékoz­tatott arról, hogy Szekernyés János temesvári helytör­té­nész idén kiadott A magyar emlék­he­lyek a Bánság­ban című, magyar, ro­mán és an­gol nyelvű könyvében is szerepel a hajdani falu tör­ténete.

A krónikások vallomásai
Bunya-IMG_5213
Kaczián Jánossal az 1995-ben szerve­zett első megem­lé­kezésen találkoztunk itt elő­ször. Hogyan emlékezik Bu­nya­szek­szárddal kapcsolatos élményeire az, akit azóta e fa­lutörténet krónikásaként tar­tunk számon?Sokszor elmondtam annak a szerencsés vé­letlennek a törté­netét, amikor a Tolna me­gyei levéltárban véletlenül rábukkan­tam egy bunyaszekszárdi család­ról szóló iratra, akik vissza­köl­töztek abba a faluba, ahonnan el­indultak hajdanában. Ennek nyo­mán in­dul­tam el megkeresni a falut, amelyről kiderült, hogy már nem létezik. Az akkori ku­tatásunk eredményeként született meg 2000-ben Nagy Janka Teodórával közösen írott Volt egyszer egy Bunyaszekszárd cí­mű magyar és román nyelvű köny­vünk. Azóta pedig egy másik köny­vem is megjelent. Amit most hoztunk ma­gunkkal, az a két év­tized krónikájának al­buma.
Nagy Janka Teodóra nép­rajzkutató, a Pécsi Tudo­mány­egyetem Illyés Gyula ka­rának tanára:Amikor Kaczián János rá­bukkant arra a bizonyos levéltári iratra, érthető módon felkeltette az érdeklődésünket, hogy vajon a Szekszárd nevet is viselő tele­pü­lésen kik éltek, hogy kerültek oda? Kiderült, hogy Tolna me­gyei elszármazottakról van szó, akik 1866-ban kezdtek itt új éle­tet. Néprajzosként természetesen ennek a közösségnek a népi kul­túráját, a település ünnepeit és hétköz­nap­jait igyekeztem fel­kutatni, összegyűteni, hogy mi történt itt az emberekkel a böl­csőtől a koporsóig, hogyan teltek a mindennapjaik, mit jelentett Bu­nyaszekszárdon gyereknek, fiatalasszonynak, idős embernek lenni? De azt is, hogy milyen volt a viszonyuk a szom­szédos román falvak lakóival, illetve, hogy mi­ként élték meg azt, hogy le kellett bontani a házaikat, és máshol kezdeni új életet. Húsz évvel ez­előtt jobb helyzetben voltunk, többen éltek még a falu egykori lakói közül, és sokan emlékeztek a bunyai életükre. Ma már a Fa­csádra, Igazfalvára és máshová elköltözöt­tek­nek csak töredéke van jelen a megemlé­kezésen. Em­lékkönyvünkben a Lugos-Szek­szárd-Facsád Baráti Tár­saság tagjainak vissza­emlé­kezé­sei mellett a húsz év doku­men­tu­mai, fényképes emlékei szerepel­nek. Mind­ezekről formabontó mó­don egy képzelt leve­let is fel­olvasok a jelenlévők előtt, a Gergely Kató néninek címzett levelet, aki sajnos már nincs kö­zöttünk, de könyvünk szer­keszté­séhez adatközlésével még hozzá­járult.

Az örök bunyaszekszárdiak legendája
Bunya-IMG_5222
Ihász János kettős minőségében kö­szönt­hette a Szekszárdról, Vésztőről, Nagy­dorogról, Elekről érkezett vendé­ge­ket, üdvözölve a református és ortodox egy­ház lelkészeit, valamint a házigazda Marcel Avramot, Facsád polgármesterét és Kovaci Dorel parlamenti képviselőt, Bu­nya (Bunea Mare) polgárait, akik egész esztendőben felügyelik Bunyaszekszárd terephelyét. Igazfalva polgármeste­re­ként, tehát annak a településnek a mai ve­ze­tő embereként, ahol Bunyaszekszárd la­kói közül sokan új otthonra találtak, illet­ve mint közvetlen leszármazottja a telepes elődöknek. Érthető elérzékenyültséggel idézte a szülőfalujukat utolsókként elha­gyó nagyszüleinek emlékét és azokat az él­ményeket, amelyek kitörülhetetlenül élnek benne, a nagyszüleihez ide, hazajáró gyer­mekben. Megemlékezett azokról a honfi­tár­saikról, akik már nem lehettek jelen a megható emlékezésen.
Kerek 30 éve ment el az utolsó szekér innen, Bunyaszekszárdról, 1984-ben Ihász Teréz és Ihász János nagyszüleim hagyták el ezt a falu utolsókként, akik Igazfalvára köl­töztek, de azután is úgy ők, mint gyermekeik és mi az unokák is visszajártunk ide meg­dolgozni az itteni jó minőségű földeket, haza­jártunk ide a zamatos gyümölcsökért, cirok­seprűhöz cirkot termelni, kukoricát kapálni, sokszor a hátunkon vittük a kerékpárt a nagy sár miatt. Az évek során mindannyian le­mond­tunk a földekről. Kezdtük elfelejteni a bunyai gyümölcsök zamatát, a pálinka ízét. El kellett teljen tíz év, hogy újra együtt el­jöjjünk ide emlékezni.
Az emlékezések sorában Dobozi Katalin elszármazott saját, rímekbe fog­lalt verseit olvasta fel.
Bunya-IMG_5214
Gergely János, a Bunya­szek­szárdi Egyesület elnöke, akinek dédnagyapja azok kö­zött volt, akik 1866-ban idet­e­lepedtek. Gergely János 1940-ben született itt, és tizenegy éves koráig élt Bunyaszek­szár­don, IV. osztályos koráig a kis falu iskolájában tanult, itt is­merte meg a betűvetést a Végvárról ide helyezett Zöld Mihály tanítójuknak köszön­he­tően.
A kvótavilág és a kollek­tivi­zálás előtt nem volt itt rossz élet. Miután a kiirtott erdők fáit fel­használva felépítették házaikat, a kiváló minőségű termő­föl­dekből jól megéltek elődeink, s ha nem következett volna be a parasztembereket meg­nyo­mo­rító rend­szer, még ma is vi­rá­goz­hatna a falunk, ahonnan 1949-1950-től kezd­tek el­szál­lingózni az embe­rek. De ide mindig vissza­vágy­tak azok, akik itt születtek, s amikor Kaczián János felfedezett ben­nün­ket, hogy mi, kisbu­nyaiak az­az bunyaszekszárdiak a ma­gyar­országi Szekszárdról szár­ma­zunk, Molnár Jolánnal, Ihász Jánossal, Vargyas Mihály nagy­bátyámmal és más volt Bu­nya­szekszárdról elszármazott sors­társammal elhatároztuk, hogy minden év augusztusának má­sodik hétvégéjén összejö­vünk itt, egykori szülőfalunk he­lyén em­lékeinket felidézni. Ak­kor még 260-an voltunk, akik kö­zül mára alig 63-an marad­tunk, a fia­ta­lok szétszóródtak a világban, az én családom is Kanadában él. Örülök, hogy Ihász János igaz­falvi polgármesterünk, akinek az édesapja is itt született, átvette a találkozó megszervezésének fela­datát, és becsülettel folytatja azt, amit mi 20 évvel ezelőtt elkezd­tünk.

A vendégek tisztelete
Bunya-IMG_5211
Kővári László, Szekszárd város önkormányzati kép­vi­selője jelen volt a bunyaszek­szárdi emlékjelek, az emlék­mű, harangláb, harangok illet­ve kopjafák avatásánál is.
Valahányszor itt vagyok, meg­elevendik előttem az a falu és azok az emberek, akik itt min­dennapjaikat élték. Nagyon fon­tosnak tartom, hogy a még élet­ben lévő leszármazottakkal együtt elmondhassuk a fiata­loknak, hogy szüleik, nagyszüleik nagyon nehéz feltételek között vállalták az itteni életet. Szá­munkra is meglepetés volt, ami­kor a kilencvenes években Kaczián Jánostól megtudtuk, hogy itt létezik vagy létezett egy település, amelynek lakói a mi Tolna megyei, szekszárdi, nagy­dorogi, sárszentlőrinci őseink­nek a leszármazottai. Nagyon ör­ven­dünk ennek a felfedezésnek és hogy azóta olyan szoros kap­cso­latunk alakult ki az itte­ni­ekkel, amely önmagában is sokat jelent a magyar közösségek meg­tartása szempontjából. Ezért is jövünk szívesen minden eszten­dőben meg­látogatni itteni ba­rá­tainkat és együtt emlékezni közös őseinkre.

Pluhár László Elek város polgármestere, tízegynéhány éve tiszteli meg jelenlétével a testvérvárosukhoz, Facsádhoz tartozó Bunyszekszárd emlék­ünnepségét.
Idén Facsád várossá nyilvá­ní­tásának 20 évfordulójára és az eseménnyel egybeeső rugára, il­letve a bunyaszekszárdi meg­em­lékezésre jöttünk. Kapcso­latunk Facsáddal főleg kulturális téren mélyült el, táncegyütteseink fesz­tiválokon rendszeresen talál­koz­nak. Sokan látogatnak magán­em­berként is Békés megyébe, ahol részt vesznek a megye gaz­dag kulturális rendezvényein és hasonlóképpen jövünk mi is ide, ahol nagyon színes a népi ha­gyományőrzés. Annál is inkább fontosnak tartom ezt a kapcso­latot, mivel Eleken négy nem­zetiség él, s nem kevés közöttük a román, akik őrzik hagyo­mányai­kat. Új kezdeményezésként sze­retnénk anyanyelvi környezetben történő nyaralást biztosítani azoknak a fiataloknak akik, pél­dául vegyes házasságban szület­tek. Az eleki fiatalok évek óta járnak Zsupánfalvára (Jupâ­neşti) tánc­tá­borba, s most Elekre várjuk, a magyar nyelv jobb el­sajátítása céljából az itteni gyermekeket.

Bunya-IMG_5227 Bunya-IMG_5228
Hit, hűség és honvágy, e három szó köt minket mindig ide – mondta Nt. Czapp Itván, az igazfalvi református gyülekezet lelkipásztora. Ezt követően a szekszárdi vendégeket elkísérő Dr. Kaszó Gyula a szekszárdi református gyülekezet lelkipásztora hirdette az igét: Ti vagytok a föld sója, idézte Jézus Krisztus szavait, aki szintén egy hegyoldalban szólt így a tanítványok seregéhez.

A megemlékezés folytatásá­ban a magyarországi küldött­ségek és a helyi szervezetek képviselői megkoszorúzták a Pokker László lugosi szobrász­művész által készített emlék­művet, majd a falu temetőjében Nt. Gál Zoltán lugosi lelki­pász­tor áhítatával emlékeztek meg Bunyaszekszárd egykori lakói­ról.
Bunya-IMG_5264
A szervezőknek köszönhe­tő­en csodálatot és elismerést ér­demlő 20. alkalommal megszer­vezett ünnepség felemelő érzel­meket keltett a résztvevőkben, mintegy sugallva, hogy – a to­vábbra is mostoha viszonyok ellenére – létezik erő és kitartás egy barátságos környezetben meg­maradó a magyar élet meg­tartásához. Sajnos ezen a jobbra érdemes gyönyörű természeti vidékre a regnáló hatalom a mai napig sem képes odafigyelni és olyan feltételeket biztosítani, ahonnan az embereknek ne kell­jen elmenekülniük és ahol, meg­felelő út és közművesítési vi­szo­nyok megteremtésével, európai uniós országhoz méltóan élhető, turisztikai szempontból is vonzó hely lehessen.
Bunya-IMG_5216
Nagy György József, makói vállalkozó, kipróbált bográcsosfőzője az itteni ünnepségeknek. Ezúttal a képen látható bográcsba mintegy 100 kiló sertéshúsból makói hagymával, paprikával fűszerezett ebédet készített a vendégseregnek.


    Oszd meg


  • Recent Posts

    • (no title)
    • BORVÁSÁR A MAGYAR BOLTBAN
    • Évértékelő
    • Megjelent az Aradi Értéktár
    • Szépülő város
  • HIRDESSEN ITT!

    Hirdetését a HETI ÚJ SZÓ nyomtatott oldalain négy (Temes, Arad, Hunyad és Krassó-Szörény) megyében valamint online változatban olvassák.

    További információval a hetiujszo@yahoo.com illetve a 0723-567370 (Makkai Zoltán) vagy a 0723-567371 (Graur János) telefonszámokon szolgálunk.
  • Archives

    • January 2023
    • December 2022
    • November 2022
    • October 2022
    • September 2022
    • August 2022
    • July 2022
    • June 2022
    • May 2022
    • April 2022
    • March 2022
    • February 2022
    • January 2022
    • December 2021
    • November 2021
    • October 2021
    • September 2021
    • August 2021
    • July 2021
    • June 2021
    • May 2021
    • April 2021
    • March 2021
    • February 2021
    • January 2021
    • December 2020
    • November 2020
    • October 2020
    • September 2020
    • August 2020
    • July 2020
    • June 2020
    • May 2020
    • April 2020
    • March 2020
    • February 2020
    • January 2020
    • December 2019
    • November 2019
    • October 2019
    • September 2019
    • August 2019
    • July 2019
    • June 2019
    • May 2019
    • April 2019
    • March 2019
    • February 2019
    • January 2019
    • December 2018
    • November 2018
    • October 2018
    • September 2018
    • August 2018
    • July 2018
    • June 2018
    • May 2018
    • April 2018
    • March 2018
    • February 2018
    • January 2018
    • December 2017
    • November 2017
    • October 2017
    • September 2017
    • August 2017
    • July 2017
    • June 2017
    • May 2017
    • April 2017
    • March 2017
    • February 2017
    • January 2017
    • December 2016
    • November 2016
    • October 2016
    • September 2016
    • August 2016
    • July 2016
    • June 2016
    • May 2016
    • April 2016
    • March 2016
    • February 2016
    • January 2016
    • December 2015
    • November 2015
    • October 2015
    • September 2015
    • August 2015
    • July 2015
    • June 2015
    • May 2015
    • April 2015
    • March 2015
    • February 2015
    • January 2015
    • December 2014
    • November 2014
    • October 2014
    • September 2014
    • August 2014
    • July 2014
    • June 2014
    • May 2014
    • April 2014
    • March 2014
    • February 2014
    • January 2014
    • December 2013
    • November 2013
    • October 2013
    • September 2013
    • August 2013
  • Recent Comments

    • Find us on Facebook

    • Curs Valutar

      29 January 2023
      EUR
      4.8922 RON
      HUF
      1.2615 RON
      USD
      4.4928 RON
      XAU
      278.5647 RON
      Curs oferit de Banca Națională a României
    • Időjárás



    • Szerkesztőség: GRAUR JÁNOS, alapító főszerkesztő, MAKKAI ZOLTÁN, főszerkesztő, Bodó Barna, főmunkatárs, Lázár Ildikó és Nemes Gabriella tördelőszerkesztők.
      Munkatársak: Sipos Enikő (otthonunk), Farkas-Ráduly Melánia (sport) Szekernyés János (helytörténet), Eszteró István (irodalom), dr. Matekovits György (egészségügy), Kiss Károly (mezőgazdaság), Csatlós János (keresztrejtvény), Ujj János (Arad), dr. Hauer Erich (Hunyad megye), Kun László (Krassó-Szörény), Dudás József (örökös munkatárs).
      Kiadó: VÁRBÁSTYA EGYESÜLET
      Kiadó tanács: Gazda István, Kása Zsolt, Tamás Péter


    Szerzői jog 2013 - Heti Új Szó