


Sokan ismerik a nevét – remélem. De abban biztos vagyok, hogy sokkal kevesebben, mint kellene. Pár napja volt a brassói gépgyár (az egykori Vörös Zászló) munkásai diktatúraellenes lázadásának...
Tovább →Sokan ismerik a nevét – remélem. De abban biztos vagyok, hogy sokkal kevesebben, mint kellene. Pár napja volt a brassói gépgyár (az egykori Vörös Zászló) munkásai diktatúraellenes lázadásának...
Tovább →Mármint a show-biz-nek. Úgy adódott, hogy részese lehettem egy show-csinálásnak, ott hátul, a kulisszák között. Szóval show. Olyan igazi, ki mit tud-jellegű. Tévénézőként olykor odatapadunk,...
Tovább →Helyi nyelvekről, az együtt elő helyi közösségek nyelvére utalok. Kérdem, magamtól is, nyelvismeret hiányában mennyire lehet egy velünk együtt élő közösséget, egy párhuzamos világot...
Tovább →Kérdem magamtól és minden olvasómtól: kiből lesz, kiből lehet hős? Hősnek minősülhet-e egy 12 éves fiúcska, aki semmi rendkívülit nem tett – de gonosz, elvetemült, sunyi nem-ember...
Tovább →Csodás kis albumot forgatok. A kolozsvári zeneakadémia, akkori nevén Gheorghe Dima Konzervatórium 1972-es végzettjei adták ki, egykori és mai fotókkal, információkkal, hogy emlékezzenek,...
Tovább →Javasolom, engedjük el magunkat, aki úgy szereti, vegye maga mellé kedvenc italát, és töröljön minden gondot – legalább időlegesen. Mert amúgy a kérdéskör, amelyet szóba hozok, igenis...
Tovább →Napirendre került, ismét, nagyon ideje volt, Romániának a határátlépés formaságait kiküszöbölő schengeni övezethez való tartozásának a kérdése. Szóltak róla az Európai Parlament...
Tovább →Ülünk a koradélutáni vasárnapi napsütésben a Szabadság téren, a Magyar Napok hangulatában, az egyik boros házikó előtt, az asztalon pohárnyi jó merlot, és átadjuk magunkat az élvezetnek....
Tovább →Marosvásárhely és iskola. 1990 óta a román kisebbségpolitika kirakata és kísérleti terepe a város. Itt jelzi a hatalom, hogy miben nem enged, figyelmeztet, még véráldozatra is képes itt a román...
Tovább →A történet megrázott. Olyannyira igen, hogy sokat gyötrődtem, publikussá tegyem-e. József Attilát hívtam segítségül: azért írom meg mindenkinek, mert nem mondhatom el senkinek. Nem mondhatom...
Tovább → Szerkesztőség: GRAUR JÁNOS, alapító főszerkesztő, MAKKAI ZOLTÁN, főszerkesztő, Bodó Barna, főmunkatárs, Lázár Ildikó és Nemes Gabriella tördelőszerkesztők.
Munkatársak: Sipos Enikő (otthonunk), Farkas-Ráduly Melánia (sport) Szekernyés János (helytörténet), Eszteró István (irodalom), dr. Matekovits György (egészségügy), Kiss Károly (mezőgazdaság), Csatlós János (keresztrejtvény), Ujj János (Arad), dr. Hauer Erich (Hunyad megye), Kun László (Krassó-Szörény), Dudás József (örökös munkatárs).
Kiadó: VÁRBÁSTYA EGYESÜLET
Kiadó tanács: Gazda István, Kása Zsolt, Tamás Péter