Az oravica–aninai hegyi vasút 12.
TELEKSZERZÉS
Egy vasútvonal létesítési költségeinek tetemes részét képezi a szükséges terület megszerzése. Az Oravica–Anina hegyi vasút Oravica, Rakitova, Majdán, újra Oravica, Csudanovec, Gerlistye, újra Csudanovec, megint Gerlistye községek akkori határában haladt.
Hegyi vasútunk esetében a szükséges telkek tulajdonosai a következők voltak: államkincstár, földbirtokosok, parasztgazdák. Az államkincstár tulajdonát képező területeken természetesen nem volt szükség kisajátításra, viszont a parasztgazdák valamint a fölbirtokosok tulajdonát képező területeket ki kellett sajátítani. Ezeket az államkincstár megvásárolta. Budapesten a MÁV Központi Irattárában számos kisajátítási dokumentum található. Kezdetben legtöbbjük nyelve a német, csak itt-ott találunk magyar nyelvű közjegyzői bejegyzést a telekkönyvi hivatal részéről. Akkoriban az adás-vételi szerződéseket sokszor az ott lakó nemzetiség nyelvén is szerkesztették. A román falvak lakói is saját anyanyelven kiállított szerződéseket írtak alá. Többükön a helység román nyelvű pecsétje látható, habár akkor a terület Magyarországhoz tartozott.
A szerződések szövege értékes kutatási témát nyújthatna a nyelvészeknek.
Találtam egy nagyon érdekes irományt is. Úgy tűnik, hogy Rakitova azon lakosai, akiktől a kincstár telkeket vagy telekrészeket vásárolt a megépítendő vasút számára, gondoltak egyet, és a kialkudott telekár mellé szerettek volna még egy kis ráadást is kicsikarni. Kérvényezték, hogy a telekár mellett kártalanítsák őket az eladott földdarabon lévő gyümölcsfákért is. Ez meg is történt, és annak rendje és módja szerint megkapták a tulajdonukban volt gyümölcsfák (többnyire szilvafák) árát. Erről tanúskodik az a német valamint román nyelvű irat is, mely feltünteti mindazokat, akiket az állam kártalanított. A román nyelvű irat címe: „In semnarju pendru ominy kare lizau pejat brunje dela drumu de fjer” – azaz „azon emberek megjelölése, akiknek a vas út kifizette a szilvafákat”; kelt Rakitován, 1851. szeptember elsején.
Miután az állam megkötötte a szerződést az OÁV-val, természetesen a kincstári földek is ennek tulajdonába kerültek. Az OÁV igyekezett uradalmait növelni, és az államtól vásárolt hatalmas területek mellett az idők folyamán megvásárolta a még magánkézen lévő bányákat, erdőket és termőföldeket. Kihasználva az általános szegénységet nagyon sok nincstelen paraszt fillérekért kótyavetyélte el tulajdonát és vált a mamutvállalat kiszolgáltatott proletárjává.
Az OMÁV magyarországi vonalainak 1891-es államosítását követően azokat a telkeket, amelyeken a vasúti létesítmények voltak, a magyar állam vette át és telekkönyvezte. Hegyi vasútunk esetében ez valamivel bonyolultabb eljárás volt, mint az OMÁV síkvidéki vonalainak esetében, hisz rendezni kellett például az alagutak fölött lévő telkek tulajdonviszonyait, az OMÁV tulajdonában és kezelésében maradt iparvágányok csatlakozását az immár MÁV tulajdonát képező vasútvonalhoz, stb. Az államosítást követő években erre is sor került. Telekcseréket hajtottak végre, az alagutakhoz való hozzájárást (az alagút a MÁV tulajdonában volt, a fölötte lévő hegy viszont az OMÁV birtoka maradt), az iparvágányok csatlakozását, az odavezető vagy párhuzamos utak használati jogát. Ezeknek az utaknak a fenntartási kötelezettségét a MÁV az OMÁV-val és az érdekelt községekkel szerződésekben rendezte.
A trianoni békediktátum után a Romániának ítélt és addig a magyar állam tulajdonát képező javak a román állam tulajdonába jutottak. A szocializmus éveiben a tulajdonviszonyok betartása már nem volt annyira fontos, mint régen, hisz majdnem minden állami tulajdonban volt. Az 1989-es rendszerváltás után, a bányászat megszűnésével, a vasútvonal fontosságának és iparvasúti feladatának megszűnésével nagyon sok vasúti épület (felvigyázói lakok, tisztilakások) elvesztette szerepét és a C.F.R. eladta őket. A vásárlók általában volt vasúti alkalmazottak voltak.
(folytatása következik)