• Főoldal
  • Közélet
  • Helyszín
  • Gazdaság
  • Helytörténet
  • Hitvilág
  • Művelődés
  • Oktatás – Ifjúság
  • Sport
  • Régió
    • Régió – Krassó-Szörény megye
    • Régió – Hunyad megye
    • Régió – Arad megye
  • Jelek és jelzések
  • Irodalmi helyőrség

Regionális közéleti hetilap

Fontos hírek

BORVÁSÁR A MAGYAR BOLTBAN

Évértékelő

Megjelent az Aradi Értéktár

Szépülő város

Ujj János – ARADI KRÓNIKA

TEMISZ hírek


Eszteró István – IRODALMI MŰHELY


 29 Aug 2016   Írta admin  0 Hozzászólás


Mi vagy nekem, Végvár?

A végváriak szülőföldjükhöz való ragaszkodása, otthonuk és a bánsági táj iránti szeretete, a lakhatóvá, élhetővé varázsolt világ megbecsülése tartotta életben ezt a magyar ajkú községet a szorongató idegenség tengerében. Erről győ­ződhet meg az is, aki egy huszonkét évvel ezelőtti, a Heti Új Szó által indított „Mi vagy nekem, Végvár” című pályázatra érkezett írásokat újraolvassa. A lap akkori és mai főszerkesztője Graur János végvári szülőfalujához való ragaszkodásának köszönhető kez­de­ményezés nyomán megjelent írások talán nem irodalmi re­mek­művek, ki is támasztana ilyen igényt velük szemben, de érzelmi tisztaságuk, keresetlen őszinteségük, él­­ményszerűségük által néha túl is tesznek a szakmabelieken.
Ezért gondoltam arra, hogy ezekből az általam értékesebbnek vélt, egymást kiegészítő részleteket összeállítva az Irodalmi Műhely méltó visszatekintést nyújthat s egyben aktuális szempontokat a Végvári Falunapokat ünneplők el­jö­vendő hétköz­napjaira is, hiszen valamennyi szívből jövő, őszinte vallomás a faluközösség hitének, remény­ségének, boldogulásának kér­déseit járja körül.

A szülőföld szeretetének példája

Könnyen tornyosulnak az emlékek, él­mé­nyek, ömlenek a szavak azok szívéből, akik Végváron születtek, ott cseperedtek pi­ci emberpalántából felnőtté… Sok ember­nek sokat jelent Végvár… De gondolt-e va­laki arra, hogy mit jelenthet Végvár annak, aki még nem látta, aki földjére nem lépett, aki­nek szívében csak a vágy és az emlék lé­tezik, és akinek a felhívás a pályázatra egy negyven év előtti sebből serkenti életre a fá­jó emlékeket? Mi volt nekem akkor Vég­vár? Egy falu, amelyről odavaló osztály­tár­saim szeretettel, boldogsággal, büszke­ség­gel me­séltek. Sokszor irigyeltük őket ezen érzel­me­kért. Jómagam temesvári születésű va­gyok, és a falu nekem Ótelek és Aurél­háza volt, ahol a nyári vakációk emlékei szü­lettek akkoriban. De Végvár most na­gyobb­nak, von­zóbbnak, különbnek tűnt, ott még a li­bák is fehérebbek voltak, a kakas taraja meg sokkal pirosabb. Hát igen, a végváriaknak köszönhettük, hogy számunkra Végvár egy „álomvár” lett. És telt az idő, iskolánk vég­vári kiszállásra készült: énekkar, tánc­együt­tes, stb. nagy volt az izgalom a készülődés. És az utolsó pillanatban szakadt rám az ég! „Micsoda? Az én lányom nem megy csavarogni! Maradsz!” (…) C. Anna Mária

Tessék csak elgondolni

Még az első világháborúnak nem volt vége. Már akkor Végváron volt egy pár kom­munista, aki elhíresztelte, hogy jönnek a kádári románok, és mind leölik a ma­gya­rokat. Kádáron pedig azt a hírt terjesztették, hogy minden románt leölnek a magyarok, s ebből nagy lett az ijedelem, mert mindenütt csak öregek meg gyerekek voltunk. Ezért egész éjjel villával meg kapával őrködött a nép, és reggelre minden elmúlt, mert sem a magyarnak, sem a románnak még csak gon­dolatában sem volt ilyet tenni.(…) Csak ak­kor volt megint zavargás, amikor Ro­mánia elfoglalta a mi szeretett otthonunkat, Vég­várt.(….) Csak két éve vagyok temesvári lakos. Mint tehetetlen öregasszony kerültem a Kedves Leányomhoz, két botra támasz­kodva járok a lakásban, és így nem vehetek részt azon az ígérkező szép ünnepségen, de a Kedves Leányom, ha a Jóisten is úgy akarja, el fog menni, majd ő fog helyettem látni és hallani…(…) Vicze Erzsébet

Szülőfalum, nevelőm

(…) Külön kell szóljak Kádár Károly ta­nító úrról, mivel az ő egyénisége és emberi magatartása, a becsületes munkára való ne­velése példaértékű volt, és marad mind­annyiunk számára, kik tanítványai voltunk. (…) A tiszta református vallású lakosság so­raiban szintén nagy szerepe volt az egyházi életnek. Zöld Mihály és fia, ifj. Zöld Mihály esperes szintén egymást követően szolgál­ták, tanították hitre, istenfélelemre, fele­ba­ráti szeretetre és főleg erkölcsös életre a falu lakóit.(…) K.E.

Mentőöv

A háború véget ért. Mindenki jobbról ál­modott. A reménység azonban kudarcba ful­ladt. Jött az 1946-os év és nagy szárazság. A patakok kiszáradtak, a kutakból iszapot hozott fel a veder. Az istállóban a jószág szomjasan, elgyengülten, tehetetlenül nyúlt el a padlózaton. Így néztek ki a székely falvak.(…) Elterjedt a hír: vonatszerelvényt állítanak össze, gyermekeket visznek a Bánságba. Aki akar, mehet velük.(…) a szerelvény Temesváron állt meg. A fáradt tömeget a Magyar Házba viszik.(…) A sarokban sírdogáló fiatalasszony szoron­gatja nyolchetes kislányát. Kinek van szüksége éjszakai nyugalmát zavaró, síró kisbabára?(…) Azóta a kislányból felnőtt lett már, de ha megkérdezed tőle: „Mi volt neked Végvár”, azt feleli: „Mentőöv a fuldoklónak”. Z.A.

Kedves emlék

Szüleink Temesvárra telepedtek, nagy­családot alapítva. Szegények voltunk. Jött a háború. bizony nagy gond volt a min­den­napi szelet fekete kenyeret, meg a többi élel­met nyolc éhes gyermeknek előállítani. Ezen igyekezett könnyíteni keresztmamám, Nagy Istvánné, ki továbbra is Végváron ma­radt. Ezért minden nyári vakációt mi, gye­rekek, ott töltöttünk, és mindig megerő­södtünk, hiszen keresztmamám minden jó falatot nekünk adott. Reggelire akácmézes-vajas, hófehér házi kenyér várt, frissen fejt, langyos-habos tehéntejjel. Az a finom zöld­borsóleves galuskával, sült krumpli és rán­tott csirke, tejfölös uborkasalátával!(…) Na, meg a hajnali kiruccanás a határba, dinnyé­ért. Hogy elringatott a szekér, míg a dinnye­földre értünk.(…) Mikor a libákat hajtottuk a legelőre, hogy ne legyen az út unalmas, keresztmamám kérte, hogy figyeljem meg, hogy beszélnek a libák, amíg a tarlóra ér­nek: „Ketten-hárman egy zsákba” szedik a búzaszemeket. De mikor a tarlóhoz érnek: „Ki-ki magának, ki-ki magának”, ezt mon­do­gatják.(…) Iskolai ünnepséget rendeztek sokféle szórakoztató játékkal. Többek kö­zött volt egy kis medence, melyben két-há­rom kacsa úszott. Öt lejért három fakarikát kaptunk, melyet egy bizonyos távolságból a kacsa nyakára kellett dobni. Aki eltalálta, azé volt a kacsa.(…) Bajusz Erzsébet

Emlékezések tárháza

Megragad a tavasz bájos, üde képe, mert valójában minden hely tavasszal – kike­let­kor – a legszebb, így Végvár is. A zöld se­lyem pázsittal, széles, fásított utcáival, a köz­pontban a 100 éves templom, parókia, egész tizedet átkötő iskolával, óvoda, kul­túr­otthon, park, a piactér, ezek mind azt bi­zonyítják, hogy 200 évvel ezelőtt a falu­ala­pító építészek és a 144 betelepített család elképzelése és megvalósítása, szerintem, minden időknek megfelelő. Majd a fent em­lített főépületek mellett megtalálunk köz­sé­günkben olyan fontos intézményeket, mint egészségügyi rendelő, malom, takarék­pénz­tár, posta és telefon, vasút­állomás, ga­bo­na­begyűjtő központ.(…) A végváriak ál­doztak időt arra is, hogy a sok nehéz munka után kul­turális tevékenységükön keresztül át­ment­sék hagyományaikat.(…) 1974-ben Vég­vár 180-dik évfordulóját ünnepelve meg­­rendeztük az első nagysikerű Végvári Mű­velődési Napokat.(…) Évről évre nagy­számú lakosság kapcsolódott be a mű­velő­dési csoportokba. Színjátszók, tánccsopor­tok, kórus, citerások stb.(…) 1990. május 1-jén jött létre a testvérközségi kapcsolatunk a francia Cahuzac-sur-Vére helységgel. 1991. ápr. 30-án Végvár, megyénk leg­nagyobb re­for­­mátus községe ünneplőben, méltó pom­pában fogadta a püspöki vizitáció keretében a Végvárra érkezett Tőkés László püspök urat és kísé­retét.(…) Számomra Végvár az emlékezések tár­háza, ahova erőt gyűjteni az elszármazottak is bármikor szívesen visz­szatérhetnek. Ujj Mária

Egy talpalatnyi föld

Szülőfalum tágas, egyenes, szép utcáit őseink mintha vonalzóval húzták volna meg. (…) Mária Terézia idején német telepeseket hoztak ide. De nem tudtak megmaradni e helyen, ilyen mostoha körülmények között. Nem tudtak megmaradni azért sem, mivel nem értették meg magukat a közelben lévő sipeti románokkal. Ekkor Rittberg volt a neve a falunak. Mikor magyar telepeseket hoztak ide, szinte őserővel irtották az erdőt, és létesítették a szántó-területeket. A falu alatt, a Kalicsák nagy lapos területe tele volt tormával, állítólag erről kapta a tormás, illetve a Tormák nevet. Később a lete­lepe­dett magyarok a Tisza vidékéről, Debrecen környékéről kérték a hatóságot, hogy a falu neve Végvár legyen. Ne gondoljon senki arra, hogy itt várromokat találtak volna. De mégis „végvár” volt, mert körülötte a szél­rózsa minden irányában románok laktak és laknak ma is.(…) Férjemmel együtt több mint három évtizeden át oktattuk-neveltük a végvári gyermekeket, sok „nagy ember” ke­rült ki ebből az iskolából: orvos, mérnök, ta­nár, tanító, pap, szobrász, író, költő.(…) Je­lenleg sajnos, csak 75 tanulója van az I-VIII. osztálynak. Mint kezdő tanítónő 1955 őszén 29 gyermeket kaptam a III. osztályban. A most első osztályba lépő Ágnes unokámnak azt kívánom, hogy minden ivadéka anya­nyel­vén tanuljon. Mert, ahogy elődeink mond­ták: “Nyelvében él a nemzet, s rongy ember az, aki hitét és nemzetségét meg­tagadja.”(…) Szarvas Mária ny. tanítónő

Erőt adó, állandó forrás

Csend van, s meleg. Egy ideig arra vár­tam, hogy talán megindul a szélfúvás, amely megsúgja majd nekem, hogy tizenhat évesen mit is jelent számomra Végvár? Itt szü­lettem, itt nőttem fel. Tízéves koromig Vég­vár volt mindenem, ez a falu jelentette szá­momra az Életet.(…) Első kiránduló­he­lyünkre, a négy kilométerre fekvő livádába minden évben kimegyünk. A sok nótázás, fürdés, finom bográcsos, mind feledhetetlen számomra.(…) Augusztus végén a végvári műkedvelő csoport egy franciaországi ki­rán­duláson vesz részt. Az ott sorra kerülő elő­adásokkal bemutatunk a testvér-falu la­kosainak Bánság folklórjából egy csok­rot.(…) Czudar Tünde

Végvár
Bujdosó Julcsa mama emlékére

Táplálék, melyet te adtál,
Szó, melyre te tanítottál,
Ének, melyet te dúdoltál
Örökké enyém maradsz!

Elindítottál,
elengedtél,
Óvodába te vezettél,
S betűre te tanítottál,
Játszottál és dédelgettél,
A kedvemért minden voltál.

Te elmentél.
Én visszatértem
Emlékeim gyűjtögetni:
„Julcsa, ha kimegyen a piacra,
Kiskosarát a karjára felakasztja,
Lesz is benne hanna-manna csokoládé”…
ma is hallom énekét szállani.

Pici gyerek kapta vitte.
Magáévá tette. Ette.
Felnőtt lettem, hordom bennem,
Amit Julcsa, értem tettél.

Szót adtál a számba,
Tollamnak betűt,
Most itt ülök, írok,
Köszönetet mondok:

„Te vagy nekem Végvár!”
Bíró Elza


    Oszd meg


  • Recent Posts

    • (no title)
    • BORVÁSÁR A MAGYAR BOLTBAN
    • Évértékelő
    • Megjelent az Aradi Értéktár
    • Szépülő város
  • HIRDESSEN ITT!

    Hirdetését a HETI ÚJ SZÓ nyomtatott oldalain négy (Temes, Arad, Hunyad és Krassó-Szörény) megyében valamint online változatban olvassák.

    További információval a hetiujszo@yahoo.com illetve a 0723-567370 (Makkai Zoltán) vagy a 0723-567371 (Graur János) telefonszámokon szolgálunk.
  • Archives

    • January 2023
    • December 2022
    • November 2022
    • October 2022
    • September 2022
    • August 2022
    • July 2022
    • June 2022
    • May 2022
    • April 2022
    • March 2022
    • February 2022
    • January 2022
    • December 2021
    • November 2021
    • October 2021
    • September 2021
    • August 2021
    • July 2021
    • June 2021
    • May 2021
    • April 2021
    • March 2021
    • February 2021
    • January 2021
    • December 2020
    • November 2020
    • October 2020
    • September 2020
    • August 2020
    • July 2020
    • June 2020
    • May 2020
    • April 2020
    • March 2020
    • February 2020
    • January 2020
    • December 2019
    • November 2019
    • October 2019
    • September 2019
    • August 2019
    • July 2019
    • June 2019
    • May 2019
    • April 2019
    • March 2019
    • February 2019
    • January 2019
    • December 2018
    • November 2018
    • October 2018
    • September 2018
    • August 2018
    • July 2018
    • June 2018
    • May 2018
    • April 2018
    • March 2018
    • February 2018
    • January 2018
    • December 2017
    • November 2017
    • October 2017
    • September 2017
    • August 2017
    • July 2017
    • June 2017
    • May 2017
    • April 2017
    • March 2017
    • February 2017
    • January 2017
    • December 2016
    • November 2016
    • October 2016
    • September 2016
    • August 2016
    • July 2016
    • June 2016
    • May 2016
    • April 2016
    • March 2016
    • February 2016
    • January 2016
    • December 2015
    • November 2015
    • October 2015
    • September 2015
    • August 2015
    • July 2015
    • June 2015
    • May 2015
    • April 2015
    • March 2015
    • February 2015
    • January 2015
    • December 2014
    • November 2014
    • October 2014
    • September 2014
    • August 2014
    • July 2014
    • June 2014
    • May 2014
    • April 2014
    • March 2014
    • February 2014
    • January 2014
    • December 2013
    • November 2013
    • October 2013
    • September 2013
    • August 2013
  • Recent Comments

    • Find us on Facebook

    • Curs Valutar

      31 January 2023
      EUR
      4.9221 RON
      HUF
      1.2639 RON
      USD
      4.5466 RON
      XAU
      278.5779 RON
      Curs oferit de Banca Națională a României
    • Időjárás



    • Szerkesztőség: GRAUR JÁNOS, alapító főszerkesztő, MAKKAI ZOLTÁN, főszerkesztő, Bodó Barna, főmunkatárs, Lázár Ildikó és Nemes Gabriella tördelőszerkesztők.
      Munkatársak: Sipos Enikő (otthonunk), Farkas-Ráduly Melánia (sport) Szekernyés János (helytörténet), Eszteró István (irodalom), dr. Matekovits György (egészségügy), Kiss Károly (mezőgazdaság), Csatlós János (keresztrejtvény), Ujj János (Arad), dr. Hauer Erich (Hunyad megye), Kun László (Krassó-Szörény), Dudás József (örökös munkatárs).
      Kiadó: VÁRBÁSTYA EGYESÜLET
      Kiadó tanács: Gazda István, Kása Zsolt, Tamás Péter


    Szerzői jog 2013 - Heti Új Szó