• Főoldal
  • Közélet
  • Helyszín
  • Gazdaság
  • Helytörténet
  • Hitvilág
  • Művelődés
  • Oktatás – Ifjúság
  • Sport
  • Régió
    • Régió – Krassó-Szörény megye
    • Régió – Hunyad megye
    • Régió – Arad megye
  • Jelek és jelzések
  • Irodalmi helyőrség

Regionális közéleti hetilap

Fontos hírek

Graur János – A MECÉNÁS (1.r.)

Rendhagyó tematikájú előadással tér vissza Temesvárra a Nézőművészeti Kft.

KELET FELŐL - az Erdőfű zenekar népzenei koncertje

RENDEZVÉNYEK – ELŐADÁSOK – KIÁLLÍTÁSOK

Február elsejétől kézbesítik az energiakártyákat

HÍREK ITTHONRÓL MEG OTTHONRÓL

Házasság hete (február 12-19.)


Eszteró István – IRODALMI MŰHELY


 27 Jul 2017   Írta admin  0 Hozzászólás


Új író Temesvár hatósugarából

Negyvenötödik érettségi találkozóra jöttek össze a Bartók Béla Líceum öregdiákjai. Hűségesen s nagy létszámban je­lennek meg minden ötödik évben számot adni a hirtelen tovatűnt időről egymásnak, osztályfőnöküknek, Bartal Éva ny. francia­tanárnőnek, sőt, nekem is, aki csupán egy tanévben tanítottam nekik magyar irodalmat. Mindig mindenki beszámol az öt év történéseiről, mint egy nagy családban szokás, ha van még ilyen, huzamosabb távollétek után.
Korka Ilona, férje után Mersdorf Ilona is szerényen, de ugyanakkor némi büszkeséggel is a hangjában arról beszélt, hogy mérnökként keresve kenyerét, végre rátalált igazi hivatására, az írásra, dokumentumregénye jelenik meg a Kriterion gondozásában. Már elkészült román nyelvű fordítása is, a fordító pedig maga a temesvári írónő, Gabos Ildikó. Természetesen örömmel vettem tudomásul, hogy még egy bánsági kötődésű magyar íróval vagyunk többen, aki Magyarországon él ugyan végvári származású férjével, de Resicán nevelkedett, zárójelben: ott is tanítottam a 8. osztályban, hát rögtön kéziratot kértem tőle az Irodalmi Műhely számára.
Új szerzőnktől az egyik önjellemző írásával, a Kincsesláda cíművel kedveskedünk Olvasóinknak, de először olvassák el a rövidke bemutatkozását, melyet felkérésemre írt rovatunknak: Resicán születtem, a temesvári Bartók Béla Líceumban érettségiztem 1972-ben. Dolgoztam mérnökként és külkereskedőként, éltem a Bánságban, Székelyföldön és a Gödöllői Dombságban. Megfordultam sokfelé a világban, sok megírnivaló élményt gyűjtöttem, de a legszebbeket Nagymamám resicai kiskonyhájából hoztam magammal. Az a – ma már csak képzeletemben létező – hely, életem origója, amihez viszonyítom magamat.

Mersdorf Ilona

Kincsesláda (1. rész)

Ötvenedik születésnapomra kaptam egy ékszeres dobozt. Mélybarna színű, tetején fakóvörös, festett rózsákkal, amik belesimulnak a fa erezetébe. Alul egy fiók, cseppet sem titkos, benne a folyton egymásba gabalyodó nyakláncaim. Fe­lül a fülbevalók, négy apró rekeszben, és oldalt, egy sorban a gyűrűk, bársony pár­nába süppedve.
Felcsapom a doboz fedelét, nézegetem az ékszereket. Nem szeretem hordani őket. Nem érzem úgy, hogy hozzám adnának valamit, több lennék tőlük. Tárgyak, és én nem kötődöm tárgyakhoz. Nem merek ragaszkodni hozzájuk, ahogy máshoz sem, amit ennyire könnyen elveszíthetek. A tárgyak ahhoz tartoznak, aki megszerzi őket. Nem akarom, hogy általuk én is megszerezhető legyek.
Csak nézegetni szeretem a szép tárgyakat. Csodálni őket, hálásan, hogy megajándékoznak azzal, ami a szépségük lényege. Hogy rám ragyogtatja a tűzzománc a melegét, a hematit fekete hidegét, az ametiszt éteri áttetszőségét, az arany simulékony egyszerűségét. Ezekben már mind van valami, ami én vagyok.
Nem birtokolni akarom ezeket a dolgokat, csak örülni nekik. Nem feledve, hogy mennyire esetleges az, hogy most pont itt vannak, ebben a rózsás dobozban. Hogy mennyi más helyen megfordultak, mielőtt ide kerültek, és még mennyi más helyre sodorja majd őket az idő, ha én már nem leszek. A tárgyak élete hosszabb, mint az enyém. Tartósabb anyagból készültek.

*

Négy karikagyűrű is van a dobozomban.
Egyik az enyém. Egy nap le kellett húznom, mert fuldokolni kezdtem tőle. Pánik tört rám, hogy annyira belenőtt már a húsomba, hogy nem tudom levenni. Hiába téptem, forgattam, nem eresztett. Reszketve támaszkodtam a konyhakredencnek, néztem a késeket, nem, nem, ezt azért mégse. Sikoltani akartam, de egyedül voltam otthon, senki nem hallotta volna meg. Kitámolyogtam a fürdőszobába, langyos vízben áztattam a kezemet, és öntöttem rá a folyékony szappant. A gyűrű elforgott, lazult a szorítása, de nem engedett. Színes buborékok nőttek ki a vízből, gömbformájúra tükröztek mindent: a csempéket, a falakat. Lecsúszott róluk az arcom. Rózsaszínűre festette a képeket a buborékokban örvénylő levegő, de mégiscsak az üresség volt mögöttük, ami bármikor szétpukkanhat.

*

Felhúzni jó volt azt a gyűrűt? Nem, nem örültem neki. Fehér ruhában álltam az oltár előtt, mint egy cukorfigura, még azt sem engedték, hogy én varrjam meg a menyasszonyi ruhámat. Nem hoz szerencsét, mondták. Nem tiltakoztam, ak­kor már mindegy volt, hagytam, hogy belevigyenek ebbe az egész képmutató színjátékba, ami a templom, meg a szűzies fehérség, meg a tökéletes karikagyűrű, amit az ujjamra kellett húzni ahhoz, hogy asszony legyek.
Én nem így akartam. Nekem a kötelék az a félelmetes izzás volt, ami szétrágott belülről, minden percemet sza­kadék fölött egyensúlyozó bizonytalansággá tette. Minél fontosabb valami, annál ijesztőbb elfogadni. Én belehaltam abba az érzésbe, ami erősebb volt ná­lam, nem kellett ennél erősebb kapocs. De ezt nem lehetett elmondani. Kel­lett az eskü, a gyűrű, meg a fehér ruha. Eljátszottam a családnak a menyasszonyt, legyenek ők is boldogok. A mi boldogságunk csak a kettőnké volt, és nem mertem felvállalni, hogy ennyire önző vagyok.

*

A menyasszonyi ruha megvan most is valahol a kisházban, egy kartondoboz mélyén, aminek minden oldalára ráírtam lemoshatatlan fekete filccel: EMLÉKEK. Nem merem felbontani. Lehet, hogy már penészes minden, ami benne van. Lehet, hogy a levegő hiánya konzerválta a dolgokat. Nem is tudom már pontosan, mit csomagoltam abba a dobozba, a legutolsó költözésnél. Biztosan benne van a lányom első kis pöttyös ruhája és a kakasos függöny a gyerekszobából. Meg a mikulásköntös, azt már én varrtam, kapucnijához erősített fehér vattaszakállal, hogy eltakarja az arcomat, amíg az ajándékokat osztogatom. A nagy piros mikulászsák is ott kell legyen, ami eredetileg óvodai jelmeznek készült. Retek volt benne a gyerek az egyik karácsonyi ünnepélyen, őt húzták jobbra-balra, míg ki nem fordult a földből. Túl nagyra nőtt a retek, és öregapó, aki ültette, nem tudta egyedül kihúzni.

*

A gyerek is jó nagyra nőtt aztán, de ő könnyebben mozdult, mint az a retek. Át lehetett ültetni, többször is. Nem tudom, mennyire sínylette meg.
A gyerekekkel is úgy vagyok, mint az ékszerekkel. Elfogadom, hogy nem lehet birtokolni őket, csak örülni annak a fénynek, amit az életemre vetnek.
Jó volna, ha azt a régi mikulásruhát elő kellene már megint venni, elváltoztatni a hangomat, és mulatni rajta, hogy milyen erős egy kisgyerek hite, tudja nem észrevenni, hogy a Mami a Mikulás.

*

Talán pont a mulandóság az, ami a dolgok értékét megadja. Nem akarom sem megtartani, sem továbbadni azt, ami állandó, nem is hiszek az állandóságban. De ezt a kétkedést sem akarom továbbadni.
Én nem hittem az esküvőben, a szertartásban. A lányom nagy esküvőt akart. Itt van, ebben a rózsás dobozban, az a nyaklánc is, ami a „valami kölcsön” volt a menyasszonyon. Gyöngyházfényű igazgyöngyök, amiket messzi óceánok egyenletesen meleg vize érlelt ilyen tökéletesre. Mint megkövesedett könnycseppek, tagadnak minden mulan­dósá- got, és magukba zárnak minden ősi bánatot.
A tökéletességben sem hiszek. Én so­se tettem fel azt a gyöngysort. Felpróbáltam ehhez-ahhoz, kivágott nyári ru­hához, estélyihez, kosztümhöz. Egyikhez sem volt az igazi. Önmaga szépségébe veszve lerombolt mindent maga körül. Uralkodásra teremtődött, nem szolgálatra. Hadd pihenjen itt bársony trónján, legyen a legszebb, de ne akarjon engem is leigázni.
Filigrán ezüstláncok, bohókás bizsuk, sokkal több eséllyel indulnak azért az esélyért, hogy egy-egy estére a nyakamba vegyem őket. Könnyen levethető hám, nem rabiga. Egy fagyöngyökből fűzött nyaklánc a fő kedvencem. Zárócsat sincs rajta, csak áthúzom a fejemen, elég bő hozzá. Lazán lelóg, csomóra lehet kötni, vagy akár dupla sorosra tekerni. Mély dekoltázsban, magas nyakú garbón is jól mutat. Ha csak egyetlen ékszert tarthatnék meg, őt vinném magammal.

*

Az igazi jegygyűrűm, amit én választottam magamnak, nincs már meg. Fá­ból készült az is, réz foglalatba fogva. Egy művészbolt kirakatában láttam meg, miközben andalogtunk, és rámutattam: ezt vedd meg nekem! Te már dolgoztál, én diák voltam, nem volt saját pén­zem. Ehhez képest az a gyűrű is drá­ga volt. Otthon nevetve mutattam meg a családnak a vacsoránál: nézzétek, eljegyeztük egymást! Nem arattam vele sikert. Így került sor aztán mégis az arany karikagyűrűre. Ami megvan most is, itt, a dobozban. Talán mégsem nekem volt iga­zam. Az a rézgyűrű megzöldült, a fá­ja kiszáradt, fénytelen lett, kihullt a foglalatból. A gyerekek szerettek vele ját­- szani. Talán megvan valamelyiküknél, egy ereklyés dobozban, mégis. Sosem kerestem. Én ott látom úgyis, abban a kirakatban, aminek a tükrében húsz éves vagyok.

*

Rám maradtak más gyűrűk is. Itt, eb­ben az elvásott, leheletvékony jegygyűrűben Nagymamám lakik. Az ő kezén kopott ilyen vékonyra, a megszámlálhatatlan sok mosogatás közben. Ő soha nem húzta le az ujjáról. Csak mielőtt meg­halt, akkor mondta, hogy legyen az enyém. Majd adjam el, ha kell a pénz. Az aranyat könnyű magaddal vinni, ha útra kelsz. Így csinálták ezt mindig. Egy gyűrűnyi arany elég volt ahhoz, hogy meg­vacsorázz belőle, mielőtt másnap reggel munkába állsz. Ők is eladták Tata jegygyűrűjét, amikor kellett. Nem is hord­hatta volna, amíg gépen dolgozott. Mindig tervezték, hogy vesznek majd másikat. De nem került rá sor. Tata úgy gondolta, egy férfi gyűrű nélkül is férfi, de egy asszonynak legyen gyűrű az ujján. Nem mondta ki, de azért lehetett érteni.
(Folytatás következik)


    Oszd meg


  • Recent Posts

    • Graur János – A MECÉNÁS (1.r.)
    • Rendhagyó tematikájú előadással tér vissza Temesvárra a Nézőművészeti Kft.
    • KELET FELŐL – az Erdőfű zenekar népzenei koncertje
    • RENDEZVÉNYEK – ELŐADÁSOK – KIÁLLÍTÁSOK
    • Február elsejétől kézbesítik az energiakártyákat
  • HIRDESSEN ITT!

    Hirdetését a HETI ÚJ SZÓ nyomtatott oldalain négy (Temes, Arad, Hunyad és Krassó-Szörény) megyében valamint online változatban olvassák.

    További információval a hetiujszo@yahoo.com illetve a 0723-567370 (Makkai Zoltán) vagy a 0723-567371 (Graur János) telefonszámokon szolgálunk.
  • Archives

    • February 2023
    • January 2023
    • December 2022
    • November 2022
    • October 2022
    • September 2022
    • August 2022
    • July 2022
    • June 2022
    • May 2022
    • April 2022
    • March 2022
    • February 2022
    • January 2022
    • December 2021
    • November 2021
    • October 2021
    • September 2021
    • August 2021
    • July 2021
    • June 2021
    • May 2021
    • April 2021
    • March 2021
    • February 2021
    • January 2021
    • December 2020
    • November 2020
    • October 2020
    • September 2020
    • August 2020
    • July 2020
    • June 2020
    • May 2020
    • April 2020
    • March 2020
    • February 2020
    • January 2020
    • December 2019
    • November 2019
    • October 2019
    • September 2019
    • August 2019
    • July 2019
    • June 2019
    • May 2019
    • April 2019
    • March 2019
    • February 2019
    • January 2019
    • December 2018
    • November 2018
    • October 2018
    • September 2018
    • August 2018
    • July 2018
    • June 2018
    • May 2018
    • April 2018
    • March 2018
    • February 2018
    • January 2018
    • December 2017
    • November 2017
    • October 2017
    • September 2017
    • August 2017
    • July 2017
    • June 2017
    • May 2017
    • April 2017
    • March 2017
    • February 2017
    • January 2017
    • December 2016
    • November 2016
    • October 2016
    • September 2016
    • August 2016
    • July 2016
    • June 2016
    • May 2016
    • April 2016
    • March 2016
    • February 2016
    • January 2016
    • December 2015
    • November 2015
    • October 2015
    • September 2015
    • August 2015
    • July 2015
    • June 2015
    • May 2015
    • April 2015
    • March 2015
    • February 2015
    • January 2015
    • December 2014
    • November 2014
    • October 2014
    • September 2014
    • August 2014
    • July 2014
    • June 2014
    • May 2014
    • April 2014
    • March 2014
    • February 2014
    • January 2014
    • December 2013
    • November 2013
    • October 2013
    • September 2013
    • August 2013
  • Recent Comments

    • Find us on Facebook

    • Curs Valutar

      4 February 2023
      EUR
      4.9005 RON
      HUF
      1.2712 RON
      USD
      4.4823 RON
      XAU
      275.3749 RON
      Curs oferit de Banca Națională a României
    • Időjárás



    • Szerkesztőség: GRAUR JÁNOS, alapító főszerkesztő, MAKKAI ZOLTÁN, főszerkesztő, Bodó Barna, főmunkatárs, Lázár Ildikó és Nemes Gabriella tördelőszerkesztők.
      Munkatársak: Sipos Enikő (otthonunk), Farkas-Ráduly Melánia (sport) Szekernyés János (helytörténet), Eszteró István (irodalom), dr. Matekovits György (egészségügy), Kiss Károly (mezőgazdaság), Csatlós János (keresztrejtvény), Ujj János (Arad), dr. Hauer Erich (Hunyad megye), Kun László (Krassó-Szörény), Dudás József (örökös munkatárs).
      Kiadó: VÁRBÁSTYA EGYESÜLET
      Kiadó tanács: Gazda István, Kása Zsolt, Tamás Péter


    Szerzői jog 2013 - Heti Új Szó