…mondhatnák a római mondást parafrazálva a Magyarországról, a Székelyföldről, a Bánságból Végvárra érkezett táborozók. A XIX. alkalommal megszervezett nyári tánctábornak és a Vándorszínház társulata ötödik felkészítési bázisának otthont adó községben illetve ezen a héten, a szintén ötödik alkalommal itt megszervezett Egyházmegyei Hittan és Kézműves Tábor résztvevői, akik itt töltöttek élményekben gazdag napokat.
A szép hagyományt követve, a Végváron közel két évtizede minden nyáron újabb táncrendet tanuló népi tánccsoportok tagjai bemutató előadáson léptek közönség elé. Az elmúlt pénteken a helyi kultúrotthon nagytermében a helyi kezdő és haladó csoportok fiataljai mellett szapáryfalvi, illetve a szegedi Bodzavirág tțncegyüttes tagjai az egy hét leforgása alatt elsajátított szentbenedeki és szászcsávási táncrendeket mutatták be a jogos elismerést sok-sok tapssal kifejező közönségnek, amelynek soraiban örömmel láttuk a másik felkészítő tábor, a Vándorszínház társulatának képviselőit is.

Păștean Erika házigazda, a végvári táncegyüttesek fáradhatatlan „gondno­ka”, köszöntőjében kifejezte háláját a táncrendek Sepsiszentgyörgyről érkezett idei oktatói, Dobai Katalin és Tusa Adorján, valamint a szegedi Balogh Zsolt sok­éves munkája iránt, aki ez alkalommal csak azért nem lehetett jelen, mivel egy pályázat nyerteseként éppen Új-Zélandon tanítja az ottani fiatalokat magyar népi táncra.
A Székelyföldről érkezett fiatal oktatók elmondták, hogy Sepsziszentgyörgyön születtek, és Kolozsváron folytatják egyetemi tanulmányaikat, mindketten im­már 12 éve táncolnak, kezdetben a Százlábúnak, majd pedig Kincskeresőnek nevezett néptáncegyüttesben. Számukra külön élményt jelentett az ismeretlen alföldi tájak és az itteni emberek megismerése.

Dobai Katalin: 2007 óta táncolok, oktatok, kezdetben a Háromszék Együttes utánpótlását biztosító csoportban vettem részt, amelyhez csatlakoztak a Székely Mikó Kollégium diákjai, többek között Adorján is. Jelenleg Kolozsváron Stefan Bence párommal az Ördög Térde csoport utánpótlását tanítjuk. Kolozsváron ismerkedtem meg Balogh Zsolttal, aki felkért, hogy távollétében vállaljuk el a végvári felkészítést, örömmel mondtunk igent. Teljesen új ez a síkvidék számunkra, olyan mesebeli, nincsenek hegyek, érdekes a falu szabályos felépítése, a széles utcái, az emberek kedvesek, nyitottak, minden óhajunkat-sóhajunkat teljesítik, a gyerekek pedig mind táncolni akarnak. Látszik, régóta együttműködnek a szegediek és a végváriak, összeszokottak, mi nem is tudtuk megkülönböztetni őket, tánc közben is vegyültek a végváriak a szegediekkel, számukra ez teljesen természetes volt, inkább mi voltunk az újak.

Tusa Adorján: Ezúttal a hozzánk mindenképpen közelebb álló két erdélyi táncot tanítottunk az itteni, alföldi gyerekeknek. Ez egészen más, mint a szegedi oktatókkal tanult ugrós, szökős alföldi táncok, kicsit problámát is jelentett a „fent” hangsúly lecserélése a “lent” hangsúlyra. A szentbenedeki – Szentbenedek egy Küküllő menti tiszta magyar falu, az ő táncuk maradt fenn – Szászcsáváson magyarok és cigányok élnek, itt is van Küküllő menti magyar tánc is, de nagyon érdekes a cigányság tánca, amely beleépül a szászcsávási táncrendbe, nem olyan, mint a magyarországi ecsedi cigány tánc, ez sajátosan erdélyi. A gyerekeknek nem jelentett nehézséget a megtanulása, hiszen akárcsak más táncokban, amelyeket ismertek, ebben is van verbunk, csárdás, szökő vagy ugrós. Különös élmény volt számunkra, hogy Romániának ebben a szögletében magyar falu is található, ahonnan nagyon szép emlékkel távozunk. Külön köszönjük a HETI ÚJ SZÓ ajándékát, a 2018-as helytörténeti évkönyvet, amelyből többet is megtudhatunk erről a vidékről.

Az végvári tánctábor élményt nyújtó bemutató előadása után Păștean Erika ajándékkal is megköszönte a két vendégoktatónak a bemutatón is látott eredményes munkájuk eredményét, valamint háláját fejezte ki Tóth Rozália és Szarvas Erzsébet kitartó helyi oktatók munkájáért, illetve a Végvárért Alapítványnak a szervezésért. Köszönetet mondott a Communitas Alapítvány valamint a helyi ­vállal­ko­zók támo­gatásáért, és nem utolsósorban a szülők és a gyermekek kitartásáért, aminek köszönhetően, a végvári hagyomány­ápoló néptánc mozgalom jövőre fenn­- állásának 20. évfordulóját ünnepelheti.