30 Sep 2015
Írta admin 
0 Hozzászólás 
A 220 évvel ezelőtt Rittbergben, a mai Végváron gyökeret vert magyar közösség példát mutatóan őrizte meg a több mint 220 év folyamán ellentétes irányból érkező viharokban is nemzeti identitását, hagyományainknak felbecsülhetetlen értékeit. Sok más önazonosságunkat ápoló rendezvény mellett a helyi református egyház széles körű összefogással évről évre megszervezett szépkorúak találkozója, az idősek iránti tisztelet és megbecsülés jele mellett a közösség továbbéléséhez is hozzájárul. Persze fontos, hogy a korábbi nehéz időkhöz hasonlóan ma is legyenek olyan egyéniségek a közösség élén, akik egybetartják a szétszóródás veszélyeinek kitett „nyájat”. Bódis Ferenc református lelkipásztor immár hét éve ebben a szellemben törekszik arra, hogy a református gyülekezet mellett az egész lakosságot összetartva járuljon hozzá Végvár sajátosságának megőrzéséhez. Az elmúlt vasárnapi találkozó nyitányán, úgy is mint a szép hagyományú összejövetel főszervezője, a helyi és számos más helységből hazaérkezettek előtt megtartott istentiszteleten igehirdetésében, akárcsak lapunknak nyilatkozva arra buzdította Végvár megannyi alkalommal bölcsességéről tanúbizonyságot tett lakosait, hogy a helyi ellentétek és a kívülről fenyegető veszélyek leküzdésére zárják minél szorosabbra soraikat.
Valójában van egy fokozott elvárás a község mai vezetésével szemben, ez a bizonyos türelmetlenség azzal is magyarázható, hogy korábban hosszú évek alatt nem történt semmilyen községi fejlesztés Végváron, s a lakosság most nagyon gyorsan szeretné a megvalósulásokat látni. Én ez alkalommal is arra kérem honfitársainkat, hogy ne az elégedetlenségnek adjunk hangot a továbbiakban, inkább szervezzük meg közösen azt a jövendőt, amit szeretnénk, mert ha nem lesznek megfelelő embereink az önkormányzatban, a polgármesteri hivatal élén, akkor nem tudjuk megvalósítani amit joggal szeretnénk. Mérlegeljük, fontoljuk meg higgadtan, hogy kicsi léptekkel miként tudunk előrehaladni, támogassuk a vezetőinket munkájukban. Korábban több pénz volt, de az akkori vezetés azt nem a község fejlesztésére fordította, most jóval kevesebb pénz jön, mégis történtek fejlesztések. Az egyházközségünkben is volt amikor nagyobb léptekkel haladtunk, most visszafogottabban próbálunk előre jutni. Legújabb megvalósításként említhetem a kerítés falába – oda illő neoklasszikus stílusban – beépített hirdető táblánkat, tovább fejlesztjük a Zöld Mihály Házat, hogy rendezvényeinket megfelelő feltételek között tarthassuk meg és a hozzánk érkező vendégeket, turistákat is jó körülmények között fogadhassuk.
Nem csökken az érdeklődés a szépkorúak évi találkozója iránt.
Egyházközségünk presbitériuma a mai találkozó fővédnökeként, az Önkormányzat és más külső segítség – civil szervezetek tagjai, az RMDSZ helyi szervezete, iskolánk pedagógusai – hozzájárulásával valósította meg az idősek találkozóját, amellyel szemben nem csökken az érdeklődés, hiszen a sajnálatos módon eltávozó, vagy betegség miatt már távolmaradók helyébe lépnek az újabb szépkorú korosztályok tagjai. A tavalyihoz hasonlóan idén is mintegy 60 helybeli és 40 elszármazott jelentkezett az ünnepségre.
A három lelkipásztor: Bódis Ferenc, a házigazda, Kovács Zsombor temesvári evagélius-lutheránus lelkész, aki az RMDSZ ügyvezető elnökeként, a Eurotrans Alapítvány részéről a kettős állampolgársági igénylés kapcsán tájékoztatta a résztvevőket és Fazakas Csaba esperes
Az ünneplő vendégeknek nemcsak a gasztronómiai tudásukról híres végvári asszonyok és férfi segítőtársaik közreműködésével asztalokra került finomságokkal szereztek örömet, hanem a meleg fogadtatással, a szerető gondoskodással, többek között a művészi érzékkel elkészített kitűzőkkel, Szarvas Lajos nosztalgiákat ébresztő, egészdélutános muzsikálásával-éneklésével, a messzeföldön is hírnevet szerzett tánccsoportok kedves fellépésével, a község legújabb büszkeségének Kele Noémi szavalata, aki országos versmondó versenyen nyert első díjat, a hazalátogató Ördög Sára alkalomhoz illő, Az élet alkonyán című vers szavalatával, nem utolsósorban az asztalok mellett-között forgolódó, ételeket feltálalók sorában maga Csáki Károly polgármester jelenlétével, akihez ezúton is közvetlen módon fordulhattak kérdéseikkel és kéréseikkel a jelenlévők.
A találkozón a szervezők külön gratuláltak a születésnapjukat, vagy házassági évfordulójukat ünneplő vendégeknek, mi a magunk részéről nt. Bódis Ferenc tiszteletes urat is köszöntöttük, születésnapja alkalmából, kívánva számára jó egészséget és sok boldog esztendőt kedves családja körében és szeretett Gyülekezete élén. Meghatódottan mondta, hogy nagyon sok jókívánság és köszöntő érkezett a nevére – aminek, mint mondta különösen örvendett, de talán szerinte még nem igazán érdemelte ki, az a helyi Ifjúsági szervezet megtisztelő ajándéka volt, nevezetesen egy póló, amelyen a LEGJOBB LELKIPÁSZTOR felirat szerepel.
Ha feladjuk, mások jöhetnek a helyünkbe
A romániai magyarság nemzeti megmaradásának, egyes vidékek elszórványosodásának szomorú történelmi tapasztalatára gondoltunk, amikor nt. Fazakas Csaba esperes a végvári szépkorú találkozó vendégeit Illés próféta történetével, az egyedülmaradás, a magány megannyi formáját idéve az alábbi eszmefuttatással köszöntötte:
Azt kívánom Önöknek, hogy a halk isteni szót keressék…, mert ha ez a közösség nem ragaszkodik Isten Szövetségéhez, akkor jön az a közösség, amelyik a sajátjához nagyon ragaszkodik. Ha mi nem ragaszkodunk a mi nyelvünkhöz, a mi kultúránkhoz, akkor jön egy olyan hullám, amely ránkerőlteti a maga kultúráját, törvényeit… Úgy gondoljuk, hogy az anyaszentegyház Istennel való szövetségünkben, s minden olyan kulturális intézményünk, amely magyar az nekünk valahol a mi szülőnk, a mi édesanyánk.
Az ünnepeltek ünnepeltjei
Nt. Fazakas Csaba a végvári lelkipásztort, nt. Bódis Ferencet a találkozó résztvevőivel együtt születésének 39. évfordulója alkalmából köszöntötte, amit kedves, a közösség iránti figyelmesség jelekénti gesztus követett, amikor az esperes úr megszívlelendő szép gondolatokat tartalmazó feliratos cédulákat osztott szét az ünneplők között, például ilyen tartalommal: „Boldogok, akik tudják, hogy másoknak is lehet igaza, mert békesség lesz körülöttük.”
Az ünnepségen köszöntött aranylakodalmas szépkorú házaspár Oláh József és Oláhné Farkas Erzsébet.
Mindketten Végváron születtek és itt is maradtak. Három gyermekük – Oláh Éva Erzsébet, Oláh József János, és Oláh László – is hű maradt a szülőfaluhoz. Elmondták, hogy mindig küzdelmes volt itt az élet, de boldog családban élnek ma is Végváron családjuk körében, amelyben két unoka és egy 3 éves dédunoka is boldogítja őket. Oláh József az elmúlt ötven évnek a felében, tehát 25 éven keresztül kőművesként ingázott temesvári építőtelepekre. Mint mondta, minden reggel korán indult a vonat Végvárról, mintegy 300 ingázó volt, sokszor a motorvonat lépcsőin és a csomagtartón is csüngtek. Erzsébet asszony csak idén lépett a szépkorúak sorába, ugyanis hét évvel fiatalabb a férjénél, Ő az ingázás helyett a termelőszövetkezetben dolgozott és nevelte a gyermekeket, most pedig együtt gazdálkodnak otthoni kertjükben, ahol mindent megtermelnek, így nem kell piacra menniük zöldségféléért.
A 97 éves Szabó Lajos bácsi a találkozó legidősebb résztvevője, szomorúan mondta, hogy úgy gondolja, jövőre nem jön el az ünnepségre, mert rossz a látása és alig ismer fel valakit, egyébként csak a lábára panaszkodik, ezért a kerékpárját inkább csak arra használja, hogy rátámaszkodva járjon.
A találkozó szervezőinek tájékoztatója
A rendezvényen résztvevők névsora: Ardelean Mihály – Végvár, Ardeleanné Ciolac Zsófia – Végvár, özv. Ádám József – Temesvár, Benkő József – Temesvár, Benkőné Székely Borbála – Temesvár, özv. Agócsné k Tóth Erzsébet – Temesvár, Marx Rozália – Temesvár, Eszteró László – Temesvár, Eszteróné Gál Ilona – Temesvár, özv. Pirvulescuné Facsar Sára – Végvár, özv. Szabóné Fülöp Rozália – Végvár, Patkós István – Végvár, Patkósné Szőke Borbála – Végvár, özv. Ujjné Szőke Mária – Végvár, özv. Székelyné Lehőcz Sára – Végvár, özv. Viczéné Lehőcz Zsuzsánna – Végvár, özv. Patakiné Tóth Lídia – Végvár, özv. Păşteanné Mátyás Lídia – Végvár, özv. Gidóné sz Tóth Klára – Végvár, özv. Virágné Bábella Mária – Végvár, Csáki Károly – Resicabánya, özv. Őzné Csáki Juliánna – Resicabánya, özv. Patakiné Pehely Erzsébet – Végvár, özv. Ördögné Tóth Sára – Temesvár, Szép Erzsébet – Temesvár, özv. Tóthné Pataki Éva – Végvár, özv. Tóth Vilma – Végvár, özv. Fehérné Soós Borbála – Végvár, özv. zs Nagyné Virág Juliánna – Végvár, özv. Szilasiné Smajda Mária – Resicabánya, özv. Szalainé Varga Erzsébet – Végvár, Lőrincz Imre – Végvár, Lőrinczné Czine Magda – Végvár, Vida Mihály – Végvár, Vidáné Martinovecz Rozália – Végvár, Tóth Zsigmond – Végvár, Tótné Kótai Júliánna – Végvár, Kovács Károly – Végvár, Kovácsné Kótai Erzsébet – Végvár, Takács István – Gátalja, Kiss Benjámin – Végvár, Kissné cs Kiss Rozália – Végvár, özv. Bíró Jánosné Aranyi Rozália – Végvár, özv. Kerekes István – Végvár, özv. Sándor Lajos – Végvár, özv. Fonátné Baricsa Mária – Végvár, Czeglédi János – Temesvár, Czeglédi Rozália – Temesvár, özv. i Tóthné Czeglédi Mária – Végvár, özv. Czináné Fekete Margit – Végvár, Balogh Károly -Végvár, Baloghné Kele Sára – Végvár, özv. Korsósné Kiss Ildikó – Végvár, Oláh Sára – Temesvár, Damianné Tályai Ilona – Resicabánya, Berde Erzsébet – Temesvár, Fehérné Farkas Juliánna – Temesvár, özv. Antalné Ciolác Katalin – Végvár, özv. Németné Péter Erzsébet – Végvár, Maltring Brigitta – Temesvár, Kókai Antal – Temesvár, Tasi Tibor – Temesvár, Tóth József – Végvár, Tóthné k Tóth Rozália – Végvár, Erdei Rozália – Végvár, Gross Ágnes – Németország, özv. Nádasdiné Tóth Mária – Végvár, Szabó Péter – Végvár, Szabóné Rocna Ilona – Végvár, Szalai Károly – Végvár, Szalainé Gotthard Teréz – Végvár, özv. Tóth Antal – Végvár, Komán Erzsébet – Végvár, özv. Enyediné Korsós Mária – Végvár, özv. Farkasné Pataki Ilona – Végvár, Oláh József – Végvár, Oláhné Farkas Erzsébet – Végvár, Hovosan Ovidiu – Temesvár, Tályai Károly – Temesvár, Tályainé Szomorú Irén – Temesvár, özv. Szabó Lajos – Végvár, özv. Forrai Juliánna – Újszentes, Graur János – Temesvár.
A rendezvény szervezésében szerepet vállaltak: Riveto Egyesület, Baricsa Sára, G Tóth Borbála, Kele Ildikó, Kele Zoltán, Varga Juliánna, Kiss Julis, Sz Tóth János, Szarvas Lajos, Szarvas Erzsébet, Mátyás Erzsébet, Bán Rozália, Tóth Rozália, Păştean Erika, Păştean Róbert, Rosu Róbert, Balogh Éva, Kele Anna, Kele Klára, Horváth Mária, Farkas Erzsébet, Czine Zsuzsánna, Korsós Enikő, Korsós Ottó, Csáki Károly, Valkai N. György, Gál Zsuzsánna, Nádasdi Sándor, Nádasdi Júliánna, Tamássy Jenő, Teleki Gábor, Kele Sándor, Palicsák András, Oláh Mária, Ungor Zsuzsa (Tormactim), Bódis Dóra, Bódis Ferenc.
