25 Jan 2018
Írta admin 
0 Hozzászólás 
Sorozat Buziásfürdő történetéről, a felcsillanó fejlesztési kilátásokról, az eredeti és a felújított fedett sétányról, a híres épületek, a kiapadt források és a park siralmas állapotáról, első kézből származó adatokkal, itt élő, vagy innen elszármazott szemtanúk hiteles elbeszélésének felhasználásával. Illusztrációk, Molnár József helytörténeti gyűjteményéből válogatott fényképekkel.
Közelkép a távolodó buziásfürdői múltról
Buziásfürdő történetéről lapunk munkatársai, Szekernyés János, Vicze Károly, Jancsó Árpád és Koczka György tollából is több alkalommal jelentek meg tanulmányok, publicisztikák. A Hauer család történetéhez kapcsolódik a néhai Koczka György kollégámnak A Dietz-lányok – Buziásról, ifjúságról, emlékekről Margit nénivel és Olga nénivel című, a 2003. évi Mindenki Kalendáriumában megjelent írása, amely autentikus hangulattal illusztrálja a két szemtanú által megélt és felidézett, karnyújtásnyi közelségbe hozott hajdani buziásfürdői hétköznapokat.
A Szkalla-lányok (Örkény István: Macskajáték) olyanok lehettek, mint a buziási Dietz-lányok, Margit néni és Olga néni), csakhogy a Dietz-lányok élete 1907 illetve 1911 óta Buziáshoz kötődött… kezük már reszket egy kicsit és a hangjuk is egy kicsit.
Olga néni és Margit néni 2002-ben a buziásfürdői otthonunkban fogadják a Vajdahunyadról hazalátogató családot
“ Dédnagyanyám is buziási volt. Dédnagyapám, az öreg Stammer Hamburgból került ide, itt ismerkedett meg dédnagyanyámmal. A család később teljesen elmagyaroso- dott. Én is és Olga testvérem is magyar anyanyelven nőttünk fel. Ámbár annak idején itt mindenki beszélt németül. Én négy-öt éves koromban tanultam meg Goethe nyelvét. Nagymama minden nyáron lejött Pestről, itt volt az egész fürdőszezon ideje alatt, amely május 15-től szeptember végéig tartott, ő nem beszélt csak németül. Nagymamától két dolgot tanultam: németül beszélni és zongorázni. Zongorázva tanultam meg tőle a magyar himnuszt” – mesélte Margit néni.
A múlt századbeli házban, amely tele van szecessziós, barnára pácolt bútorokkal és sok régi csecsebecsével, ott áll a zongora. Naponta letörlik róla a port, amikor a Hauer család nyáron levonul üdülni Vajdahunyadról. Elárvult fekete zongora. A gazdája még tesz-vesz, ott csoszog körülötte, de már csak a szeme fut végig a billentyűkön… Így őrzik emlékeikben, apró kis tárgyakban az egykori Buziást… szeretném, ha az ő emlékezetük segítségével megmaradna valami az egykori Dél-Magyarország korabeli, egyre híresebb és nép- szerűbb fürdőhelyről.
Az egykori ebédlőasztalra sorra kikerülnek képek, képeslapok, báli belépők, tombolajegyek, régi ásványvizes- üvegek és címkék, újság a múlt század végéről, reklámfüzet a Monarchia-korabeli Buziásról. Kiadja Schottola Ernő fürdőtulajdonos. Megjelenik minden hó 1-jén.
“Buziás gyógyfürdő, Dél-Magyarország oázisa, legtökéletesebb összetételű szén- savas, vasasforrásaival…a, már rómaiak idejében ismert, áldásos gyógyerejű forrásokat a 19. század első felében kezdték megérdemelt figyelemre méltatni…a közel 100 kataszteri hold kiterjedésű park, százados fáktól beárnyékolt más részben pedig a díszkertészet legtökéletesebb remekeivel ékeskedik. Klímája erős légáramoktól, lecsapódásoktól mentes, és amennyiben az szénsavas víz az egész nagy parkban magasan áll, melynek szénsava alkonyatkor a felszínre áramlik, kellemesnek mondható… A nagy parkban van a József- és a Mihály- forrás, melyeknek ivókúrára használt vize, a hivatalos vegyelemzések adatai szerint, egyenlő rangban állnak a franzesbadi források vizével.”
…Van mai naprakész, tősgyökeres, mioritikus eredet-mondája Buziásnak, amit néhány évtizeddel ezelőtt szültek… eszerint a gyógyforrást, az eredeti elsőt, egy Bizies nevezetű juhász – mi más is lehetett volna – fedezte fel, ezért az ő nevét viseli. Nem a legendás idők óta, csak a legendákat kiókumuláló idők óta. Ott is van az egyik forrás-kútnál (Acél-forrás) az erről hírt adó emléktábla. Évszám nincs rajta, mert a legendákat nem szokás datálni.
…A római kor bármenynyire régi is, mégis datált. Csak a legenda nem datált. Az belevész az idők homályába…
Mesélem Margit néninek, Olga néninek.
Kacagnak. Legyintenek. Ismerik.
Amiről ők beszélnek, nem mese. Az életük. Az ifjúságuk. A mama, a nagymama megélt élete, amelynek minden kétséget kizáróan őfelsége II. Ferenc József látogatása volt egyik legnagyobb eseménye…
A József-forrásnál lányok kínálják a gyógyvizet
A parkban muzsikáló gyalogos huszárezred
A király Buziáson
Ferenc József lovon (Vasárnapi Újság, 1889. szeptember 4.)
“Szokatlanul fényes napokat él az egyszerű kis Buziás község. Melyet az a szerencse ért, hogy az idei őszi hadgyakorlatok egy részének színteréül szemeltetvén ki, ezek lefolyása alatt öt napig lakóhelyül szolgálhat a királynak… A király és kísérete elszállásolásáról a vallás-ala- pítvány főtiszti hivatal gondoskodott, a főtiszti lakás és hivatal egyemeletes épületét, az úgynevezett kastélyt, ez alkalomra kiürítették, s választékos csínnal újra rendezték…Ő Felsége a tágas főtiszti lakásnak három legnagyobb szobáját foglalja el…honnan kellemes kilátás nyílik a gyönyörű fürdői parkra… Ő Felsége megérkezésekor a vasútnál Temes megye fényes küldöttsége fogadta… Molnár Viktor főispán vezetése alatt…Ő Felsége és a főhercegek kényelmére külön szalon-fürdőket rendezett be az igazgatóság…”
Főtiszti hivatal
A császár tiszteletére épített Diadal-kapu
(Ilyen élményekről mesélt a mama, a nagymama ezt idézték látogatásunkkor Margit néniék is…)
Felnézek. Mosolygunk. O tempore…
Féltve őrzött kincs kerül elő. Díszes füzet a király kíséretének elszállásolásáról buziási villa-tulajdonosoknál. Majd háromszáz név és cím…Ennyi a birodalmi főváros igényeinek is megfelelő villa lehetett már akkor Buziáson… A teraszról rálátni a szemközti, nem egészen 100 méterre fekvő hatalmas parkra. Érezni a jó friss levegőt…, amely biztosan nem olyan tiszta és szennyezetlen, mint akkor, amikor konfliskocsik, lovasszekerek zörögtek rajta végig.
Olyan tiszta csak Margit néni meg Olga néni maradt meg.
“Szórakoztatásokról, mulatságokról a legválogatottabb módon gondoskodik az igazgatóság. Van színháza, egy idényben 6-7 koncertje…naponta háromszor, reggel 6-8, délután 5-7, este 9-11 óra között térzene, amelyen a 83. gyalogezred zenekara szolgáltat. Hetenkint kétszer van tánc, négy tenisz-, két tekepálya, van egy pompás könyvtára, olvasó- és zongora- terme, külön hölgyszalon. Az óriás park villanyfénnyel világítva, 400 méter hosszú fedett sétányával nagyobb testmozgásokra különösen alkalmas…” (Schottola Ernő reklámfüzetéből)
Mire Margit néni és Olga néni felnőtt… már nem a 83. gyalogezred zenekar szolgáltatta a térzenét… az iskola időközben átalakult hadikórházzá és az úri hölgyek és leányok önkéntes nővérekké öltözve, az első világégésben megsebesült honvédeket ápolták.
Élmény volt számunkra a csónakázás a tavon, Felöltözni szépen, kis napernyővel beülni a csónakba és körülcsónakázni, sokszor-sokszor a tavat. Aztán (a háború után) kijártunk az állomásra, ott álltak sorba a tehervagonok azok számára, akik nem akarták letenni a hűségesküt az új román hatalomnak…azok marhavagonokba csomagolták holmijaikat, és átmentek a kicsire zsugorodott Magyarországra. (Mutatják a fényképeket.) Ez a vagon Szegedre ment. Ez Békéscsabára… Sokan nem tértek vissza a csataterekről… Sokan elmentek… elment a jegyző, az óvónő, a tanítónő… Igazából, azt hiszem azért maradtunk, mert a gyökereink ide kötöttek… Maradni is maradtak azonban… A fürdő is a régi rend szerint működött tovább, sok régi vendég járt nyaranként Buziásra, a parkba továbbra is többnyire magyar és német szót lehetett hallani, még a második nagy háború előtt is… Schottola Ernő eladta a fürdőt a dúsgazdag sváb Muschongnak. Muschong mérgében vette meg a fürdőt… Buziáson nyaralva beült feleségével a vendéglőbe egy sörre. A sváb papucsban üldögélő vendéget a pincér nem szolgálta ki, hazaküldte “rendes ruhába öltözni, cipőt húzni a lábra”, mire Muschong azt mondta a feleségének, ne mérgelődj mama, majd megvesszük a fürdőt… Muschong valóban megvette a fürdőt, és ezzel nagy fejlődésnek indult. Új forrásokat fúrtak, mert 1922-ben kiapadtak a források… a buziási ásványvizet a modern technika eljárásai szerint palackozták… A parkban egy ideig még cigányzene járta, aztán a lugosi tűzoltózenekar zenélt… 1924 után minden nap lehetett táncolni a kúr-szalonban. Délutánonként, amikor megszólalt a zene, el nem maradtunk volna… Sétálgattunk a parkban, hallgattuk a térzenét, de nem tehettük ki a lábunkat a házból csakis gardé kíséretében. Ó tempora, o mores… (…mely idők, mely erkölcsök!)
…A park három részből állt, volt a virágos rész… volt az Acél-fürdőhöz vezető allé, amelyet százados fák szegélyeztek, és tulajdonképpen kocsiút volt, azt hívták Kiserdőnek, és volt még egy kicsi dombos rész, az volt az Erzsébet-liget. (A legenda szerint itt sétált Sissi, erre semmilyen bizonyíték nincs.)
Búcsúzáskor (a Dietz-néniktől és az évi egyszeri nyaralásra hazajáró Hauer családtól) a házat is hosszan megnézzük. Akárki veszi meg, biztosan lebontja majd, és valami egészen vadonatújat épít. Csak nehogy valami olyan romásan csicsásat…
A Dietz-lányok is a sebesült katonákat ápolták Transzportok 1919-1922., amikor repatriáltak Trianon után
Szénsav gyár
(folytatjuk)
