Sorozat Buziásfürdő tör­­téne­té­ről, a felcsilla­nó fejlesztési kilá­tá­sok­ról, az eredeti és a fel­­újított fedett sé­tány­­ról, a híres épületek, a kiapadt források és a park siralmas állapo­tá­ról, első kézből szárma­zó adatokkal, itt élő, vagy innen elszármazott szemtanúk hiteles elbeszé­lésé­nek fel­hasz­nálásával. Illusztrációk, Molnár József hely­tör­téneti gyűjte­mé­nyéből válo­gatott fényké­pek­kel.

Séta napjainkban a buziásfürdői parkban

Molnár József és Enyedi András, Deák Ferenc pihenőpadjának kutatói és a padegyüttes két részének megmentői
Aki néhány évtizeddel ez­előtt Buziásfürdő parkjában járt, ma hiába keresi azokat az ivókutakat, ahol annak idején szomját olthatta, és emlékszik még, hogy a kerekespumpa for­gatásával miként szökött fel és csillogott az üvegbú­rá­ban a kristálytiszta, buboré­kos, természetes ásványvíz és, hogy az egyik forrásnál só­sabb, a másiknál savasabb vi­zet ihatott.
Sajnos a három forrásból egyik sem működik. A Mihály- és a József-forrást ugyan a sétány felújításával együtt eredeti díszítéssel befedték, de a harmadik, az Anton-forrás (egy Anton nevű erdészről kapta a nevét aki Schottola előtt birtokolta a fürdőt) fe­detlenül, csupán egy öntöttvas csonkkal jelezve a helyét áll a parkban. Víz pedig egyikből sem folyik. Azt mondják, hogy konzerválva vannak, de ne­kem az a gyanúm, hogy eldugultak. Pedig még 1948- ban, az államosítás előtt, de azután is sokáig működtek ezek a források. Itt ma is lá­tom magam előtt azt az öreg nénit, aki a forrás mellett gyors­főzőn langyosította a vizet, mert az orvos úgy írta elő a betegeknek.

Anton-forrás
Amott meg a Haraszti bá­csi újságárudája volt. Lehetett kapni mindenféle újságot, fo­lyó­iratot, képeslapot, borí­té­kot, bélyeget. Itt sorban voltak az üzletek, még divatszalon is. Mese az, hogy az államo­sí­táskor egy leromlott állapotú fürdőt és parkot ta­láltak itt, és az sem igaz, hogy a kommunista időszakban ment tönkre minden, hiszen emlékszem, hogy Nicolae Izgăreanu igazgatósága alatt tovább műkö­dött, sőt fejlődött is a fürdő. (Ő létesítette a fiatalok szá­mára azokat a bungalókat, amelyeket az utána jövők elloptak, és a szurdoki tónál hét­végi házakat építettek ma­­guk­nak). Bár lett volna ké­-sőbb is Izgăreanuhoz hasonló gazdája a fürdőnek, mert ak­kor nem állnának így ezek az épületek, mint az előttünk lát­ható Vadász szálló meg dr. Csajáginak a háza, aki 25 évig volt fürdőorvos. Innen tüntették el 1988-ban az 1869-ben Seengler Béla budapesti kőfaragó által Deák Ferenc számára ké­szített kőpadot.
  
Vadász szálló                                                Muschong szálló

A vandalizmusról tanús­kodik kivert abl­akaival a Muschong Jakab által 1922-1923-ban épített Muschong szálló. Azt sem tudom miért nevezik most ezt Félix hotelnek, talán mert jobban hang­zik? Valószínűleg hasonló rek­lámcéllal keresztelték el a Főtiszti hivatal épületét is Imperialnak, mert hogy 1889-ben a Szilason tartott őszi had­gyakorlat idején hat napig itt lakott Ferenc József csá­szár és király, vagy a mellette omladozó épület, az Antonio szálló, ahova Őfelsége ebé­delni járt. Mellesleg van a Vasárnapi Újságban egy fény­ké­pen megörökített történet ar­ról, hogy a bejárat előtt egy mezítlábos kisfiú levelet nyújtott át Őfelségének, amelyben támogatást kért tőle, ál­lí­tólag ezekkel a szavakkal: Király bácsi, most kapom a pénzt? Ferenc József állítólag azt válaszolta, hogy menj csak haza majd küldök neked pénzt, és, amint az újság írta, Őfelsége 1000 koronát való­ban el is küldetett a gyermek­nek.

Ide, ahol az 1903-ban a feltörő víz tavat alakított ki, ortodox templomot építettek. Véleményem szerint, rossz helyet választottak, hiszen ott van Buziás legmélyebb pont­ja, panaszkodnak is, hogy fel­jön a víz. Amikor én gyerek voltam – a tavat már korábban Muschong betemettette, hogy legyen elég víz a für­dőnek – emlékszem, amikor esős időben ott megállt a víz, látszottak a földből kiáramló gáz által képződött bubo­ré­kok, aminek mi gyermekek cso­dájára jártunk.

Sétánk – Molnár József szíves kalauzolásával a szintén siralmas állapotban lévő Hollósi villa előtt ér véget – ma Resica villának hívják, mert egy resicabányai sport­klub tulajdona. Itt lakott Deák Ferenc, 1869-ben. Molnár bá­csi mutat is egy, a ház előtt készült fényképet (fotó: soro­zatunk első részében), amelyen állítása szerint maga a haza bölcse látható. Itt található Jecza Péter szobrász­mű­vész által megformált Treffort Ágoston volt miniszter szob­ra, akinek Buziáfürdő nagy­szabású fejlődését köszön­- het­te. Mellesleg az önkény­uralom idején Ormós Zsigmond is ide vonult vissza, és ide jártak találkozókra a vár­megye legkiválóbb személyi­ségei. Enyedi András és Molnár József által a parkból ide átmentett két kőpad, vala­mint az eltüntetett Deák Ferenc padjának a másolata, illetve a Jecza Péter alkotta Treffort Ágoston szobor a református egyház parkjában egy kis magyar oázist képez az önazonosságát vesztette Buziásfürdőn.

Eredeti Trefort-szobor
A fedett sétány dicséretes újjáépítése, valamint a na­gyobb szabású tervek, a für­dők, források és a park zöld­övezeteinek mielőbbi fel­újítása nemcsak Temes me­gyének válna becsületére. Mert megbocsájthatatlan bű­ne, főleg a rendszerváltást követő évtizedek megyei és helyi vezetőinek, hogy ezt a gyógyvízzel és 200 éve létező gyógyfürdővel rendelkező hely­séget csaknem három évtized alatt nem tudták rendbe tenni, akkor, amikor a szomszédos országban hatalmas beruházásokkal és eltökéltséggel európai uniós és helyi források felhasználásával gom­ba módra újítottak fel történelmi fürdőhelyeket, és hoztak létre világszínvonalú, szebbnél szebb gyógyfür­dőket olyan helyeken is, ahol korábban soha nem létezett. Ilyen tekintetben sovány vigasz, hogy újabban a nyaranta szer­vezett paprikás- és mó­kus-fesztivál alkamával tö­me­gek lepik el a valamikor nem vá­sári rendezvények színhe­lyéül szolgáló gyógyfürdő parkját. Ha viszont a város­háza honlapján közzétett ötmilló euró értékű beruházási terv belát­ható időn belül va­lóban megvalósul, neveze­te­sen: fel­újít­ják a forrásokat, a parkot, a sétányokat, kerék­pár­utakat és játszótereket lé­tesítenek, ne­tán újra palackozzák a sokak által kedvelt buziási savanyú vizet, és to­vább korszerűsítik a vese-, gyomor-, máj-, lég­zőszervi-, nemi-, szív- és idegbeteg­sé­gek gyógyítása te­rén hírnevet szerzett gyógy­ke­zelést, akkor talán majd szűk­nek bizonyulnak a ma is létező Timis, Park, Phönix, Silvana és a Popas Paradis nevű szállodák. És ha újra olyan sétányok lesznek, amilyen a Phönix- illetve Acél-für­dőhöz vezető fa­sor volt, akkor minden bizonnyal megnövekszik az ér­deklődés a buziásfürdői park nyújtotta, kellemes kikapcso­lódás iránt.
(vége)