Dr. Albert Ferenc pro­fesszor születés­na­pi kö­szöntése méltó ün­nep­lé­se volt a közös­sé­günk ér­dekében és a tudo­má­nyos életben kifejtett mun­­kásságának. A 85. életévéhez érkezett pro­fesszor tiszteletére – aki ma is aktív tudományos tevékenységet folytat – a Szórvány Alapítvány és a Csiky Gergely Ál­lami Magyar Színház az Új Ezredév Re­formátus Köz­­­pontban kö­zössé­günk háláját is kifejező nagyszabású ünnepséget szerve­zett. Ft. Gazda István köszöntőjében ö­rö­mét fejezte ki, hogy há­zigazdája lehet a ta­lál­ko­zónak, amely kezdetét je­lentheti a hasonló ren­dezvények megszer­vezé­sének az új lé­tesít­mény­ben. Hasonlóképpen meg­­tisztel­te­tés­­nek ne­vez­­te Erdei Ildikó, a Bar­tók Béla Líceum igaz­gatója azt a lehetőséget, hogy moderátorként ve­het részt Albert Ferenc professzor tiszteletére szer­vezett rendezvényen. Dr. Bodó Barna egye­te­mi tanár, a Szórvány A­la­pít­vány elnöke tanul­mán­nyal fel­érő alapos­ság­­gal vette számba az ün­­nepelt élet­történetét, sokoldalú mun­­kásságát a katedra mellett, a tu­do­mányos kutatásban és a köz­élet­ben, külön hang­sú­lyozva annak az ön­zet­len mun­kának a felvál­la­lását, amellyel Albert Ferenc a kilencvenes é­vek­ben a gazdatársa­da­lom magá­ra­találását i­gye­­kezett se­gíteni. Dr. Papp Attila, a Magyar Tudomá­nyos A­ka­­démia Kisebb­ség­ku­ta­tó Inté­ze­té­­nek igazga­tó­ja, egyko­ron temesvári di­ák és a Te­mesvári Új Szó mun­katársa többek kö­zött, Albert professzor szo­cio­lógiai tanul­mányai­nak nem­zet­közi elismert­sé­gét méltatta. Tanítvá­nyai közül dr. Daróczi Csaba állatorvos háláját ki­fe­jezve emlékezett a köz­kedvelt és segítőkész ta­nárra, míg Somogyi Levente azért mon­dott kö­szö­netet, hogy a tanár úrtól kapott út­ravaló hoz­zá­járult vállakozói te­­­vé­keny­ségé­nek sikeré­hez.
Az ünnepelt, dr. Albert Ferenc professzor a meg­hatódottságát le­győz­­­ve, fölül­kere­ked­ve élettörténetének fel­vá­­zo­lása mellett lenyű­gö­ző elő­adást tartott az Őt ünneplő hall­gató­sá­g előtt. Reflexiói­ban a te­remtés, az emberi lét, az örökkévalóság, a vég­te­len és az idő, vagy a ben­nün­ket közvetle­neb­bül érintő történelem és szór­vány­sors mind, ko­herens egy­ségbe ke­rült terítékre igazi nagy­ívű tu­dós pro­fesszori fi­lozófikus elő­adásban.

Az ünnepeltet végül Az alkotó élet című zenés versműsorral Kiss Attila és Borsos Pál közremű­kö­dé­sével Éder Enikő káp­rázatos előadásával kö­szön­tötte és bűvölte el újra a hallgatóságot.
Albert Ferenc az ün­neplés pillanatai után még mindig meghatód­va, lapunknak a kö­vet­kezőket mondta: Van egy csomó kitüntetésem, min­­denféle, például a kiválósági cím, de hadd ne soroljam, ugyanis va­lamennyi együttvéve nem tud olyan, hogy úgy mond­jam megríkató len­ni, mit ami forró, tüzes zuhatagként ezen az es­tén érintett. Csodálatos érzés. Nem tudom meg­köszönni. Ebben az ün­nep­lésben szá­mom­ra so­kat jelent, hogy gyö­nyö­rű csalá­dommal együtt örvendhetek, ugyanis en­gem lelencházból vettek ki, és nem volt testvérem. Mindig arra gondoltam, az én gyerekeimnek le­gyen testvérük. Hála Istennek olyan fele­ségem van, aki vállalta, hogy há­rom gyer­me­ket nevel­jen. Amikor az egyete­men arról tárgyaltunk, hogy kinek hány dolgo­za­ta van, én nem a szám­talan kurzusomat és egyéb dolgoztaimat em­lí­tettem, hanem tréfásan azt mondtam, hogy a vá­logatott műveim: három kötet bőrkötésben, és so­roltam a fiaim neveit. Ennél többet semmi sem ér az életemben.
Köszöntjük hát Olva­sóink nevében is, ezúton is, nemcsak a neves professzort, ha­nem azt az Albert Ferenc kollégát is, akinek írásai mindig nagy érdeklő­dés­nek ör­vend­tek lapunk Ol­vasói sorában.