• Főoldal
  • Közélet
  • Helyszín
  • Gazdaság
  • Helytörténet
  • Hitvilág
  • Művelődés
  • Oktatás – Ifjúság
  • Sport
  • Régió
    • Régió – Krassó-Szörény megye
    • Régió – Hunyad megye
    • Régió – Arad megye
  • Jelek és jelzések
  • Irodalmi helyőrség

Regionális közéleti hetilap

Fontos hírek

A TEMESVÁRI RÓMAI KATOLIKUS EGYHÁZMEGYE HÍREI

Graur János – A MECÉNÁS (1.r.)

Rendhagyó tematikájú előadással tér vissza Temesvárra a Nézőművészeti Kft.

KELET FELŐL - az Erdőfű zenekar népzenei koncertje

RENDEZVÉNYEK – ELŐADÁSOK – KIÁLLÍTÁSOK

Február elsejétől kézbesítik az energiakártyákat

HÍREK ITTHONRÓL MEG OTTHONRÓL


Graur János – Együtt Végvár jövőjéért


 26 Aug 2020   Írta admin  0 Hozzászólás


A Bánság legnagyobb, mintegy 230 éves magyar telepes községe megannyi dicsőséges gazdasági és kulturális időszakot tudhat maga mögött, amire a község mai polgárai is büszkeséggel gondolnak, és amit elődeiktől örökölt hagyatékként ápolnak. Pedig a telepes község lakóihoz soha nem volt igazán kegyes a sors, sem az 1700-as évek végén, a „honfoglalásuk” első éveiben, sem a későbbi évtizedek, évszázadok során. Az elmúlt évtizedekben a né­pességfogyás, a község elöregedése és a lakosság összetételének változása mellett, a föld­rajzi elszigeteltség is nehezíti a helyben maradt vagy visszatelepedett végvári lakosok törekvését. A község gazdasági és társadalmi viszonyainak javítására, a régi hírnevéhez méltó életkörülmények megteremtésére az alábbi közszereplők nyilatkozatai azt tükrözik, hogy ehhez megvan a közös akarat.


Csáki Károly
polgár­mes­ter a község szülöttjeként igen fiatalon, 2000-ben alig 22 évesen vállalta az első feladatokat a község közigazgatási, kulturális és civil szervezeti tevékenységében. Nemcsak fe­­lelőse a kultúrmunkának, hanem ala­pí­tó tagja is a köz­ségnek később visszhangos hírt és dicsőséget hozó nép­tánc­­mozgalom csírájának, az 1999-ben alakult Muskátli tánccsoportnak. A közigazga­tá­si szerepvállalásai után, a 2012-es helyhatósági válasz­tá­sokon a község polgárai ér­telemszerűen szavaztak bi­zal­mat szá­mára, és választották meg polgármes­terüknek. Eb­ben a szolgálatban jutott el nap­jainkban polgármestersé­gének második mandátumának végére.
Két nehéz ciklus után va­gyok ebben a tisztségben. 2012 óta egy teljesen kao­tikus állapotban lévő közigazgatást és fel­gyülemlett tartozást kellett rendezni. Kevesebb ener­giát fordíthattunk a 12 ezer hektár területen lévő három tele­pü­lésünk – Végvár, Sebed (Sipet) és Kádár – csaknem 3000 lakosú község polgá­rai­nak gondjaira, a lakóhelyük otthonosabbá, élhetőbbé téte­lé­re. Most jutottunk el oda, hogy – miután felújítottuk az óvodát, a piacteret, a Kossuth-parkot és a polgármesteri hivatalt, új iskolát épí­tet­tünk, a református egyház a magyar kormány támogatásával kollégiumot létesített, újabb ingatlanokkal erősödött az önkormányzati állomány, aminek jelentős szerepe van a pályázatok szempontjából – behatóbban foglalkoz­ha­tunk a közművesítési terveinkkel és a község gazdasági helyze­té­nek javításával. Jelenleg pályázati támogatással 24 kilo­méter utca aszfaltozásáról, Végváron és Sebeden orvosi rendelő korszerűsíté­sé­ről, illetve építéséről, a Sósd felé vezető út építésének befeje­zéséről beszélhetünk. Ez utóbbinak köszönhetően hama­rosan megnyílik az út Resica­bá­nya irányába, ami azt jelenti, hogy Végvár megsza­ba­dul a fejlődését gátló zsákutca álla­po­tá­tól. Gazdasági szempontból bővül a Smithfield-féle sertésfarm, aminek kö­szön­hetően a fejlődő tehenészeti farmmal és a több kisebb gazdasággal együtt, egyre több ember számára biztosítható megélhetés a községben. A beruházások vonzóbbá tételét reméljük a földgáz- és szenny­vízcsatorna-hálózat megvaló­sításától, amelyeknek a tervezése folyamatban van. Elkezdtük a visszavásárolt kis­erdő és a kisgát területén egy olyan kellemes sza­bad­idős térség kialakítását, ahol horgászni, sportolni és kikap­csolódni lehet felnőtteknek és gyermekeknek egyaránt. Terveink megvalósulását termé­szetesen a község lakossá­gával közösen érhetjük el. Ezt nemcsak a többségben lévő magyar közösség tagjai, de valamennyi polgártársunk ér­dekében fontosnak tartjuk.


Bódis Ferenc
esperes, a végvári református gyüle­ke­zet lelkipásztora bánsági szolgálata egy kisebb gyüle­kezetben, Szapáryfalván kezdő­dött, 2001-ben. Meghívást ka­pott ugyan a végvári gyüle­kezetbe már 2003-ban is, de akkor még nem vállalta, hogy alig kétéves szolgálat után ma­gára hagyja a kisebb gyü­lekezetet. Végül 2008-ban el­fogadta a végvári gyülekezet meg­hí­vá­sát, s az itteni szolgálata idején részesült a meg­tisz­teltetésben, hogy az egy­házmegye esperesének vá­lasztották.
Amikor 2008-ban Vég­vár­ra kerültünk, még 800 fölött volt a gyülekezet létszáma, azóta csaknem felére csökkent a gyülekezetünk, sokan el­huny­tak, a fiatalok külföldre távoztak. Bár idén is négy gyer­meket keresztelhetünk, de a szüleik már nem élnek a fa­lu­ban, így a gyermekek sem itt nőnek fel, noha a mi nyilvántartásunkban szerepelnek. Ör­vendünk annak, hogy az idei konfirmáláson négy fiatal szerepelt. Örömmel és nagy reményekkel jöttem Végvárra. Hallottunk arról a kirobbanó kulturális tevékenységről, amelynek híre volt nemcsak az egyházmegye területén. A tánccsoportok évről évre erő­södtek egész az elmúlt évekig, amikor a gyermekhiány miatt sajnos ezen a téren is visszaesés mutatkozik. Gazdasági szempontból sem állítható vissza az, ami a kiterjedt ta­nya­világ és kisiparos tevé­keny­ség idején volt, most az új körülményekhez alkalmaz­kod­va kell olyan feltételeket teremteni, hogy infrastrukturális szempontból megfelelő legyen a befektetők számára. A bekötőutak megvannak, foly­tatni kell az utcák aszfaltozását és a vállalkozók szá­mára fontos más infrastruk­turális feltétel mielőbbi biztosítását. Nehezíti a közsze­rep­lést vállalók munkáját, hogy fogy a lakosság, s a be­tele­pe­dés sem viszi kedvező irányba közösségünk hely­ze­tét. Ezért egyre nagyobb jelentősége van annak, hogy ki­építsük a magunk intéz­mény­rendszerét, hogy legyen önrendelkezé­sünk afölött, ami a mienk. E tekintetben nagyon nagy je­len­tősége van annak, hogy most itt, Végváron, egy szín alatt indul a magyarság az ön­kormányzati választáso­kon.


Dr. Kiss Zsolt
körzeti ál­lat­orvos szintén Végvár le­szár­mazottja, bár Temesváron szü­letett, gyermekkorának je­lentős részét itteni nagyszü­lei­nél töltötte, így lett elválaszt­hatatlan az ősi szülőhelytől. Az Állatorvosi Egyetem el­vég­zése után választhatott volna munkahelyet Temesvá­ron, vagy – akárcsak a kor­osz­tályához tartozó fiatalok közül sokan – külföldi lehe­tő­ségek közül. 2010 óta a Vég­váron folytatott praxisa és hob­bija, díszbaromfi tenyész­tésben elért nemzetközi elismerés számos elégtételt ho­zott számára, s a három tele­pü­lés lakóinak megbecsülé­sét, munkájának elismerését messzemenően élvezi. Már 2012-ben az önkormányzati választáson felajánlották szá­mára a tanácsosi jelölést, de erre a közszereplésre csak a négy évvel későbbi, a 2016-os választáson vállalkozott, illet­ve az idei választásra is második helyen szerepel az RMDSZ jelölő listáján. Több területen részt vállal a kö­zös­ségi munkából, így tagja az iskolai vezető tanácsnak is.
Engem a körzeti állatorvosi munka jobban vonzott, mint mondjuk egy temesvári rendelőben a kisállatok, kutyák, macskák kezelése. Az igazi állatorvosi munkát én a nagyállatokhoz kapcsolódó ál­latorvosi feladatokban lá­tom és végzem előszeretettel. Szerencsére a Bartók Béla Elméleti Líceumban közgazdasági szakon tanultam, az ott elsajátított ismereteknek is hasznát veszem a munkámban, ugyanis besegítek a Székely házaspár tehenészeti farmjának az ügyintézésébe, állatorvosként pedig a szintén általuk létrehozott szövetkezet tejfeldolgozó gyárában élel­mi­szerbiztonsági tanácsokat nyújtok. A közösségi munká­ban pedig úgy gondolom, hogy akik itt közszereplést vállalunk, arra kell törekedjünk, hogy élhető környezetet hozzunk létre, Végvár hírne­vét gazdasági téren is visszaállítsuk legalább megközelítő­en arra a szintre, amelyen a községünk ebben a térségben valamikor létezett. Ehhez el­ső­sorban az infrastruktúra mielőbbi kiépítése szükséges, de jelen pillanatban talán döntő jelentősége van annak is, hogy közösségünk tagjai összefogva, a személyes ellentétek fölé emelkedve, együtt “kövezzük ki” a terveink megvalósításához vezető utat.


Păștean Erika
iskola­igaz­gató fiatal tanítónőként került Végvárra. Bár 35 év telt el azóta, élénken él emléke­ze­tében az emberek segítőkész magatartása, amit a pálya­kez­dő tanítónő irányában tanúsítottak. Látogatása során meg­lepte az idős emberek nyíltsága, műveltsége, az irodalom iránti érdeklődése, ami arra késztette, hogy igyekezzék mi­nél jobban megfelelni en­nek a közösségnek az elvárásainak. Az oktatói feladatok mellett bekapcsolódott a kö­zös­ségi munkába, az évek hosszú során szerepet vállalt civil szervezeti tevékenységben, és önkormányzati képvi­se­lőként számos társadalmi feladat teljesítésében, többek között a közösséget összetartó falunapi rendezvények lebo­nyolításában is.
Amikor 1985-ben a taní­tóképző elvégzése után kine­veztek Végvárra, 16 tanulót írattak be az első osztályba, most az I-IV. osztályban van összesen 15 kisdiák, és 4 el­sős­sel, illetve 2 előkészítőssel kezdjük a tanévet. 1989 után itt is nagy reményekkel terveztük az új lehetőségeket kínáló jövő építését. Sorra hoztuk létre a civil szerveze­te­in­ket, kapcsolatot teremtettünk külföldi testvértelepülé­sek­kel. Az új úton való elindu­láshoz segítséget kaptunk a Cahuzac-sur-Vère franciaor­szá­gi barátainktól, örvendhettünk a magyarországi Röszke testvértelepüléssel való együtt­működésnek. Szárnyra kapott a jó kulturális ala­pok­kal rendelkező táncmozgalom, amely a fiatalok kitartó munkája mellett a szülők áldozatvállalását is dicséri. Mindannyiunk számára di­cső­séget jelent, hogy az egész megyére kiterjedt néptáncmozgalom innen, ebből a kö­zösségből indult el. Az elmúlt 35 év nagyon sok változást ho­zott a község életében, vol­tak sikerek és sajnos kudarcok is. Generációk nőttek fel, meg­változtak a viszonyok és sok tekintetben szemlélet­vál­tás következett be, számos fia­tal külföldre távozott, ami a falu elöregedését eredmé­nye­zi. A XXI. század igényeinek megfelelő életfeltételek létrehozása mellett, a munkahely­teremtés lenne az elsődleges feladat annak érdekében, hogy a mi fiataljaink visszajöjjenek, itthon alapítsanak csa­ládot, amivel enyhíteni lehetne az erősödő asszimilációs folyamatot is, és akkor talán újra lehet éleszteni a községnek megannyi dicső­sé­get hozó táncmozgalmunkat. Három táncos korosztály után kifogyott az utánpótlás, de a táncoktató pedagógus kollé­ga­nőimmel, Tóth Rozáliával és Szarvas Erzsébettel azt mond­tuk, hogy amíg egy gyermek van, aki táncolni akar, addig folytatjuk.


    Oszd meg


  • Recent Posts

    • A TEMESVÁRI RÓMAI KATOLIKUS EGYHÁZMEGYE HÍREI
    • Graur János – A MECÉNÁS (1.r.)
    • Rendhagyó tematikájú előadással tér vissza Temesvárra a Nézőművészeti Kft.
    • KELET FELŐL – az Erdőfű zenekar népzenei koncertje
    • RENDEZVÉNYEK – ELŐADÁSOK – KIÁLLÍTÁSOK
  • HIRDESSEN ITT!

    Hirdetését a HETI ÚJ SZÓ nyomtatott oldalain négy (Temes, Arad, Hunyad és Krassó-Szörény) megyében valamint online változatban olvassák.

    További információval a hetiujszo@yahoo.com illetve a 0723-567370 (Makkai Zoltán) vagy a 0723-567371 (Graur János) telefonszámokon szolgálunk.
  • Archives

    • February 2023
    • January 2023
    • December 2022
    • November 2022
    • October 2022
    • September 2022
    • August 2022
    • July 2022
    • June 2022
    • May 2022
    • April 2022
    • March 2022
    • February 2022
    • January 2022
    • December 2021
    • November 2021
    • October 2021
    • September 2021
    • August 2021
    • July 2021
    • June 2021
    • May 2021
    • April 2021
    • March 2021
    • February 2021
    • January 2021
    • December 2020
    • November 2020
    • October 2020
    • September 2020
    • August 2020
    • July 2020
    • June 2020
    • May 2020
    • April 2020
    • March 2020
    • February 2020
    • January 2020
    • December 2019
    • November 2019
    • October 2019
    • September 2019
    • August 2019
    • July 2019
    • June 2019
    • May 2019
    • April 2019
    • March 2019
    • February 2019
    • January 2019
    • December 2018
    • November 2018
    • October 2018
    • September 2018
    • August 2018
    • July 2018
    • June 2018
    • May 2018
    • April 2018
    • March 2018
    • February 2018
    • January 2018
    • December 2017
    • November 2017
    • October 2017
    • September 2017
    • August 2017
    • July 2017
    • June 2017
    • May 2017
    • April 2017
    • March 2017
    • February 2017
    • January 2017
    • December 2016
    • November 2016
    • October 2016
    • September 2016
    • August 2016
    • July 2016
    • June 2016
    • May 2016
    • April 2016
    • March 2016
    • February 2016
    • January 2016
    • December 2015
    • November 2015
    • October 2015
    • September 2015
    • August 2015
    • July 2015
    • June 2015
    • May 2015
    • April 2015
    • March 2015
    • February 2015
    • January 2015
    • December 2014
    • November 2014
    • October 2014
    • September 2014
    • August 2014
    • July 2014
    • June 2014
    • May 2014
    • April 2014
    • March 2014
    • February 2014
    • January 2014
    • December 2013
    • November 2013
    • October 2013
    • September 2013
    • August 2013
  • Recent Comments

    • Find us on Facebook

    • Curs Valutar

      8 February 2023
      EUR
      4.9022 RON
      HUF
      1.2474 RON
      USD
      4.5747 RON
      XAU
      275.3601 RON
      Curs oferit de Banca Națională a României
    • Időjárás



    • Szerkesztőség: GRAUR JÁNOS, alapító főszerkesztő, MAKKAI ZOLTÁN, főszerkesztő, Bodó Barna, főmunkatárs, Lázár Ildikó és Nemes Gabriella tördelőszerkesztők.
      Munkatársak: Sipos Enikő (otthonunk), Farkas-Ráduly Melánia (sport) Szekernyés János (helytörténet), Eszteró István (irodalom), dr. Matekovits György (egészségügy), Kiss Károly (mezőgazdaság), Csatlós János (keresztrejtvény), Ujj János (Arad), dr. Hauer Erich (Hunyad megye), Kun László (Krassó-Szörény), Dudás József (örökös munkatárs).
      Kiadó: VÁRBÁSTYA EGYESÜLET
      Kiadó tanács: Gazda István, Kása Zsolt, Tamás Péter


    Szerzői jog 2013 - Heti Új Szó