26 Aug 2020
Írta admin 
0 Hozzászólás 
A Bánság legnagyobb, mintegy 230 éves magyar telepes községe megannyi dicsőséges gazdasági és kulturális időszakot tudhat maga mögött, amire a község mai polgárai is büszkeséggel gondolnak, és amit elődeiktől örökölt hagyatékként ápolnak. Pedig a telepes község lakóihoz soha nem volt igazán kegyes a sors, sem az 1700-as évek végén, a „honfoglalásuk” első éveiben, sem a későbbi évtizedek, évszázadok során. Az elmúlt évtizedekben a népességfogyás, a község elöregedése és a lakosság összetételének változása mellett, a földrajzi elszigeteltség is nehezíti a helyben maradt vagy visszatelepedett végvári lakosok törekvését. A község gazdasági és társadalmi viszonyainak javítására, a régi hírnevéhez méltó életkörülmények megteremtésére az alábbi közszereplők nyilatkozatai azt tükrözik, hogy ehhez megvan a közös akarat.
Csáki Károly polgármester a község szülöttjeként igen fiatalon, 2000-ben alig 22 évesen vállalta az első feladatokat a község közigazgatási, kulturális és civil szervezeti tevékenységében. Nemcsak felelőse a kultúrmunkának, hanem alapító tagja is a községnek később visszhangos hírt és dicsőséget hozó néptáncmozgalom csírájának, az 1999-ben alakult Muskátli tánccsoportnak. A közigazgatási szerepvállalásai után, a 2012-es helyhatósági választásokon a község polgárai értelemszerűen szavaztak bizalmat számára, és választották meg polgármesterüknek. Ebben a szolgálatban jutott el napjainkban polgármesterségének második mandátumának végére.
Két nehéz ciklus után vagyok ebben a tisztségben. 2012 óta egy teljesen kaotikus állapotban lévő közigazgatást és felgyülemlett tartozást kellett rendezni. Kevesebb energiát fordíthattunk a 12 ezer hektár területen lévő három településünk – Végvár, Sebed (Sipet) és Kádár – csaknem 3000 lakosú község polgárainak gondjaira, a lakóhelyük otthonosabbá, élhetőbbé tételére. Most jutottunk el oda, hogy – miután felújítottuk az óvodát, a piacteret, a Kossuth-parkot és a polgármesteri hivatalt, új iskolát építettünk, a református egyház a magyar kormány támogatásával kollégiumot létesített, újabb ingatlanokkal erősödött az önkormányzati állomány, aminek jelentős szerepe van a pályázatok szempontjából – behatóbban foglalkozhatunk a közművesítési terveinkkel és a község gazdasági helyzetének javításával. Jelenleg pályázati támogatással 24 kilométer utca aszfaltozásáról, Végváron és Sebeden orvosi rendelő korszerűsítéséről, illetve építéséről, a Sósd felé vezető út építésének befejezéséről beszélhetünk. Ez utóbbinak köszönhetően hamarosan megnyílik az út Resicabánya irányába, ami azt jelenti, hogy Végvár megszabadul a fejlődését gátló zsákutca állapotától. Gazdasági szempontból bővül a Smithfield-féle sertésfarm, aminek köszönhetően a fejlődő tehenészeti farmmal és a több kisebb gazdasággal együtt, egyre több ember számára biztosítható megélhetés a községben. A beruházások vonzóbbá tételét reméljük a földgáz- és szennyvízcsatorna-hálózat megvalósításától, amelyeknek a tervezése folyamatban van. Elkezdtük a visszavásárolt kiserdő és a kisgát területén egy olyan kellemes szabadidős térség kialakítását, ahol horgászni, sportolni és kikapcsolódni lehet felnőtteknek és gyermekeknek egyaránt. Terveink megvalósulását természetesen a község lakosságával közösen érhetjük el. Ezt nemcsak a többségben lévő magyar közösség tagjai, de valamennyi polgártársunk érdekében fontosnak tartjuk.
Bódis Ferenc esperes, a végvári református gyülekezet lelkipásztora bánsági szolgálata egy kisebb gyülekezetben, Szapáryfalván kezdődött, 2001-ben. Meghívást kapott ugyan a végvári gyülekezetbe már 2003-ban is, de akkor még nem vállalta, hogy alig kétéves szolgálat után magára hagyja a kisebb gyülekezetet. Végül 2008-ban elfogadta a végvári gyülekezet meghívását, s az itteni szolgálata idején részesült a megtiszteltetésben, hogy az egyházmegye esperesének választották.
Amikor 2008-ban Végvárra kerültünk, még 800 fölött volt a gyülekezet létszáma, azóta csaknem felére csökkent a gyülekezetünk, sokan elhunytak, a fiatalok külföldre távoztak. Bár idén is négy gyermeket keresztelhetünk, de a szüleik már nem élnek a faluban, így a gyermekek sem itt nőnek fel, noha a mi nyilvántartásunkban szerepelnek. Örvendünk annak, hogy az idei konfirmáláson négy fiatal szerepelt. Örömmel és nagy reményekkel jöttem Végvárra. Hallottunk arról a kirobbanó kulturális tevékenységről, amelynek híre volt nemcsak az egyházmegye területén. A tánccsoportok évről évre erősödtek egész az elmúlt évekig, amikor a gyermekhiány miatt sajnos ezen a téren is visszaesés mutatkozik. Gazdasági szempontból sem állítható vissza az, ami a kiterjedt tanyavilág és kisiparos tevékenység idején volt, most az új körülményekhez alkalmazkodva kell olyan feltételeket teremteni, hogy infrastrukturális szempontból megfelelő legyen a befektetők számára. A bekötőutak megvannak, folytatni kell az utcák aszfaltozását és a vállalkozók számára fontos más infrastrukturális feltétel mielőbbi biztosítását. Nehezíti a közszereplést vállalók munkáját, hogy fogy a lakosság, s a betelepedés sem viszi kedvező irányba közösségünk helyzetét. Ezért egyre nagyobb jelentősége van annak, hogy kiépítsük a magunk intézményrendszerét, hogy legyen önrendelkezésünk afölött, ami a mienk. E tekintetben nagyon nagy jelentősége van annak, hogy most itt, Végváron, egy szín alatt indul a magyarság az önkormányzati választásokon.
Dr. Kiss Zsolt körzeti állatorvos szintén Végvár leszármazottja, bár Temesváron született, gyermekkorának jelentős részét itteni nagyszüleinél töltötte, így lett elválaszthatatlan az ősi szülőhelytől. Az Állatorvosi Egyetem elvégzése után választhatott volna munkahelyet Temesváron, vagy – akárcsak a korosztályához tartozó fiatalok közül sokan – külföldi lehetőségek közül. 2010 óta a Végváron folytatott praxisa és hobbija, díszbaromfi tenyésztésben elért nemzetközi elismerés számos elégtételt hozott számára, s a három település lakóinak megbecsülését, munkájának elismerését messzemenően élvezi. Már 2012-ben az önkormányzati választáson felajánlották számára a tanácsosi jelölést, de erre a közszereplésre csak a négy évvel későbbi, a 2016-os választáson vállalkozott, illetve az idei választásra is második helyen szerepel az RMDSZ jelölő listáján. Több területen részt vállal a közösségi munkából, így tagja az iskolai vezető tanácsnak is.
Engem a körzeti állatorvosi munka jobban vonzott, mint mondjuk egy temesvári rendelőben a kisállatok, kutyák, macskák kezelése. Az igazi állatorvosi munkát én a nagyállatokhoz kapcsolódó állatorvosi feladatokban látom és végzem előszeretettel. Szerencsére a Bartók Béla Elméleti Líceumban közgazdasági szakon tanultam, az ott elsajátított ismereteknek is hasznát veszem a munkámban, ugyanis besegítek a Székely házaspár tehenészeti farmjának az ügyintézésébe, állatorvosként pedig a szintén általuk létrehozott szövetkezet tejfeldolgozó gyárában élelmiszerbiztonsági tanácsokat nyújtok. A közösségi munkában pedig úgy gondolom, hogy akik itt közszereplést vállalunk, arra kell törekedjünk, hogy élhető környezetet hozzunk létre, Végvár hírnevét gazdasági téren is visszaállítsuk legalább megközelítően arra a szintre, amelyen a községünk ebben a térségben valamikor létezett. Ehhez elsősorban az infrastruktúra mielőbbi kiépítése szükséges, de jelen pillanatban talán döntő jelentősége van annak is, hogy közösségünk tagjai összefogva, a személyes ellentétek fölé emelkedve, együtt “kövezzük ki” a terveink megvalósításához vezető utat.
Păștean Erika iskolaigazgató fiatal tanítónőként került Végvárra. Bár 35 év telt el azóta, élénken él emlékezetében az emberek segítőkész magatartása, amit a pályakezdő tanítónő irányában tanúsítottak. Látogatása során meglepte az idős emberek nyíltsága, műveltsége, az irodalom iránti érdeklődése, ami arra késztette, hogy igyekezzék minél jobban megfelelni ennek a közösségnek az elvárásainak. Az oktatói feladatok mellett bekapcsolódott a közösségi munkába, az évek hosszú során szerepet vállalt civil szervezeti tevékenységben, és önkormányzati képviselőként számos társadalmi feladat teljesítésében, többek között a közösséget összetartó falunapi rendezvények lebonyolításában is.
Amikor 1985-ben a tanítóképző elvégzése után kineveztek Végvárra, 16 tanulót írattak be az első osztályba, most az I-IV. osztályban van összesen 15 kisdiák, és 4 elsőssel, illetve 2 előkészítőssel kezdjük a tanévet. 1989 után itt is nagy reményekkel terveztük az új lehetőségeket kínáló jövő építését. Sorra hoztuk létre a civil szervezeteinket, kapcsolatot teremtettünk külföldi testvértelepülésekkel. Az új úton való elinduláshoz segítséget kaptunk a Cahuzac-sur-Vère franciaországi barátainktól, örvendhettünk a magyarországi Röszke testvértelepüléssel való együttműködésnek. Szárnyra kapott a jó kulturális alapokkal rendelkező táncmozgalom, amely a fiatalok kitartó munkája mellett a szülők áldozatvállalását is dicséri. Mindannyiunk számára dicsőséget jelent, hogy az egész megyére kiterjedt néptáncmozgalom innen, ebből a közösségből indult el. Az elmúlt 35 év nagyon sok változást hozott a község életében, voltak sikerek és sajnos kudarcok is. Generációk nőttek fel, megváltoztak a viszonyok és sok tekintetben szemléletváltás következett be, számos fiatal külföldre távozott, ami a falu elöregedését eredményezi. A XXI. század igényeinek megfelelő életfeltételek létrehozása mellett, a munkahelyteremtés lenne az elsődleges feladat annak érdekében, hogy a mi fiataljaink visszajöjjenek, itthon alapítsanak családot, amivel enyhíteni lehetne az erősödő asszimilációs folyamatot is, és akkor talán újra lehet éleszteni a községnek megannyi dicsőséget hozó táncmozgalmunkat. Három táncos korosztály után kifogyott az utánpótlás, de a táncoktató pedagógus kolléganőimmel, Tóth Rozáliával és Szarvas Erzsébettel azt mondtuk, hogy amíg egy gyermek van, aki táncolni akar, addig folytatjuk.
