26 Mar 2015
Írta admin 
0 Hozzászólás 
– Beszélgetés Dr. Csősz Jánossal, a BMGV Egyesületének elnökével –
Dr. Csősz János, a Temesvári Agrártudományi Egyetem tanára, a Bánsági Magyar Gazdák és Vállalkozók Egyesületének elnöke, a Temes megyei Kifizetési és Intervenciós Hivatal ügyvezető igazgatója. A tanári pályafutása előtt, gyakorló mérnökként szerzett szakmai tapasztalata, amikor is főleg állattenyésztési ágazatokban tevékenykedett, valamint a kutatásban eltöltött öt évi tapasztalata nagy előnyt jelentett számára a későbbi oktatási munkájában, ahol a menedzsment képzés területén jelenleg is a jövendő szakembereket készíti fel a pályára. A több területen kifejtett tevékenységei között ma is a mezőgazdasági szakemberképzést tartja elsődlegesnek, de elkötelezett a bánsági magyar gazdák jobb érvényesülését szolgáló szervezet irányítása mellett is.
Beszélgetésünk során elsőként, a Temes megyei Kifizetési és Intervenciós Hivatal ügyvezető igazgatói minőségében a pályázati feltételekre hívta fel a figyelmet.
Manapság a mezőgazdaságban az eredményes munkához nem elegendő a szorgalom és a szakmai felkészültség. Az Európai Unió gazdái a pályázatok által elérhető támogatások nélkül nem képesek helytállni az egyre magasabb hozamokra és piacképesebb minőségre törekvő versenyben. A Kifizetési Hivatal keretében arra törekszünk, hogy eljuttassuk a gazdákhoz a szükséges információkat, illetve, hogy a pályázati terveik megfelelő minőségben és kellő időben kerüljenek a hivatalunkhoz. A 2007-2013. közötti időszakban a fiatal gazdák segítését és a gazdaságok fejlesztését célzó támogatásokra lehetett pályázni. Idén májusig két – az úgynevezett 1-es és a 6/1-es – pályázati programban pályázhatnak a fiatal gazdák. Jelentős változások következtek be a feltételek terén, ezek között fontos tudni, hogy a pályázati szabályzat előírása szerint sajnos az eddigi feltételben szereplő földterület nagyságát megnövelték, eddig 40-50 hektáros kisgazdaság is pályázhatott, most viszont ezt a feltételt 60-70 hektár megdolgozott területhez kötik. Ez nem csak saját tulajdont jelent, összeállhat bérelt területekből is. Fontos, hogy a gazdák megismerjék a feltételeket, és sürgősen keressenek projektírót a pályázatukhoz, mert májusig bizony elég rövid idő áll rendelkezésre. Ez idő alatt a földterületeket be kell jelenteni a Kifizetési Hivatalnál /APIA/, a Polgármesteri Hivatalnál, be kell írni a mezőgazdasági nyilvántartásba /Registrul Agricol/. A megpályázható összeg itt 50 ezer euróig terjed.
Egy másik pályázat, a 4/1-es, a gazdaságok bővítésére, továbbfejlesztésére irányul, amelyben a gazdaságok modernizációjáról van szó, ezek nagyobb projektek, 200-300 ezer eurós pályázatok. Sajnos ebből 30-50%-ot is elérő önrész hozzájárulást írnak elő, ami sokakat elriaszt a pályázástól, hiszen egy 200 ezer eurós pályázat esetében az önrész minimálisan is eléri 60 ezer eurót. Ez bankhitelből is fedezhető, aminek viszont az a hátránya, hogy el kell zálogosítani a tulajdont, a házat, földet. Ezért elsősorban csak a pénzügyileg erősebb gazdaságok mernek vállalkozni egy ilyen pályázatra, kezdő gazda ezt már nem engedheti meg magának.
A társuláson alapuló gazdaságok és a gazdakörök is pályázhatnak ezekben a projektekben?
Nem, ugyanis a társulás az egyfajta részvénytársaság, amely kereskedelmi társaságként működik. A társulások számára a későbbiek során más feltételek mellett új program készül. Hasonlóképpen a gazdakörök esetében sem nyitott ez a lehetőség mivel nonprofit tevékenységet folytatnak, s mint ilyen, a gazdakörök, akárcsak más nonprofit szervezetek, nem kapcsolódhatnak be a társulásokba.
A Bánságban gazdálkodó magyar gazdák mennyire vevők ezekre a pályázatokra?
A bánsági magyar gazdák hagyományosan szorgalmasan és kitartóan munkálkodnak az általában kisebb gazdaságaikban, de sajnos nagyobb befektetésekre nemigen vállalkoznak. Persze vannak kivételek is, akik már eddig is szép eredményeket értek el és remélem, hogy ezek további befektetésekre vállalkoznak, hiszen az Európai Unió új agrárpolitikája azokhoz a gazdákhoz szól, akik már megerősödött gazdaságokban tevékenykednek. Az Unió ezeket szándékszik fejleszteni. A bánsági magyar mezőgazdasági vállalkozók esetében is van néhány figyelemre méltó eredményt elért gazda például, hogy a saját szakmám területét említsem Végváron Székely Szilárd, Újszentesen Némedi Imre a szarvasmarha- illetve juhtenyésztésben ért el szép eredményeket. Ugyancsak végvári példa a hagyományos termékek irányába történt elmozdulás, például g.Tóth Károly mangalica sertéstenyésztésben ért el figyelemre méltó eredményt.
A kezdő gazdák számára viszont csaknem járhatatlannak tűnik ez a folyamat, visszatartja őket a kockázatokkal járó félelem. Gondolok itt főleg a 2-5 hektáron gazdálkodókra. Ebben sajnos egyesületünk sem tud segíteni nekik. Talán ha bekapcsolódnak társulásokba, ők is megerősödhetnek.
Mi a járható út ezen kisgazdák számára?
Célszerű lenne számukra a közös gazdaságokba való tömörülés, ahol a közösen megtermelt javakat közösen értékesítenék, ugyanis ebben az esetben első évben jogosultak 10 százalékos támogatásra a forgalmazott termékük értékének arányában, ennek a támogatásnak az összege évről évre csökken két-két százalékkal egészen az ötödik évig.
A kilencvenes években – a két háború közötti gazdakörök mintájára – Kiss Károly egyesületi elnök lelkes munkájának is köszönhetően lendületes szervezkedés majd eredményes gazdaköri tevékenység bontakozott ki. Mi az oka a gazdakörök iránti, egyre nyilvánvalóbb érdeklődés csökkenésének?
Vitathatatlan, hogy mára nem sok maradt meg abból a kezdeti lelkesedésből, amikor sorra alakultak meg a gazdakörök, amelyek keretében tanfolyamokat szerveztünk a mezőgazdaságban dolgozó vagy iránta érdeklődő bánsági magyarok számára. Ez összefogta a gazdákat szakmai társaságokba, ahol gazdasági és szakmai információkhoz juttattuk őket. Ezeken a tanfolyamokon tanárként magam is részt vettem, de különösen jelentős szerepe volt ezek sikerében Kiss Károly mérnök lelkes szervezésének, illetve dr. Albert Ferenc professzornak, aki szakmai tudásával és sajátos pedagógiai érzékével vonzotta a tanfolyam résztvevőit. Ez az aranykorszaknak is nevezhető időszak mára véget ért, részben mivel az érdeklődők már akkor nagy részben hozzájutottak a szükséges alapismeretekhez, másrészt olyan változások következtek be, amire azokban az években nem is gondoltunk. Például, hogy a 40-50 ezer hektáros gazdaságok jönnek létre, s hogy Romániában az átlaggazdaság kétezer hektár körül alakul. Ugyanígy nem láttuk előre a gépesítési mértéket, hogy napi 100-200 hektár föld megdolgozására képes munkagépekkel dolgoznak a gazdák. A kezdeti évekhez képest, a magyar gazdák száma tovább csökkent, sokan vagy már nem léteznek, vagy lemondtak arról, hogy a mezőgazdaságban keressék az érvényesülést, amit nagy bajnak tartok. Ebben a helyzetben szinte lehetetlen lenne ma gazdaköri társaságba összehozni az embereket. Járható útnak látjuk viszont azt, hogy közvetlen kapcsolatok révén juttatjuk el a gazdákhoz a szükséges információkat, akikkel kollégáimmal, Benkő Zsolttal és Gagyi Kingával személyesen tartjuk a kapcsolatot.
Mi manapság a gazdakörök rendeltetése?
Természetesen nem az ami akkor volt, amikor a Bánságban húszezer magyar gazda létezett, és még az sem, amelyeket a kilencvenes évek idejéből említettem. A még létező gazdálkodó magyarok nem egy településen, hanem szétszórtan, egymástól nagy távolságban élnek, három égtájban. Gondoljunk csak mekkora a távolság Igazfalvától Ótelekig, Zsombolyáig, Végvártól Bodófalváig, vagy Pusztakeresztúrtól Ötvösdig. Nem lehet elvárni tőlük, hogy tanfolyamokon egy helyen találkozzanak. Ezért inkább körzetenként vásárokat, termékbemutatókat szervezünk. Ilyen gazdatalálkozó illetve hagyományos termékbemutatónk volt az elmúlt évben Bodófalván, Végváron, illetve Zsombolyán. Idén a sikeres végvári gazdatalálkozó után Gátalján tartunk majd hasonló rendezvényt valószínűleg júliusban, aratás után. Ezekre különböző területek szakembereit hívjuk meg előadást tartani, magyarországi egyetemekről is, Budapestről, Szegedről, Hódmezővásárhelyről. Ezek nemcsak hasznos, de kellemes összejövetelek is, amelyek jobban összekötik a nagy szétszórtságban tevékenykedő magyar gazdáinkat. Terményvásárt szervezünk idén is Bodófalván, illetve Zsombolyán a Polgármesteri Hivatallal közösen. Ezekhez megvan az anyagi fedezet. Szász Enikő javaslatára pedig a Bánsági Magyar Napok keretében májusban Győrödön /Ghiroda/ egy gazdabállal is próbálkozunk.
Értesüléseink szerint elindult egy hagyományos bánsági termékek, úgynevezett Made in Banat akció, ebbe a magyar gazdák is bekapcsolódnak a sajátos termékeikkel?
Mi ebbe azért nem kapcsolódunk be, mivel mi már korábban a Banatikum nevű védjegy alatt népszerűsítettük a hagyományos termékeinket. Ezzel a névjeggyel mi a magyarországi Hungarikumhoz, annak külföldi tagozataként kapcsolódunk be a Kárpát-medencei Vidékfejlesztési Hálózat keretében, ezzel földrajzilag is nagyobb népszerűséghez jutnak termékeink. Mellesleg a magyar Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztériumhoz oktatási célokra – benyújtott pályázatoktól mintegy 2-4 millió forint támogatást remél a Bánsági Magyar Gazdák és Vállalkozók Egyesülete. – Ebből fedezzük az említett szakmai gazdatalálkozók, tapasztalatszerzésre irányuló látogatások magyarországi gazdaságokba, termelési és értékesítési szövetségekbe tett látogatásaink költségeit is.
Célszerűnek látja a mezőgazdasági kamarák központi irányítás alá vonását?
Véleményem szerint hiba volt megvonni az állami támogatást ezektől a kamaráktól. Vannak országok, mint Németország, Svájc, Dánia, amelyek megengedhetik maguknak, hogy az ilyen mezőgazdasági kamarákat állami támogatással működtessék, de érdekes módon a Benelux államok közül Belgium és Hollandia nem nyújt állami támogatást ezeknek a konzultatív szerveknek, ezek a saját költségvetésükből működnek. Romániában a kilátásba helyezett központosítási intézkedéssel visszaállítják a kamarák állami támogatását, amire valóban szükség is van.
A Temesvári Agrártudományi Egyetem tanáraként milyennek látja a mezőgazdasági szakemberképzést?
Jelentősen csökkent a fiatalok érdeklődése a vezetői képzést nyújtó szakok iránt, mint például mezőgazdasági vagy turisztikai menedzsment. Ezzel szemben keresett lett a gyakorló agrármérnök, állattenyésztési, állatorvosi szakma. Nem kellenek a főnökök, de igenis szükség van a mezőgazdasági termelésben és az állattenyésztésben eredményes munkára képes fiatalokra. Például az Agrártudományi Egyetemünk menedzsment karán, ahol magam is tanítok volt idő, amikor 7-8 jelentkező is volt a felvételi vizsgán, most alig ketten jelentkeznek egy-egy helyre, míg az agronómia szakon megsokszorozódott a jelenkezők száma, mivel a farmereknek nem menedzserek kellenek, gyakorló szakemberek munkájára van szükségük ahhoz, hogy hatékonyan gazdálkodjanak. Így változik a világ. Tíz-tizenöt évvel ezelőtt nem is gondoltuk, hogy agronómusokat fognak keresni.
