Az év végi leltározás arra szolgál, hogy felmérjük: mi az, amivel adósok maradtunk, ami a megvalósulatlan rovatban szerepel a mögöttünk hagyott esztendőben. Valójában ilyen mérleget minden nap, hónap vagy más időbeosztási szakasz végén készít a gondos ember azért, hogy az új időszak folyamán törlessze adósságait. Persze jobban szeretnénk, ha egyszerűen letörölhetnénk a táblánkról a tartozásokat. Ha nem kellene azzal kezdeni az új évet, hogy kijavítsuk, a milliárdokat felemésztő autópálya- és más útépítés nyomán keletkezett kátyúkat, hogy betemessük a fölöslegesen feltúrt utcák gödreit, hogy új fákat ültessünk a meggondolatlanul kivágott százados fák helyére, hogy ne kellene újraszámítani a jövő évi költségvetést, amely újabb megszorításokkal csökkenti majd a szilveszter önfeldt hangulatában kívánt boldog új esztendő esélyeit.
Ha a tisztára törölt tábla feledtetné velünk a politikusok kifogyhatatlan ötleteléseit, hamis ígéreteit azért, hogy önös érdekeiket hosszú távon érvényesítsék – mert akik a húsosfazék közelébe kerültek, azok nem véges időszakokban gondolkoznak, hanem a hatalomfán termett gyümölcsnek örökös élvezésére rendezkednek be.
Szeretnénk, ha szeplőtelenített új évünkben egyformán szeretnének bennünket a hazai román és magyar pártok politikusai, sőt az anyaországiak is -, hogy ne kellene magunkkal vinni az új évbe olyan „szeretetet”, amelynek csak azok a kegyeltjei, akik a politikai szereplőkhöz dörgölődzve, azok hatalmának megszerzését, vagy az éppen regnálóknak a székük megtartását segítik, szekerüket tolják, hogy ne a szavazatunk számarányában tekintsenek nemzettársnak bennünket, hanem az anyaország határain túl is – honosítottan vagy honosítatlanul – minden magyart, hogy állna le végre az „osztd meg és uralkodj” és az „aki nincs velünk az ellenünk…” elvek alapján történő uszítás, amelynek eredményeként – miközben harsognak a nemzetegyesítési jelszavak – soha nem látott megosztottságnak, szétszakadásnak vagyunk tanúi. Olyan új esztendőt kívánánk, amelyben mindenki nyíltan vállalhatná meggyőződéseit, anélkül, hogy régi barátságok romlanának meg, vagy hogy megtorlást kelljen elszenvedni miatta. Olyan hazában szeretnénk élni az új esztendőben, amelyben nem kellene itthon menetelni és külföldön gazsulázni istenadta emberi jogainkért.
És végül nem szeretnénk magunkkal vinni az új esztendőbe ennek a temesvári magyarok szolgálatát felvállaló magyar újságnak a létbizonytalanságát, annál inkább magunkkal vinnénk az időhatár átlépésekor a batyunkba kötött reményt, amelynek táplálója Olvasóink ragaszkodása, ami csüggedés helyett erőt és bizakodást ad számunkra a HETI ÚJ SZÓ újabb húsz évéhez.
Köszönetünket tolmácsolva, munkatársaim nevében is kívánok MINDEN KEDVES OLVASÓNKNAK boldog új évet!