Az év végi leltározás arra szol­gál, hogy felmérjük: mi az, amivel adósok maradtunk, ami a megvalósulatlan rovatban szerepel a mögöttünk hagyott esztendőben. Valójában ilyen mérleget minden nap, hónap vagy más idő­beosztási szakasz végén ké­szít a gondos ember azért, hogy az új időszak folyamán törlessze adósságait. Persze jobban szeretnénk, ha egyszerűen letörölhetnénk a táblánkról a tar­tozásokat. Ha nem kellene azzal kez­de­ni az új évet, hogy kijavítsuk, a milliárdokat felemésztő autópálya- és más út­építés nyomán keletkezett kátyúkat, hogy betemessük a fölöslegesen feltúrt ut­cák gödreit, hogy új fákat ültessünk a meggondolatlanul kivágott százados fák helyére, hogy ne kellene újraszámítani a jövő évi költségvetést, amely újabb meg­szorí­tá­sok­kal csökkenti majd a szil­vesz­ter önfeldt hangulatában kí­vánt boldog új esztendő esélyeit.
Ha a tisztára törölt tábla fe­ledtetné velünk a politikusok ki­fogyhatatlan ötleteléseit, hamis ígéreteit azért, hogy önös érdekeiket hosszú távon érvényesítsék – mert akik a húsosfazék kö­zelébe kerültek, azok nem véges időszakokban gondolkoznak, ha­­nem a hatalomfán termett gyü­mölcsnek örökös élvezésére rendezkednek be.
Szeretnénk, ha szeplőtelenített új évünkben egyformán szeretnének bennünket a hazai ro­mán és magyar pártok politikusai, sőt az anyaországiak is -, hogy ne kellene magunkkal vin­ni az új évbe olyan „szeretetet”, amelynek csak azok a kegyeltjei, akik a politikai szereplőkhöz dörgölődzve, azok hatalmának megszerzését, vagy az éppen regnálóknak a székük megtartását segítik, szekerüket tolják, hogy ne a szavazatunk számarányában tekintsenek nemzettársnak bennünket, hanem az anyaország határain túl is – honosítottan vagy honosítatlanul – minden magyart, hogy állna le végre az „osztd meg és uralkodj” és az „aki nincs velünk az ellenünk…” elvek alapján történő uszítás, amelynek eredményeként – miközben harsognak a nemzetegyesítési jelszavak – soha nem látott megosztottságnak, szétszakadásnak vagyunk tanúi. Olyan új esztendőt kívánánk, amelyben mindenki nyíltan vállalhatná meggyőződéseit, anélkül, hogy régi barátságok romlanának meg, vagy hogy meg­torlást kelljen elszenvedni miatta. Olyan hazában szeretnénk élni az új esztendőben, a­melyben nem kellene itthon me­netelni és külföldön gazsulázni istenadta emberi jogainkért.
És végül nem szeretnénk magunkkal vinni az új esztendőbe ennek a temesvári magyarok szolgálatát felvállaló magyar új­ságnak a létbizonytalanságát, an­nál inkább magunkkal vinnénk az időhatár átlépésekor a batyunkba kötött reményt, a­melynek táplálója Olvasóink ra­gaszkodása, ami csüggedés he­lyett erőt és bizakodást ad számunkra a HETI ÚJ SZÓ újabb húsz évéhez.

Köszönetünket tolmácsolva, munkatársaim nevében is kívánok MINDEN KEDVES OL­VASÓNKNAK boldog új évet!