A székelyföldi származású és Zsombolyán bánságivá lett Rápolti Sándor és neje, Rápolti Tünde esete nem mindennapi történet. Kolozsvári egyetemi tanulmányaik után, ahol Sándor épületgépészeti, Tünde pedig vegyészmérnöki oklevelet szerzett, Buzău megyében kezdték szakmájuk gyakorlását. A sepsiszentgyörgyi tömbmagyar környezet után, szívesebbrn részesítették előnyben a Magyarország határához közeli, gazdasági fejlettsége miatt is vonzóbb bánsági tájat. Temesvár helyett, amire eredetileg számítottak, Zsombolya kínálta számukra a pálya folytatását és az új otthon megteremtését. Ma, a leányuk nevével jelzett KING/A Kft. cégük, az üzleti partnerek előtt szerte a megyében és határain túl is jó hírnévnek örvend, lapunk Olvasói inkább – a HETI UJ SZÓ Baráti Kör alapító tagjaként – az itteni magyarság megmaradását szolgáló nagyvonalú gesztusai alapján találkoztak az elmúlt évek során a cég és vezetője, RÁPOLTI SÁNDOR nevével.
Nehéz volt az alkalmazkodás a székelyfölditől, sokak szerint eltérő világhoz, talán más mentalitású emberekhez? – kérdeztem beszélgetésünk elején Rápolti Sándortól.
Ebből a távlatból, hiszen több mint harminc év telt el azóta, hogy itt meghonosodtunk, nem emlékszem különösebb megrázkódtatásra a beilleszkedésünket illetően. Bizonyos tekintetben másként alakította a történelem a székely illetve a bánsági ember mentalitását, de most már tárgyilagosabban meg tudom ítélni mindkét tájegység embereinek a jó és rossz tulajdonságait.
Milyen légkör uralkodott ideérkezésük éveiben Zsombolyán?
1983-at írtunk, méretét tekintve Zsombolya hasonlított Sepsiszentgyörgyhöz, sajnos éppen abban az időben hagyták el tömegesen a várost a németek, sok jó szakember távozott. A magyarok akkor még nemigen mentek el, elég sok magyar család volt a környezetünkben, számos egyetemet végzett magyar fiatalt vonzott a város ipara, a műanyag- és gombgyár, a híres zsombolyai cserepeket gyártó téglagyár és a cipőgyár. Jól éreztük magunkat ebben a műszaki csapatban. Mindehhez hozzájárult, hogy a feleségemmel nagyon komolyan vettük a szakmánkat, s rövid idő után, Tünde részlegvezető lett a cipőgyárban, én pedig főgépész a gombgyárban. Az akkori körülményekhez képest megbecsülték a szakmai teljesítményünket.
Gyakran találkozunk a jelenséggel, hogy éppen a székelyföldről érkezett magyarok döntöttek úgy, hogy román iskolába íratták gyermekeiket, abból a meggondolásból, hogy ők bizonyos nehézségbe ütköztek, mivel nem tudtak románul.
Amikor mi ideérkeztünk, még viszonylag jó állapotban volt a magyar tannyelvű oktatás Zsombolyán, fel sem merült bennünk, hogy Kinga lányunk ne magyar iskolába tanuljon. Tanulmányai folytatásra, meglehetősen közel volt Temesvár, ahol ráadásul a sógornőm lakott, sőt, később a feleségem szülei is ideköltöztek Kolozsvárról. A Bartók Béla Líceum olyan felkészülést biztosított számára, hogy kiváló eredménnyel, nehézség nélkül szerzett mérnöki oklevelet a temesvári Műszaki Egyetem Építészeti Fakultásán. A magyar nyelvtudása pedig a továbbiakban is előnyére vált, ösztöndíjjal Magyarországra került, ma pedig Londonban érvényesíti ismereteit.
Az 1989 utáni körülmények, a megváltozott gazdsági lehetőségek, hogyan érintették az állami iparban meglehetősen jó pozícióba került Rápolti házaspárt?
1992-ben alakítottunk egy épületgépészeti céget, tehát folytattam a szakmámat, de most már magánvállalkozóként. Kivitelezéssel kezdtünk foglalkozni, fűtéstechnikai- és vízvezetékszereléssel, de lakatosmunkákat is vállaltunk. A feleségem érdeme, hogy a kivitelezési munkák mellett – látva, hogy a növekvő építkezésekben hiány van alapanyagokból – kereskedelembe is belevágtunk, üzletet nyitottunk, hiszen Tünde, aki a cipőgyárban a forgalmazási osztályt is vezette, bizonyos kereskedelmi tapasztalattal már rendelkezett. Azóta is párhuzamosan folytatjuk mindkét tevékenységet. A kereskedelem a zsombolyai üzletünkre korlátozódik, viszont munkálataink vannak Temes és Krassó-Szörény megyében egyaránt. Egy időszakban vállaltunk munkákat Kolozsváron, Vásárhelyt a nagyobb cégek mellett alvállalkozóként. Mellesleg ez jó iskola volt a szakembereink számára.
A gazdasági válság mennyire akasztotta meg a lendületüket?
Természetesen megéreztük, visszaesett a forgalmunk, és vállakozásaink is alacsonyabb értékek szintjén folytatódhattak, inkább gyárak bedolgozóiként tevékenykedtünk ebben az időben, most már talán elmondhatom, hogy átvészeltük a krízist. Erőteljesebben folytatjuk a fűtéstechnikai-, vízvezetékszerelési-, klíma-berendezések szerelését, megrendelésekhez jutunk polgármesteri hivatalok, iskolák és más intézmények részéről is. A berendezéseket mi engedélyeztetjük és szervízeljük. Talán az elmúlt években szerencsénk volt azzal, hogy a városvezetés elég bátran pályázott és nyert projekteket, és ez lendületbe hozta Zsombolya fejlődését. Sajnos, a nagy befektetéseknél nem tudunk, úgymond labdába rúgni, mert a közbeszerzési versenyben a nagy cégek nyerik meg a munkálatok kivitelezését. Alvállalkozóként pedig kockázatos a velük való együttműködés, sok esetben a bedolgozó kisvállalkozó futhat a pénze után, ezért inkább kerüljük ezeket.
Volt egy időszak, amikor az üzleti tevékenység mellett RMDSZ-es tanácsosként politikai szereplést is vállalt Rápolti Sándor.
Többen is voltunk, akik úgy éreztük, hogy szükség van a támogatásunkra, és csapatot alkottunk az RMDSZ-es polgármester, Kaba Gábor mellett. Miután azonban a törvény szerint bizonyos munkálatok vállalása összeférhetetlenséget jelentett, átadtam a helyem egy másik kollégának.
A Rápolti házaspárral, annak ellenére, hogy Zsombolyán laknak, gyakran találkozunk a művelődési, művészeti intézmények rendezvényein, színházban, kiállításokon vagy műkedvelő együtteseink előadásain.
Ma már a két város közötti távolság nem jelent akadályt abban, hogy részesei lehessünk Temesvár, főleg magyar kulturális életének. Örvendünk annak, hogy van magyar színházunk, iskolánk és természetesen magyar nyelven tájékoztató újságunk, és kötelességünknek tartjuk jelenlétünkkel is támogatni megmaradásukat. Amennyiben lehetőségeink megengedik, hozzájárulunk a magyar közösség, civil szervezetek iskolák működéséhez, Zsombolyán többek között segítünk a Szent Ferenc Gyermekotthon gondjainak megoldásában.
A Rápolti házaspár a közügyek iránti érzékenységét több alkalommal bizonyította, amit a lapunk Baráti Köréhez való csatlakozásuk is tanúsít. Nekik köszönhetően, a HÚSZ Baráti Köri hozzájárulásuk révén, a Böjte Csaba atya által létesített gyermekotthon lakói évek óta díjmentesen kapják lapunkat. Rápolti Sándor, mint a KING/A Kft. vezetője, a húsvét közeledtével újra felajánlotta, immár ötödik alkalommal, hogy kerékpár-nyereménnyel ösztönzi a magyar tannyelvű iskolát választó fiatalokat, amit a Rápolti házaspár egész mecénási hozzáállásával együtt, a magyar közösségünk nevében ezúton is megköszönünk.