Időszerű-e ma, ami a reformkorban oly égetően igaz volt?
Ilyen kérdés is felmerülhetett azokban, akik jelen voltak Temesváron a Magyar Kultúra Napján, a Kós Károly Est első találkozóján. Kölcsey Ferenc, himnuszunk írója Szatmárcsekén 1823-ban megfogalmazott gondolatai a magyar nemzet zivataros századai kapcsán bizony sok tekintetben ma, és itt, a nemzet mostoha sorsra jutott Bánságában is legalább annyira időszerű, mint csaknem két évszázaddal ezelőtt.
Az összejövetel kezdeményezőit – az RMDSZ Temes megyei szervezete, a Bánságért Egyesület, élén Molnár Zsolt parlamenti képviselővel – dicséri, hogy a Kós Károly Est néven útjára indított találkozó-sorozat céljául tűzte ki, hogy feltérképezze a szórványban élő magyarság nemzeti identitása megőrzésének egyik fő tényezőjét képező magyar kultúra itteni állapotát, és összehangolni, támogatni azok munkáját, akik erőfeszítéseket tesznek érte.
Molnár Zsolt a találkozó kezdeményezője – amint azt a múlt heti lapszámunkban a vele folytatott beszélgetésben részletesen kifejtette – felvázolta a hallgatóság előtt is a Kós Károly Esttel kapcsolatos elképzeléseket.
Fazakas Csaba esperes, az RMDSZ Temes megyei szervezetének művelődési alelnöke a Himnusz sorainak felidézésével, a néhai legendás színművész Latinovits Zoltán szavalatával valamint Kós Károly 1921-ben megfogalmazott Kiáltó Szó figyelmeztetőjével megteremtette a Magyar Kultúra Napjának megünnepléséhez illő méltó hangulatot.
Temesvár magyar művelődési életében cselekvő szerepet vállaló jelenlévők előtt Fazakas Csaba esperes, az RMDSZ művelődési alelnöke, Szekernyés János kultúrtörténész a Képzőművészek Egyesülete Temesvári fiókjának elnöke, Tamási Emese, tanítónő, az Eszterlánc Egyesület egyik vezetője, Balázs Attila, a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház igazgatója, Szabó Ferenc tanító, a Bokréta Együttes vezetője felvázolták a bánsági művelődési életben vállalt munkájuk eredményét, és megfogalmaztak számos javaslatot, amely hozzájárulhat az itteni magyar közösség megmaradásához. Többek között Szekernyés János a temesvári műveszeti élet olyan egykori személyiségeinek hagyatékára irányította rá a figyelmet, mint Ormós Zsigmond, vagy a 150 éve született temesvári festőművészre, Ferenczy Józsefre. Dicséretes példaként említette a kulturális örökségeink ápolása terén Tamás Sándor, nagyszentmiklósi gyógyszerész, a Bartók Egyesület elnöke tevékenységét a Bartók Béla örökségének ápolását illetően, a Szász Enikő színművésznő által, évről évre megszervezett Bánsági Magyar Napokat.
Az előadásokból és a vitákból igen gazdag temesvári kulturális élet körvonalazódott, ugyanakkor számtalan javaslat hangzott el ennek kiszélesítésére. Ezek között élénk érdeklődést váltott ki a Szabó Ferenc által felvetett gondolat, hogy az igen sokrétű népi tánc és népzenei tevékenység mellett igény mutatkozik arra, hogy önálló magyar zeneiskolai intézmény létesüljön, valamint a javaslat, hogy, amennyiben megvalósítható, a színház tűzne műsorára operettdarabokat is. Szekernyés János célszerűnek tartaná egy olyan könyvtár létesítését, ahol megmenthető lenne az elkallódástól egyre több családban veszendőbe menő értékes magyar könyv. A magyar kulturális tevékenységek számára otthont adhatna az a Magyar Ház, amelyet a magyar kultúra váraként avattak fel 1930-ban. Molnár András ügyvéd a magyar közösség összefogásával felépített, majd eltulajdonított ingatlan helyzetéről elmondta, hogy továbbra is folyamatban van, és a jelek szerint jó úton halad a Magyar Ház visszaszerzéséért Alexandra Mihalcea ügyvédnővel közösen felvállalt per kimenetele.
A Kós Károly Est első találkozóján tapasztalt érdeklődés biztató jel arra, hogy a következő, esetleg tematikus összejövetelek hozzájárulnak a kezdeményezők által kitűzött cél valóra váltáshoz.
A Magyar Kultúra Napjának temesvári megünneplésére időzített Kós Károly Est első találkozóját a jelenlévők nemzeti imánk, a Himnusz eléneklésével zárták.