„A jövőhöz kizárólag a múlt nem ele­gendő. Kolozsvár eddig is az egyéni és kö­zösségi teljesítményekre épített, ezek nélkül továbbra sem tudja megőrizni kulturális fő­város jellegét. Természetesen, a múltban lét­rehozott örökség nélkül föl sem tehetnénk a kérdést: kulturális főváros-e Kolozsvár? De az új oktatási, kutatási és kulturális in­téz­mények és megvalósítások is biztosítják ma a város értékét, folytonosságát a szellemi piacon” – fogalmazott Kelemen Hunor azon a beszélgetésen, amelyen Kolozsváron élő és tevékenykedő értelmiségiek vázolták fel a város kulturális jövőjét, perspektíváit augusztus 23-án, vasárnap a TIFF-házban Ko­lozsvár, a magyar kultúra fellegvára cím­mel, Benkő Levente újságíró vezetésé­vel.
Az RMDSZ elnöke azt is elmondta: a be­szélgetés témáját kérdésnek tekintette, a­mely­re válasza igenlő, de azt a kérdést is meg kell válaszolni: milyen anyagi háttér szol­gálja Kolozsvár szellemi jövőjét? „Az önkormányzati és kormányzati források szük­ségesek, de nem elegendők. A magyar­or­szági támogatások mellett a helyi gazda­sági háttérre is támaszkodniuk kell azoknak az intézmények, amelyeknek köszönhetően ma is kedvező Kolozsvár megítélése a szel­lemi piacon” – hangsúlyozta Kelemen Hunor, aki arra is emlékeztetett: a hatékony kulturális intézményeknek csak egy része magyar il­letőségű, a város pedig az eddi­gi­ekben is tá­maszkodott a magyar mellett a szász, a zsidó és a román kultúra értékeire, ezt a nyi­tott­sá­gát kell megőriznie. A szö­vet­ségi elnök to­váb­bá azt is hozzátette: a ma­gyar közösség szempontjából a Minerva-ház és -vagyon az, amelyre a következő né­hány évben új kul­turális perspektívát lehet építeni.
Kántor Lajos író, publicista a beszélgetés felvezetőjében a gazdag kulturális örökséget méltatta, amelynek a jelenben is súlya van. Úgy vélte, a normalitás jele az, hogy az er­dé­lyi kulturális életben nincs meg­osz­tottság, amint az a magyarországi kultúrában ta­pasz­talható, ahol két tábor harcol egymással. Ko­lozs­váron új szellemi mű­helyek alakultak, de a továbbiakban az is fontos, hogyan kom­mu­nikálnak ezek a magyar kultúra egészé­vel, a románsággal és Európával.