Január 23., 20 óra Küttel klub (Bulevardul 16 Decembrie 1989 Nr.15)
“Arra ébredtem, hogy tetőtől talpig lucskos vagyok, verejtékemben úszva fekszem és fázom. Az egyik ápolónő egy szomszédos ágyban fekvő beteg körül matatott, aki nagyokat nyögött és érthetetlen szavakat mormogott. Remegtem, nagyokat pislogtam, és próbáltam körbenézni, minél előbb kijózanodni. Anyám ugyanis ismét megjelent nekem, ugyanazokkal a mozdulatokkal, gyermekestül, hangtalan szavakkal. Aztán hallani véltem azt a hangot, amit börtönéveim alatt egyszer sem, s amit azelőtt minden évben mindennél jobban vártam: a síneken kattogó vonatszerelvény hangját, de én riadt tiltakozással kapaszkodtam a valóság gyenge fonalába és szinte magamra erőltettem az ébredést. Nem lehet. Káprázik a fülem, a nyugtatók vagy isten tudja milyen szerek hatására már álmaimban is hallucinálni is kezdtem, sürgősen el kell hagynom a kórházat. Igen ám, de amint jobb kezemet akartam megmozdítani (a balba szúrták a perfúziót), azt tapasztaltam, hogy egy kemény acélbilincs van a csuklómon…”
Hogyan lehet folytatni egy befejezett történetet? Mit rejteget még a múlt? Hova vezetnek ezúttal a sínek? Vásárfia 2. Felolvassa a szerző 2020. jan 23-án este nyolckor a Küttel Klubban.
(Ajánlatos előtte újra elolvasni az első részt 😊)