Sokan kérdezték tőlem itt Ma­gyarországon, hogy szá­momra mi­lyen volt az idei nyár. Volt, akinek rö­vi­debben, volt akinek hosszabban tudtam válaszolni er­re a kérdésre, annyi azonban bizonyos, hogy Kalodva min­dig az első helyen szerepelt, ha a lelki feltöltődésről, szellemi pihenésről akartam beszélni.
Életemben először (és nagyon remélem, hogy nem utoljára) vettem a részt a TeIfi-d szervezé­sé­ben a kalodvai táborban augusz­tus 13–20. között egy magyaror­szá­gi barátom biztatására. Ő gyerekkora óta rendszeresen látogat­ta a tábor alkalmait, ismert töb­beket is a táboro­zók közül. Bát­ran mondhatom, hogy rajta ke­resztül Isten szólongatott, hogy menjek el. Lehet-e csalódni Istenben? Ez volt a tábor fő témája, melyről naponta kétszer hallottunk igetanulmányozást.
Nagyon megfogott az igei gondolatok közül az, ami­kor az igehirdetésben szóba került a vámszedő Máté is. Ő sokak szá­mára egy megvetett ember volt, akit Jézus mégis elhívott tanít­ványnak, neki köszönhető, hogy ismerhetjük a Megváltóról szóló történeteket. Ez­zel azt tanultam meg, hogy Isten mindannyiunkat ugyan­úgy szeret, és sokszor bármennyire nehezek is a körül­mé­nyeink, akármennyire nem szeret bennünket a világ, mi mégis ér­tékesek vagyunk az Úr számára. Nemcsak a fenti igei gondolatokért vagyok hálás Istennek, hanem az új barátokért, a tábor­tűzért, a társasozós estekért, a vidámságért, a finom ételekért, a gyoroki strandért, a tábori wc-ért, a melegvizes zuhanyért, a lippai és máriaradnai kirándulásért és végül, de nem utolsósorban azért, hogy újdonsült barátaim nem fáradtak le túlságosan agyilag, amikor utolsó este saját írásművekkel szórakoztattam a társaságot.
Remélem, jövőre is lesz ka­lod­vai tábor, imádkozom, hogy Isten akaratával legyen egyező. Addig az Úr áldjon meg mindenkit a maga szolgálatában!
Temesi Erik, váci ifis