26 Sep 2014
Írta admin 
0 Hozzászólás Temes megye élen jár a terület alapú támogatás igénylésben
A 2014-es évre a Kifizetési Ügynökséghez benyújtották a termelők 1.025.772 db terület utáni támogatási kérvényt, amelyben 9.926.240 hektárra kértek támogatást. A legnagyobb terület utáni támogatást Temes megyéből kérték a termelők 542.317,87 hektárra, utána Konstanca megye 489.779,39 ha-ra, Dolj megye 444.314,61 ha-ra és Teleorman megye 437.759,68 ha-ra.
A kéknyelv-betegség veszélye
Temes megyében kevés magyar gazdának van tehene, de akinek van, jó ha megismeri az egyik legújabban terjedő, szarvasmarha és birkák által terjesztett úgynevezett kéknyelv-betegséget. A kecskéket nem soroljuk ide, mert a kecske le tudja küzdeni, s rajta ez a betegség nem fejlődik ki.
Hogyan terjed a kéknyelv-betegség?
A betegség terjedése fertőzések során történik, egyik legfőbb terjesztője egy szúnyogfajta, melynek latin neve Culicoides imicola. Szerencsére az emberre ezen szúnyog csípése nem viszi át a fertőzést, és a fertőzött állatoktól származó tej, tejtermékek, hús fogyasztása sem fertőző reánk nézve. A betegség a birkák elsődleges betegsége. A fertőzött állat egyszerre csak elkezd túlzottan nyáladzani, a nyálkahártyája, szája, nyelve megduzzad, és megkékül. Innen a neve is a betegségnek. Ugyanakkor a fertőzött állat sántítani kezd, magas láza van, több helyen vérzik, veszít súlyából, ami elhullásához vezet.
Ott ahol fellép a betegség, a gazdának komoly kára származik. Ugyanis az állatot azonnal le kell vágni és el kell égetni, vagy mélyen elásni. Ezt az állam végzi, a gazda kötelessége, ha hasonló tüneteket észlel tehenén, birkáján, azonnal értesítse az állatorvost. Az állam a megbetegedett állatot azonnal elszállítja.
Úgy az államnak, az állatorvosnak, mint a gazdának egy célja van, lezárni annak lehetőségét, hogy a betegség terjedjen, ezért minden állatmozgást közölni kell az állatorvosokkal. Buzăuban már állatokat kellett megsemmisíteni.
Jövő évtől változik az állattenyésztési és növénytermesztési támogatások feltétele
A jövő évtől a tejtermelés mennyiségét és minőségét jutalmazó támogatás csak a legtöbb nyolcéves tehenekre igényelhető – a termelők azt kérték, a korhatár legyen 12 év a vegyes hasznosítású és a pirostarka marhák esetében. A 10-250 fő közötti tejelő állományok támogatása helyett, a termelők öt főt javasoltak minimumnak, de nem vették figyelembe a termelők kérését. Az egyetlen – de apró – változást az évenként és állatonként megtermelt tej menynyisége jelenti. A feltételrendszerben legkevesebb 5000 liter tejet írtak elő, a gazdák 3700-at kértek a pirostarkák esetében. A bemutatott adatok szerint ezt a mennyiséget 4500-ra módosították. Az állattenyésztők számára megmaradnak a nemzeti támogatások. A legalább három tehénnel rendelkező gazdák 453 lejt kapnak továbbra is, egy tonna, feldolgozónak leadott tej után húsz euró támogatás jár.
A termeléshez kötött támogatások így alakulnak: a 10–250 fő közötti tejelő állományok esetében 250 euró/tehén lesz a támogatás, a húsmarháknál a 10–300-as állományok esetében 300 euró/egyed támogatják, a korai burgonya után 700 euró lesz a hektáronkénti juttatás. A cukorrépatermelők hektáronkénti 600 euró támogatásra számíthatnak. Újdonságként a lucernatermelőket hektáronkénti 55 euróval segíti az állam. Itt bizony hátrányba kerülnek a bánsági termelők, mert errefelé burgonyát és cukorrépát nem termelnek, nyerhetnek az állatokat tartó és lucernát is vető gazdák. Nagy változások lesznek a területre igényelhető támogatások odaítélésében. A farm nagysága függvényében is megkülönböztetett támogatásokat kapnak a gazdák, előnyben részesülnek a fiatalok, a zöldítést vállaló termelők. Jövőben az 1–5 hektáron termelő gazdák – minden előírás betartása mellett – 170 euró hektáronkénti támogatást kaphatnak (ehhez adják hozzá az ipari növények, burgonya után járó támogatást). Az 5–30 hektárral rendelkezők számíthatnak a legnagyobb támogatásra, egy hektárra nem kevesebb, mint 210 eurót kapnak majd. A 30–60 hektáron termelőket már csökkentett támogatás, csupán 165 euró/ha illeti meg, aki hatvan hektárnál nagyobb területre kér támogatást, annak be kell érnie 142 euróval hektáronként.
A MARHAHÚS ELŐLLÍTÁSA A LEGKÖLTSÉGESEBB
Amerikai kutatók egy összehasonlító vizsgálatban arra kerestek választ, hogy – környezetünk megóvása érdekében – milyen haszonállatból készült húskészítményt a legcélszerűbb fogyasztani. A kutatók az amerikai étkezésben fő szerepet játszó öt fő fehérjeforrást – a tejtermékeket, a marha-, a baromfi- és sertéshúst, valamint a tojást – vizsgálták. A számítások kimutatták, hogy a legnagyobb gondot a szarvasmarha okozza. Összességében, a marhahús fogyasztása egy nagyságrenddel – átlagosan több mint tízszer – költségesebb, mint a többi állati eredetű élelmiszeré, a sertés- és baromfihúst is ideértve. A szarvasmarha tartása átlagosan 28-szor nagyobb földterületet és 11-szer több öntözővizet igényel, ötször több üvegházhatású gáz kibocsátásával jár, és hatszor több nitrogén műtrágyát igényel, mint a tojás vagy a baromfihús. A baromfi, a sertés, a tojás és a tejtermékek nagyjából hasonló költséget jelentenek.
