A temesvári Új Ezredév református templomban advent harmadik vasárnapján megtartott istentisztelet kere­tében ol­vasta fel nt. Gazda István lel­kipásztor a Falvak Kultúrá­jáért Alapítvány érte­sí­tését, mely szerint az alapít­vány ku­ra­tóriuma a Magyar Kultúra Lovagja cím ado­má­nyozásával tünteti ki dr. Bodó Barna köz­írót, politológust, egyetemi ta­nárt, civilszer­ve­ze­ti vezetőt. A járványhelyzet alakulásának függvényében kitüntetést ké­sőbb, a Magyar Kultúra Napján fogják átadni a kitüntetettnek.
Kérdésünkre válaszolva, dr. Bodó Barna kifejtette meg­győződését, mely szerint “a kul­túra a közösség szolgá­lata, azoknak az értékeknek a terjesztése, amelyek soha, sem­mi­lyen közegben, senkit sem bánt­- hatnak. Köznapi ér­telmezésben a lovag kifejezés a harcra utal, arra, hogy va­lamilyen ügyben valakinek vállalni kell valakivel szemben a konfrontációt. Ha mégis valaki a szórványban a lovag címre érdemesül, akkor talán lehet olyan olvasata a hely­­zetnek, hogy ez valóban nem csak szolgálat, hanem küz­delem, sőt olykor harc is hi­szen mi szórványban, a nyelvi vége­ken az anyanyelvünkért meg­harcolunk. Abban a többségi nyelvi közegben, amelyben é­lünk, a többségi nyelv az, amely él, nemcsak azért mert a többségiek beszélik, hanem azért, mert ezt Alkotmány és törvé­nyek védik. A mi nyelvünk hasz­nálatát csak lehetővé teszi az alaptörvény, védelmét nem szavatolja. Emiatt nyelvünk védel­mét magunknak kell biztosítani. Ma­gam sem tettem mást immár sok évtizede, csak végeztem a­zo­kat a mindennapi feladato­kat, amelyek rám hárultak.” (m.z.)