26 Sep 2014
Írta admin 
0 Hozzászólás ÖTSZÁZ BIZONY DALOLVA MENT LÁNGSÍRBA VELSZI BÁRD
„Ötszáz bizony dalolva ment/
Lángsírba velszi bárd, /
De egy se tudta mondani,/
Hogy éljen Eduárd.”
(Arany János: A walesi bárdok)
Ez régen volt, hét évszázaddal ezelőtt. Két és fél évszázaddal ezelőtt is Sir Walter Scott még azt írta, hogy elég tizenkét felföldi harcos és egy dudás és kész a forradalom.
Nincs már ennyi felföldi harcos a skótok között. Fújhatják a dudájukat. Ha még mindig a lantot pengetnék, akkor talán…
A múlt héten a skótok többsége arra szavazott, hogy nem hagyják ott a Brit Birodalom istállómelegét.
A skótok helyzete pedig még így, autonómia nélkül is irigylésre méltó. Az autonómiájukról székely magyar még álmodni sem mer. Egyáltalán nem mer álmodni autonómiáról, mert mifelénk itt a Kárpátok karéjában csak annyi autonómia járna, mint amennyi teszem azt az oltyánoknak, annyi autonómia meg nem kell, tartsák meg maguknak.
Angliában minden egyes emberre évente átlagosan 1200 fonttal költenek többet Skóciában, mint a monarchia más részén. Most meg a bankok meg rájuk ijesztettek a skótokra, hogy otthagyják őket, ha sikerülne a teljes autonómia.
A skótok remekül tudják menedzselni magukat. Elhitették az egész világgal, hogy ők találták fel a whiskyt, a skót szoknyát, a kockás skót mintát, a skót dudát. A bankokat nem ők találták fel, de attól jobban tartanak, hogy a bankok függetlenség esetén átköltöznének Angliába, amint azzal megfenyegették őket. Erre a takaros skót háziassszonyok közül, a közvéleménykutatások szerint jóval többen voksoltak az elszakadás ellen, mint a férfiak. Hogy legyen miből spórolni, mert érzésem szerint ők a fukarok, nem a férfiak, amint az a skót viccekből gondolható lenne.
Úgy látszik, skótéknál is az asszonyé az utolsó szó.
Pedig irigylésre méltók a dolgok a skótoknak. A skótoktól senki sem akarja elvitatni a skót whisky atyasági jogát, mint a temesvári sör esetében, amelyet az első romániai sörgyár termel, holott 1718-ban, amikor a temesvári sörgyárat felépítették, Romániának még híre-hamva se volt. Szóval az angoloknak elegendő, ha bőségesen fogyaszthatnak a skót whiskyből.
És senki sem akarja angolnak nevezni Sir Alec Fergusont, mint Bölöni Lacit román labdarúgónak.
Angliában nem akarja törvényszék elé állítani Alex Salmond skót miniszterelnököt a brit miniszeterlnök, David Cameron, sőt, most a sikertelen elszakadás után további kedvezményeket ígért a skótoknak.
De ehhez angolnak kell lenni.
A világ az angoloknak szurkolt. Az amerikai elnök például abbéli reményének adott hangot, hogy Anglia erős, tettrekész és egységes marad. Állítólag az USA-ban példás a szabadság meg a demokrácia. Az amerikaiak valamikor vérre mentek a függetlenségükért. Washington Györgynek szabad volt elszakadnia. Másrészt hagyománya van Amerikában a szecesszió-ellenességnek. A rabszolgaság alól való felszabadítási háborúban hét déli állam kilépett az Unióból. Abraham Lincoln ezt nem volt hajlandó tudomásul venni, pedig minden kivált állam legitim képviselők szavazása útján döntött a kiválásról, melyet több államban népszavazással is megerősítettek.
Így már érthető az amerikai elnök. Abraham Lincoln teremtette ezt a hagyományt. És nem minden hagyomány haladó, mindig az dönti el, mi a haladó és mi a nem haladó hagyomány, akinek a gyeplő a kezében van.
Lehet Franciaoraszágban, Spanyolországban nagy a demokrácia, azért a spanyolok, a franciák demokratikusan jobban állnak, mint a baszkok, a korzikaiak és így tovább.
Szóval a demokratáknál vannak demokratábbak.
Csak walesi bárdok nemigen vannak többé.
