A Kafka rendezvénysorozat keretében szervezett Költők Kávéháza utóbbi vendége Eszteró István temesvári köl­tő volt, akit nem ra­gad el napjaink felpörgött élet­ritmusa, sem a hétköznapok történései, hanem az utóbbi években megjelent köteteinek és a Helikon vagy a Látó irodalmi lapok hasábjain, illetve a Heti Új Szóban megjelent költemények tanúsága szerint sikerrel hagy­ja magát Euterpé avagy Erátó által homlokon csókolni…
A helyszín szelleméhez iga­zodva, Mátray László színművész, a találkozó házigazdája Bolyai János az ifjabb nemzedékek neveléséhez fűzött gondolatait osztotta meg a hallgatósággal, majd a költő olvasott fel legújabb költeményeiből egy csokorravalót. Mivel Eszteró István nem csak a míves szavak mestere, hanem a Heti Új Szó Irodalmi Műhely rovat irányító-szerkesztője, erről a munká­járól kérdezte a házi­gazda. A beszélgetés során kiderült, hogy a hiánypótló jel­leggel életre keltett „műhely” valóban betölti rendeltetését, az elmúlt években többen jelentkeztek verssel és prózával, és a szerkesztő örömére közlésre méltó alkotások is kerültek elő, közöttük Metz Norbert, fiatal diák versei. De az is említésre méltó, hogy Temesvár legújabban felfedezett írója, Andrásy József novellái is először a Heti Új Szó-ban láttak nyomdafestéket, és az Irodalmi Műhely keretében kerülnek az Olvasók elé az irodalmunk jeles évfordulóira reflektáló írások és költemények is – sorolta Eszteró István. Ismét vershallgatás kö­vet­kezett, irodal­mi köri hangulatban. Elsők­ként hallhatták meg a találkozó résztvevői többek között A nagy hadronütköztető, a Toronygomb románca, A letörölhetetlen írás című verseket és több a Látó soron következő számában foglalt szonettet is. A beszélgetés során kibontakozó vita a műértésről, a vers olvasásáról vagy hallgatásáról, a költői kifejező eszközök végtelen soráról, a mikro- és makrovilág ötvözésére tett köl­tői kísérletekről, vagyis ar­ról a kulturális dimenzióról szólt, ahová leginkább ünneplőbe öltözött lélekkel kell felemelkedni. (m.z.)