A templomtéren helyi termelők kínálták portékájukat, nyolc üstben készültek az ínycsiklandó finomságok, magyar zene töltötte be a teret, és vendégeikkel vásárt nézni kisétáló bodófalviakkal találkozhatott a Gazdanapra látogató.

Bizakodó lelkipásztor – együttmunkálkodó közösség
Az elmúlt esztendők jó em­lékei, számos közösségi ese­mény képei – ifjak temp­lom­ja­vító kalákája, gazdanapok népes forgatagai, az egykori Nagybo­dó­falvi Gazdakör emlékét, vagy a hajdani nagybodófalviak szo­kásait felelevenítő könyvek be­mu­tatói, vásárok és főzőver­se­nyek emléke, a Bánsági Vándor­színház első bemutatkozásának estéje, a református nőszövetségi alkalmak, gyermekbibliahetek eseményei peregnek le előttem, amíg a Felső-Bega menti kis fa­luba érek. Már a főútról feltűnik, az idő vasfoga által ugyan kikez­dett, több mint száz éves isten­háza új teteje. A templom ma már nem árválkodik szerényen meg­húzódva a sok évtizedes fe­nyők alatt, az elvadult temp­lom­kert bokros, cserjés szövevé­nyé­ben, hanem méltósággal hirdeti, hogy a falu közössége és vezetői meg az elszármazottak is szívü­kön viselik a sorsát. Gondozott a templomkert, a két éve teljesen felújított tető, az idei eszten­dő­ben, saját anyagiak felhaszná­lá­sá­val kicserélt ablakok arról ta­núskodnak, hogy vannak elegen, akik hisznek a térség ékszerének tartott istenháza felújításában. Ezért itt, Nagybodófalván, a „Tebenned bíztunk…” kezdetű re­formátus zsoltár, amely nyár­idő­ben mostanság ismét a temp­lomban csendül fel, különös hangsúllyal cseng a – remél­he­tőleg már nem sokáig – hámló vakolatú falak között, és az idén konfirmált hat fiatal fogadalma mélyebben belevésődik a lelkek­be. A kétszázötvenes számot alig meghaladó lélekszámú nagybo­dó­­falvi reformtátus gyülekezet újabb megpróbáltatással kell meg­küzdjön, ismerteti nt. Csizmadia Ferenc, a gyülekezet lelkipásztora, hiszen a templom­épületen megjelent repedések, va­lamilyen statikai jellegű prob­lémára utalhatnak, ezért volt szük­­séges szakemberek vélemé­nyét kikérni, még mielőtt elkezd­tek volna bármilyen más felújí­tási munkálatot. Napokon belül várják a szakemberek szenten­ci­á­ját, és mindannyian abban re­ménykednek, hogy a falak eset­leges süllyedése nem bontot­ta meg az épület egységes stati­kai egyensúlyát, vagyis nem ak­ko­ra a baj, mint amekkorának lát­szik és ezáltal az Emberi Erő­források Minisztériumánál meg­nyert pá­lyázat által biztosított for­rás fel­használásával tovább­ha­ladhat a templomfelújítási munka. Ör­ven­detes a közösség, a részben megújult presbitérium hozzá­ál­lása és együttmunkálkodása a temp­lom felújítása érdekében – mondja a lelkipásztor, aki újabb központi és magyarországi pá­lyá­zási lehe­tőségekről, tervekről számol be, és hangsúlyozza, hogy a temp­lom­hoz ragaszkodó Rummel Ferenc alpolgármes­ter­ben és pres­biterben igazi tá­maszt kapott az egyház és a nagy­bodó­falvi közösség is. De Szapáryfal­ván is munkával tel­nek a hóna­pok, sok utánajárással és vesződ­ség­gel ugyan, de idén sikerült az ottani templom tető­szerkeze­té­nek má­sodik részét is felújítani, k­i­cse­rélték a csator­ná­kat és ki­épí­tették a vízelvezető rendszert, ott is ki­ta­karították a templom­ker­tet, ün­nepélyes kere­tek között kopjafát avattak, a paró­kián ki­cserélték az abla­ko­kat, és ha min­­den jól megy, a temp­lom­to­ronyban levő zsalugá­teres ab­la­­kokat is kicse­rélik, il­letve a temp­­lomfelújítás to­vábbi stációit is kijelölték, osztja meg örömét a lelkész.

Gazdanapa szervezők szemével
A templomteret és környékét örökzöld magyar dallamok hang­ja tölti be, lassan gyülekeznek a helybéliek is, egyelőre még csak a bográcsokat tartó szerkezetek árválkodnak a farakások felett, kellemes őszi napfényes az idő, egyszóval minden adott a gazda­rendezvény sikeréhez. A kultúr­ház előtti kút körül nagy a moz­golódás, éppen befejeződik a bog­rácsokba kerülő húsfélék el­osztása, Rummel Helén és Artúr jókora – legalább negyven literes – fazékban cipelik a felvágott krumplit, amit külön főznek meg a pörköltek, paprikások mellé. Messziről látszik, hogy min­den­ki jól tudja a dolgát, marokkal „mérik” a sót a tekintélyes mé­retű bográcsokba, majd hagymát vegyítenek a húsdarabok közé, akik értik a főzés mesterségét ál­lítják, hogy így készül az igazi bog­rácsos. Legalábbis Nagybo­dó­falván. Benkő Zsolt, a Bánsá­gi Magyar Gazdák és Vállalko­zók Egyesületének (BMGVE) ügy­­ve­zető igazgatója a rendez­vény megszervezésében és le­bo­nyo­lításában kapott főszerepet. A díjak, oklevelek, ajándékok ké­­szen állnak, kitűnő a hangosí­tás, a nagybodófalviak házilag el­ké­szített termékei – savanyúsá­gok, kompótok, lekvárok, étel­íze­sí­­tők, zakuszkafélék – meg a bő­­séget érzékeltető jókora ke­nye­­rek, mind-mind szemet gyö­nyör­ködtető módon kiállítva. Meg­­tudom, hogy a bódófalvi gazda­napok alkalmából hat csa­pat is hagyományos birka­pap­rikást ké­szít, mert Nagybodó­fal­ván em­ber­emlékezet óta a bir­ka­tokány, -paprikás, -pörkölt, -gu­lyás „járta”, ez a finomság ké­szült leginkább a közösségi vagy csa­ládi rendezvényeken. Dr. Csősz János professzor, a BMGVE elnöke, a helybéliekkel és az ön­kormányzattal való jó együtt­mű­ködést méltatva emelte ki, hogy a gazdanap szervezését a megyei gazdaszervezet, a bá­lin­ci ön­kormányzat és a refor­má­tus egy­ház egyaránt felkarolta, és jó re­ménység mutatkozik arra, hogy a sikeres rendezvény során a nagy­bodófalvi református temp­lom felújítását is segítsék! “A mai alkalom, amely a hely­béli gazdáknak biztosít bemutat­ko­­zá­si lehetőséget, és a nagybo­dó­­fal­viaknak szórakozási alkal­mat egyaránt fontos a gazda­szer­ve­zet­nek, a helybélieknek, a gyü­le­ke­zetnek és vendégeinknek, mert azt reméljük, hogy a nagy­bo­dó­falvi gazdaegyesület, amely egyi­ke az aktív szervezeteink­nek, a sikeres közösségi rendez­vényt kö­vetően, új lendületet kap. Óri­ási előnye a helybé­liek­nek, hogy idéntől, Rummel Ferenc szemé­lyé­ben, RMDSZ-es alpolgármes­tere van a közösség­nek.”

Gazdák a gazdanapon
Lovas Andrea és Lovas Margit már hazafelé, Szapáry­falvára tart, miután átlátogattak a domb túloldalán levő szomszéd faluból. Szőlőt és almát vásá­rol­tak az ismerős bodói termelőtől, Jantó János bácsitól. Mindketten az október 15-re tervezett sza­páry­falvi gazdanapot ajánlják fi­gyelmembe, bíznak abban, hogy legalább annyian jönnek el mint a bodófalvi rendezvényre. Verba József egyike azon keveseknek, akik még méhészkednek Bodón, az idei termésből kínál „tiszta” mézet a gazdanapra látogatók­nak. Elmondása szerint az idei esztendő nem volt túl sikeres, az időjárás nem kedvezett akácvi­rágzáskor, ezért idén hiánycikk az akácméz, valamelyest kárpó­tolt a napraforgó és dombvidéki kaszálókról begyűjtött virágméz. Mint mindenütt, a legnagyobb gondot a méz értékesítése okoz­za, ugyanis a jelenlegi nagybani felvásárlási ár (kilogrammonként 8,5 lej) még a családok fenn­tar­tásának költségeit sem fedezi, mondja a méhész, aki mégis bizakodó, meggyőződése szerint a minőségi termékeknek mindig lesz keresete. Hasonlóan gondol­ja Jantó János is, aki meglett kora ellenére sem adta fel a zöldségtermesztést. A bodófalvi őstermelő asztalán szőlő, alma, paprika, káposzta, paradicsom, zel­ler, zöldbab, ságarépa, petre­zse­­lyem, karfiol, a bodói föld megannyi ajándékai kínálják önmagukat. Mert János bácsi minden terméke mintha külön-külön erre az alkalomra lenne kiválasztva, elmondása szerint, a zöldségtermesztő ezzel is meg­tiszteli a vásárlóit, akik ezúttal sem kerülik el a bőség eme asz­talát. A Nagybodófalván tekin­télyes területet megművelő ős­ter­melő főként a lugosi piacon látja el friss zöldséggel vissza­járó klienseit, elmondja, hogy családja segítségével sikerül, sok munkával ugyan, de eredmé­nye­sen gazdálkodni. A bodófalvi gazdák nemcsak termékeikkel vesznek részt a gazdanapon, hanem sokan bográcsosfőzési tudásukat is a köz szolgálatába állítják, óvatos becslés szerint, a nyolc csapat legalább félezer adag pörköltet készít.

A nagy­bo­dófalviak közül Tófalvi Bálint, a főzőemberek veteránja, akinek munkáját ezúttal több „inas” segíti, a falu jeles rendezvényein mindig igen népszerű birka­pör­köl­tet készíti el, a helybéliek egyöntetű véleménye szerint, Bálint bácsi főztjének nincs párja, végül is a dr. Csősz János, Benkő Zsolt, Molnár Zsolt par­lamenti képviselő, Braica Bogdan és Rummel Ferenc al­polgármesterből álló zsűri külön­díjjal jutalmazta a csapat telje­sítményét. A szapáryfalvi Márton Benjámin alpolgármester főztjét legutóbb az Igazfalvi Napokon díjazták, ezúttal is „igazi” birka­paprikást készített, de nem bo­dói, hanem szapráyfalvi módra. Munkáját harmadik díjjal jutal­maz­ták. Szintén Szapáryfalváról érkezett Fajkics Mihály és Jáger Lajos, akik első látásra a többi­hez hasonló birkapörköltet készí­tettek, hogy mégis a megszo­kot­tól különlegesebb volt a főztjük, a verseny első díjának megszer­zése bizonyítja. Nagybodófalvá­ról Békési István és Bors Levente, legalább félmázsa ser­téshúsból készített saját recept sze­rinti paprikást, és igazi csa­pat­munkával a szintén bodói Jantó Levente, Onitiu Aurel, Rummel Attila és Luminosu Nicolae alkotta csapat öblös üst­jéből hasonlóan ínycsiklandó fi­nomság került ki. A helybéli Bácsi Lajos és Tóth Sándor saját találmányukat, a „sógor-paprikást” készítették el egy egész birka felhasználásával, három órányi figyelmes mun­kával Mos Ian Fagymagról (Fadimac) érkezett a bodófalvi fő­zőversenyre, sertéspörköltjét méltán dicsérte aki csak megkós­tolta. A szomszédos Bethlenhá­zát képviselve népes csapattal ér­kezett az ottani Polgármesteri Hi­vatal küldöttsége: Briciu Vasile, Jivanescu Ion, Gheorghe Daniel, Sarbu Ionel, Virág István, Lihoni Ioan polgármester és Murariu Tripon-Doru alpol­gár­mester társaságában vettek részt a bodófalvi rendezvényen, ők a bográcsban főtt sertés­pap­rikás mellett az október 13-i bethlen­házi nagyvásár és főző­ver­senyre szóló meghívóval ér­keztek.
A vidám hangulatú gazdanap, szabadtéri kulturális műsorral, este pedig a Nagybodófalván is közkedvelt igazfalvi Angelis ’97 zenekar közreműködésével haj­nalig tartó bállal folytatódott.