A templomtéren helyi termelők kínálták portékájukat, nyolc üstben készültek az ínycsiklandó finomságok, magyar zene töltötte be a teret, és vendégeikkel vásárt nézni kisétáló bodófalviakkal találkozhatott a Gazdanapra látogató.
Bizakodó lelkipásztor – együttmunkálkodó közösség
Az elmúlt esztendők jó emlékei, számos közösségi esemény képei – ifjak templomjavító kalákája, gazdanapok népes forgatagai, az egykori Nagybodófalvi Gazdakör emlékét, vagy a hajdani nagybodófalviak szokásait felelevenítő könyvek bemutatói, vásárok és főzőversenyek emléke, a Bánsági Vándorszínház első bemutatkozásának estéje, a református nőszövetségi alkalmak, gyermekbibliahetek eseményei peregnek le előttem, amíg a Felső-Bega menti kis faluba érek. Már a főútról feltűnik, az idő vasfoga által ugyan kikezdett, több mint száz éves istenháza új teteje. A templom ma már nem árválkodik szerényen meghúzódva a sok évtizedes fenyők alatt, az elvadult templomkert bokros, cserjés szövevényében, hanem méltósággal hirdeti, hogy a falu közössége és vezetői meg az elszármazottak is szívükön viselik a sorsát. Gondozott a templomkert, a két éve teljesen felújított tető, az idei esztendőben, saját anyagiak felhasználásával kicserélt ablakok arról tanúskodnak, hogy vannak elegen, akik hisznek a térség ékszerének tartott istenháza felújításában. Ezért itt, Nagybodófalván, a „Tebenned bíztunk…” kezdetű református zsoltár, amely nyáridőben mostanság ismét a templomban csendül fel, különös hangsúllyal cseng a – remélhetőleg már nem sokáig – hámló vakolatú falak között, és az idén konfirmált hat fiatal fogadalma mélyebben belevésődik a lelkekbe. A kétszázötvenes számot alig meghaladó lélekszámú nagybodófalvi reformtátus gyülekezet újabb megpróbáltatással kell megküzdjön, ismerteti nt. Csizmadia Ferenc, a gyülekezet lelkipásztora, hiszen a templomépületen megjelent repedések, valamilyen statikai jellegű problémára utalhatnak, ezért volt szükséges szakemberek véleményét kikérni, még mielőtt elkezdtek volna bármilyen más felújítási munkálatot. Napokon belül várják a szakemberek szentenciáját, és mindannyian abban reménykednek, hogy a falak esetleges süllyedése nem bontotta meg az épület egységes statikai egyensúlyát, vagyis nem akkora a baj, mint amekkorának látszik és ezáltal az Emberi Erőforrások Minisztériumánál megnyert pályázat által biztosított forrás felhasználásával továbbhaladhat a templomfelújítási munka. Örvendetes a közösség, a részben megújult presbitérium hozzáállása és együttmunkálkodása a templom felújítása érdekében – mondja a lelkipásztor, aki újabb központi és magyarországi pályázási lehetőségekről, tervekről számol be, és hangsúlyozza, hogy a templomhoz ragaszkodó Rummel Ferenc alpolgármesterben és presbiterben igazi támaszt kapott az egyház és a nagybodófalvi közösség is. De Szapáryfalván is munkával telnek a hónapok, sok utánajárással és vesződséggel ugyan, de idén sikerült az ottani templom tetőszerkezetének második részét is felújítani, kicserélték a csatornákat és kiépítették a vízelvezető rendszert, ott is kitakarították a templomkertet, ünnepélyes keretek között kopjafát avattak, a parókián kicserélték az ablakokat, és ha minden jól megy, a templomtoronyban levő zsalugáteres ablakokat is kicserélik, illetve a templomfelújítás további stációit is kijelölték, osztja meg örömét a lelkész.
Gazdanapa szervezők szemével
A templomteret és környékét örökzöld magyar dallamok hangja tölti be, lassan gyülekeznek a helybéliek is, egyelőre még csak a bográcsokat tartó szerkezetek árválkodnak a farakások felett, kellemes őszi napfényes az idő, egyszóval minden adott a gazdarendezvény sikeréhez. A kultúrház előtti kút körül nagy a mozgolódás, éppen befejeződik a bográcsokba kerülő húsfélék elosztása, Rummel Helén és Artúr jókora – legalább negyven literes – fazékban cipelik a felvágott krumplit, amit külön főznek meg a pörköltek, paprikások mellé. Messziről látszik, hogy mindenki jól tudja a dolgát, marokkal „mérik” a sót a tekintélyes méretű bográcsokba, majd hagymát vegyítenek a húsdarabok közé, akik értik a főzés mesterségét állítják, hogy így készül az igazi bográcsos. Legalábbis Nagybodófalván. Benkő Zsolt, a Bánsági Magyar Gazdák és Vállalkozók Egyesületének (BMGVE) ügyvezető igazgatója a rendezvény megszervezésében és lebonyolításában kapott főszerepet. A díjak, oklevelek, ajándékok készen állnak, kitűnő a hangosítás, a nagybodófalviak házilag elkészített termékei – savanyúságok, kompótok, lekvárok, ételízesítők, zakuszkafélék – meg a bőséget érzékeltető jókora kenyerek, mind-mind szemet gyönyörködtető módon kiállítva. Megtudom, hogy a bódófalvi gazdanapok alkalmából hat csapat is hagyományos birkapaprikást készít, mert Nagybodófalván emberemlékezet óta a birkatokány, -paprikás, -pörkölt, -gulyás „járta”, ez a finomság készült leginkább a közösségi vagy családi rendezvényeken. Dr. Csősz János professzor, a BMGVE elnöke, a helybéliekkel és az önkormányzattal való jó együttműködést méltatva emelte ki, hogy a gazdanap szervezését a megyei gazdaszervezet, a bálinci önkormányzat és a református egyház egyaránt felkarolta, és jó reménység mutatkozik arra, hogy a sikeres rendezvény során a nagybodófalvi református templom felújítását is segítsék! “A mai alkalom, amely a helybéli gazdáknak biztosít bemutatkozási lehetőséget, és a nagybodófalviaknak szórakozási alkalmat egyaránt fontos a gazdaszervezetnek, a helybélieknek, a gyülekezetnek és vendégeinknek, mert azt reméljük, hogy a nagybodófalvi gazdaegyesület, amely egyike az aktív szervezeteinknek, a sikeres közösségi rendezvényt követően, új lendületet kap. Óriási előnye a helybélieknek, hogy idéntől, Rummel Ferenc személyében, RMDSZ-es alpolgármestere van a közösségnek.”
Gazdák a gazdanapon
Lovas Andrea és Lovas Margit már hazafelé, Szapáryfalvára tart, miután átlátogattak a domb túloldalán levő szomszéd faluból. Szőlőt és almát vásároltak az ismerős bodói termelőtől, Jantó János bácsitól. Mindketten az október 15-re tervezett szapáryfalvi gazdanapot ajánlják figyelmembe, bíznak abban, hogy legalább annyian jönnek el mint a bodófalvi rendezvényre. Verba József egyike azon keveseknek, akik még méhészkednek Bodón, az idei termésből kínál „tiszta” mézet a gazdanapra látogatóknak. Elmondása szerint az idei esztendő nem volt túl sikeres, az időjárás nem kedvezett akácvirágzáskor, ezért idén hiánycikk az akácméz, valamelyest kárpótolt a napraforgó és dombvidéki kaszálókról begyűjtött virágméz. Mint mindenütt, a legnagyobb gondot a méz értékesítése okozza, ugyanis a jelenlegi nagybani felvásárlási ár (kilogrammonként 8,5 lej) még a családok fenntartásának költségeit sem fedezi, mondja a méhész, aki mégis bizakodó, meggyőződése szerint a minőségi termékeknek mindig lesz keresete. Hasonlóan gondolja Jantó János is, aki meglett kora ellenére sem adta fel a zöldségtermesztést. A bodófalvi őstermelő asztalán szőlő, alma, paprika, káposzta, paradicsom, zeller, zöldbab, ságarépa, petrezselyem, karfiol, a bodói föld megannyi ajándékai kínálják önmagukat. Mert János bácsi minden terméke mintha külön-külön erre az alkalomra lenne kiválasztva, elmondása szerint, a zöldségtermesztő ezzel is megtiszteli a vásárlóit, akik ezúttal sem kerülik el a bőség eme asztalát. A Nagybodófalván tekintélyes területet megművelő őstermelő főként a lugosi piacon látja el friss zöldséggel visszajáró klienseit, elmondja, hogy családja segítségével sikerül, sok munkával ugyan, de eredményesen gazdálkodni. A bodófalvi gazdák nemcsak termékeikkel vesznek részt a gazdanapon, hanem sokan bográcsosfőzési tudásukat is a köz szolgálatába állítják, óvatos becslés szerint, a nyolc csapat legalább félezer adag pörköltet készít.
A nagybodófalviak közül Tófalvi Bálint, a főzőemberek veteránja, akinek munkáját ezúttal több „inas” segíti, a falu jeles rendezvényein mindig igen népszerű birkapörköltet készíti el, a helybéliek egyöntetű véleménye szerint, Bálint bácsi főztjének nincs párja, végül is a dr. Csősz János, Benkő Zsolt, Molnár Zsolt parlamenti képviselő, Braica Bogdan és Rummel Ferenc alpolgármesterből álló zsűri különdíjjal jutalmazta a csapat teljesítményét. A szapáryfalvi Márton Benjámin alpolgármester főztjét legutóbb az Igazfalvi Napokon díjazták, ezúttal is „igazi” birkapaprikást készített, de nem bodói, hanem szapráyfalvi módra. Munkáját harmadik díjjal jutalmazták. Szintén Szapáryfalváról érkezett Fajkics Mihály és Jáger Lajos, akik első látásra a többihez hasonló birkapörköltet készítettek, hogy mégis a megszokottól különlegesebb volt a főztjük, a verseny első díjának megszerzése bizonyítja. Nagybodófalváról Békési István és Bors Levente, legalább félmázsa sertéshúsból készített saját recept szerinti paprikást, és igazi csapatmunkával a szintén bodói Jantó Levente, Onitiu Aurel, Rummel Attila és Luminosu Nicolae alkotta csapat öblös üstjéből hasonlóan ínycsiklandó finomság került ki. A helybéli Bácsi Lajos és Tóth Sándor saját találmányukat, a „sógor-paprikást” készítették el egy egész birka felhasználásával, három órányi figyelmes munkával Mos Ian Fagymagról (Fadimac) érkezett a bodófalvi főzőversenyre, sertéspörköltjét méltán dicsérte aki csak megkóstolta. A szomszédos Bethlenházát képviselve népes csapattal érkezett az ottani Polgármesteri Hivatal küldöttsége: Briciu Vasile, Jivanescu Ion, Gheorghe Daniel, Sarbu Ionel, Virág István, Lihoni Ioan polgármester és Murariu Tripon-Doru alpolgármester társaságában vettek részt a bodófalvi rendezvényen, ők a bográcsban főtt sertéspaprikás mellett az október 13-i bethlenházi nagyvásár és főzőversenyre szóló meghívóval érkeztek.
A vidám hangulatú gazdanap, szabadtéri kulturális műsorral, este pedig a Nagybodófalván is közkedvelt igazfalvi Angelis ’97 zenekar közreműködésével hajnalig tartó bállal folytatódott.