Többéves kitartó és a teljességre törekedő munkát követően elkészült a történelmi Bánság valamennyi magyar közösségének emlékjeleit felleltározó monumentális mű, amelyet 2014 húsvéti nagyhetében, április 15-én a szerző, Szekernyés János és a kiadót képviselő Szász Enikő, a Temesvári Magyar Nőszövetség elnöke jelenlétében mutattak be a temesvári Gerhardinum Római Katolikus Teológiai Líceum dísztermében összegyűlt nagyszámú érdeklődőnek. A rendezvény megnyitójában Szász Enikő, a könyv felelős kiadója, projektmenedzsere ismertette a technikai munkatársi csoportot, amelynek köszönhetően jelent meg magyar, román és angol nyelven A magyarság emlékjelei a Bánságban című hiánypótló kötet. A felelős kiadó megköszönte az igényes grafikai szerkesztést Kálmán Enikőnek, a magas minőségi szinten előállított fényképanyagokat Sárosi Valentina fotósnak, a román nyelvű fordítást dr. Sütő Udvari Magdának, az angol nyelvű tolmácsolást Vallasek Mártának, a szövegekben becsúszott hibák kijavítását Lázár Ildikó, Luzán Katalin és Joó Ildikó korrektoroknak, illetve köszönetet mondott a támogató állami- és magánintézményeknek, vállalkozóknak.
A még nyomdafesték illatát árasztó tekintélyes méretű könyvet Halász Ferenc, történelemszakos tanár, főtanfelügyelő-helyettes mutatta be. Az előadó Szekernyés János 960-tól datálható sokrétű és rendkívül gazdag munkásságának összegzését követően ismertette a könyvet, hangsúlyozva, hogy e kiadvány formába öntve teljesíti a szerző több évtizedes gyűjtési munkájára alapozódott missziós küldetését, a utókor számára átmenteni a múlt és a jelenkor magyar értékeit. A szellemnek és a szemnek is örömére válik a kötet forgatása, nemcsak a történészeknek, kutatóknak, hanem mindenki számára, aki e térség iránt érdeklődik – hangsúlyozta az előadó, aki a kötet számos pozitívuma közül a közérthető nyelvezetet, a Temesköz településeire lebontott, nemzetiségekre vonatkozó 1910-es és 2011-es népszámlálási adatokat, a tárgyalt településekre vonatkozó forrásanyagok megjelölését, a rendkívül gazdag bibliográfiát és a tárgyalt régiók részletes térképeit emelte ki, arra buzdítva a résztvevőket, hogy az elődeink által létrehozott értékek előtti főhajtással fogadják szeretetükbe a könyvet.
A könyvbemutató alkalmával Szász Enikő felelős kiadót, nőszövetségi elnök asszonyt, aki a Székely László hajdani főépítész munkásságát feltáró album (szintén Szekernyés János munkája) megjelentetését is felvállalta, arról kérdeztük, miért tartotta fontosnak e mű megjelentetését: „Nagyon régóta tapasztalom, hogy a hivatalos román történelemértelmezés és közvélemény jószerével tudomást sem akar venni a magyar etnikum létezéséről a Bánságban, és arról a hozzájárulásról sem, amelyet a magyar közösség hozzáadott a térség arculatához. Ez a magatartás tükröződik például abban is, hogy a város utcáinak villamosárammal való megvilágítása európai elsőségének emléket állító köztéri alkotáson magyar szöveg nem szerepel, ugyanakkor számos, a Trianon előtti „magyar” időkben, magyar polgármesterek és magyar szakemberek által megvalósított, a térség fejlődésére rendkívüli hatást gyakorló újítást, fejlesztést sem említenek, mintha tudomást sem akarnának venni mindezekről, vagy szándékosan hallgatják el. A fentieket alátámasztó példa a Szégyen-szoborral kapcsolatos vita: a mai román vezetés nem kívánja tudomásul venni, hogy az alkotás sérti a magyar közösség érzékenységét. Az említett és sok más tényező hozzájárult ahhoz, hogy eldöntsem szükséges és kötelező megmutatnunk értékeinket nem csak a következő magyar nemzedékek számára, hanem a többségi közvélemény előtt is bizonyítanunk kell értékteremtő jelenlétünket e tájban. Amit Szekernyés János a könyvben leírt és bemutatott megfellebbezhetetlen tényei a bánsági magyar közösség termékeny és értékteremtő létének. Másrészt bevallott célunk volt hitelesen ábrázolni a Bánság hajdani földrajzi, történelmi, kulturális egységét. A háromfelé szakadt tájegység a múlt szintjén összetartozik, és bízunk abban, hogy a jelenleg tapasztalható közeledési folyamatoknak köszönhetően újra szoros szálakkal kötődhetnek egymáshoz az országhatárok bármely oldalán álló közösségek. Meglátásom szerint ez a kötet az egymásratalálást, a kapcsolatok erősítését is szolgálja.”
Szekernyés Jánost az évtizedekig tartó munkafolyamat, a történelmi Bánság településeihez kapcsolódó élményeiről kérdeztük. „Az anyaggyűjtési folyamat már évtizedekkel ezelőtt elkezdődött, amikor a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon munkatársaként a régió témához kapcsolódó anyagainak feltárásával foglalkoztam. Az archívumokban fellelhető korabeli sajtókiadványokat kutatva tapasztaltam, hogy a lapokban közölt eseményekről a közvélemény nem tudott, illetve a régióban született személyiségek munkássága, megvalósításaik is feledésbe merültek. Helytörténeti érdeklődésem egyik indítéka volt ez. A másik indíték a hajdani Látóhatár diákönképzőkörhöz kapcsolódik, ahol eldöntötték, hogy minden évadot egy városlátogatással zárnak a résztvevők. E séták levezetésére engem kértek fel, és bizony fel kellett készülnöm annak érdekében, hogy hiteles és sokrétű adatok ismertetésével tegyem vonzóvá a sétákat az érdeklődő fiatalok számára. E „séták” anyagára, és természetesen további kutatásokra alapozva születtek meg a Temesvári Rádió magyar adásában húsz éve rendszeresen sugárzott Temesvári séták és a HETI ÚJ SZÓ-ban rendszeresen közölt Temesvár kövei címet viselő helytörténeti sorozatok. Elmondhatom, hogy a kutatások során a magyar közösség által létrehozott rengeteg érték feltérképezésére adódott lehetőség, és a mostani könyv szerkesztése során azt hittük, hogy a legapróbb részletekig mindent, az egykori várromok, kastélyok, udvarházak képeit és fellelhető adatait is az Olvasó elé tárhatjuk. E terveinket felülírta a valóság, ugyanis óriási mennyiségben gyűlt a magyar vonatkozású műemlékekkel, emlékjelekkel, emléktáblákkal, műalkotásokkal kapcsolatos anyag, ezért talán egy, az épített örökséggel foglalkozó kötetben kerülhet sor a fentiek bemutatására. Sajnos egyes emlékjelek eltűntek, sajnos nagyon sok az utóbbi években, elég csak az Ady-emléktáblára, vagy Podlipny Gyula síremlékére gondolni. A teljességre törekedve igyekeztünk az eltűnt emlékjeleket is belefoglalni a könyvbe, a fellelhető fényképek és írásos dokumentumok alapján. A teljesség és az egység jegyében kerültek be a könybe a Bánság magyarországi kilenc településén, a Szerbiához csatolt és a Romániában levő településeken fellelhető magyar emlékjelekkel együtt. Érdekességként említhető, hogy a jelenleg Szegedhez tartozó Szőreg is hajdan a Bánsághoz tartozott, és innen, le Orsováig, nagyon sok települést bejártunk, a helyszíneken készítettünk fényképeket, ahol mód nyílott erre, dokumentumokat gyűjtöttünk, a legtöbb helyen a római katolikus és a református lelkipásztorok személyében segítőkre találtunk. Úgy gondolom, hogy ilyen vonatkozásban kiadványunk eléggé dokumentált, természetesen nem lehet mindent átfogó, de igyekeztünk a könyvet azzá tenni. A könyv dokumentum értékét növel az, hogy minden települést az első okleveles említésétől az 2011-es népszámlálás adatainak közléséig, lexikonszerűen bemutattunk, feltüntetve az ott született jeles személyiségek neveit is, úgy gondolom, hogy az emlékjelek vonatkozásában sikerült a Bánságról egy enciklopédikus igényű könyvet összeállítani. Külön kiemelném a fényképanyagok elkészítőjének, Sárosi Valentinának, aki hősies kitartással járta végig árkon-bokron keresztül velünk együtt a Bánságot, és Kálmán Enikő grafikai szerkesztőnek hozzájárulását a könyv igényes megjelentetéséhez. Utóbbi, rendkívüli ihlet sugallatára a kötet fedőlapján a csáki templom Szent István-vitráliáját dolgozta össze egy a Kimmel-kápolnán levő szoborral. Arról az emlékhelyről van szó, amelyről az elmúlt napokban olvashattuk a helyi sajtóban, hogy egy roma család birtokába került, és most jogosnak tűnik félelmünk, mely szerint a könyvünk címlapján látható szobor maholnap eltűnhet a mostani helyéről. Bánsági kutatásaink során azt tapasztaltuk, hogy a magyarországi településeken kiemelt figyelmet fordítanak az emlékjelek megőrzésére. Sajnos, a szoborcsonkítások viszonylatában Szerbiában található a legtöbb atrocitásnak nyomait viselő alkotás, nemcsak magyar, de szerb személyiségek szobrait is ellopták, megcsonkították vagy festékkel fújták le. Meglepett, hogy nagyon sok szerbiai településen máig őrzik a titoista korszakban készült emlékműveket, sőt szovjet emlékműveket is találtunk. A fentiek közül is felvettünk néhányat a könyvbe, ugyanis nagyon sok emlékművet magyar nyelvű felirattal láttak el. Sok helyen a lehetőségek függvényében gondozzák az emlékműveket, másutt kevésbé fordulnak megfelelő gondoskodással feléjük. Példa erre a csatádi (Lenauheim) helyzet, ahol a község központjában áll Radnai Bélának a neves német költőt és a múzsát ábrázoló köztéri szobra, de ugyanakkor a helyi temetőben, a kiváló zenetudós és orgonaművész Járossy Dezsőnek a síremlékét ledöntötték. Útjaink során a legkülönbözőbb helyzetekkel találkoztunk. A papdi (Bobda) Csávossy-mauzóleum rendkívül rossz állapotban van, a vitrálok mostanában tűntek el. Az, hogy rengeteg emlékjel tűnik el késztetett arra, hogy ezt a könyvet megjelentessük. Persze furcsa meglepetések is adódtak: Horvay Jánosnak Sissi királynét ábrázoló és Karánsebesen felállított szobrának a maradványai a könyv elkészülte után kerültek elő, amikor egy ortodox kápolnát kezdtek el építeni, egy helyi iskola udvarán. Tudomásom szerint a helyi múzeumban egy külön teremben állították ki ezeket. Nagyon lehangoló a temetők helyzete, rengeteg sírhely került felszámolásra a családok kihalása, illetve az új tulajdonosok felelőtlensége, gondatlansága miatt. Kirívó példa erre Ormós Zsigmond hajdani főispán sírjának esete.”
A könyvbemutatót a Csiky Gergely Színház művészei, Molnos András és Mátray László szavalatai színesítették.
A rendkívül igényes kivitelezésű könyv legelső lapján Ipolyi Arnold nagyváradi püspök, a magyar művészettörténet-kutatás egyik úttörője szavait nyomtatták, intő jelként a jelenkor olvasójának, idézzük: “Az a nemzet, mely értékeit veszni hagyja, saját síremlékét készíti.”
A fenti sorok tükrében rendkívüli jelentőséggel bír a könyv, és bizonyos, hogy az utánunk következő nemzedékek értékelhetik igazi értékén a most nyomdafestéket látott kiadványt. Az bizonyosan kijelenthető már most, hogy amint a mai hely- és kultúrtörténészek a dicső elődök Berkeszi István, Szentkláray Jenő, Pesty Frigyes vagy Borovszky Samu műveit joggal tekintik forrásmunkáknak, a jövő szakemberei számára a világháló által biztosított tengernyi (sokszor meglehetősen pontatlan) adat ellenére is, Szekernyés János e legutóbbi, enciklopedikus jellegű munkája, a benne foglalt adatok, adalékok és kiegészítések miatt, megkerülhetetlen.
*
A kötet megvásárolható a Mária téri Könyvesboltban (tel.: 0256-220542) és a kiadónál (tel.: 0722-696899).