A Kafka Ká­vé­zóban már jó ideje szervezett Kávéházi Talál­kozások ren­dez­vénysorozat újabb színnel gaz­dagodott, ugyanis a beszél­geté­sek mo­derá­to­ra, Mátray László színmű­vész meg­hí­vásá­ra, a Festők Fag­gatása sorozat el­ső vendége az a Tasi József alko­tó­mű­vész, akinek mun­kás­sága annyira szer­te­ága­zó, hogy ne­héz egyér­tel­műen eldönteni, mely képzőművészeti ágazat mű­velője. Elég csak az öt évvel ezelőtti, a képzőművészeti szövetség központi galériájá­ban bemutatott, a technikák sokaságát ötvöző, hagyo­mányos káno­no­kat szaggató, formákat felborító kiállítására gondolni, vagy a vá­ros főterén, a Ferencz József Színház (ma Nemzeti Opera) előtti mo­numentális, a könyv, pontosabban a nyomtatott szövegek mú­landóságára reflektáló alkotására gon­­dolni. De a másfél évtizeddel ezelőtti, a köny­vek által ter­jesz­tett írott civilizáció megmaradása melletti fo­hásszal is felérő kiállításán bemutatott könyvpirami­sára is bizonyára emlékeznek mind­azok, akik meg­tekintették. Tasi József, művészne­vén TAJÓ művészete Budapesttől Szatmárnéme­ti­ig, Kisiratosig vagy Újbesenyőig mindenütt meg­hódítja a nézőt, bár általában korlátokat feszegető ugyan, de rendelkezik a het­ven­kedéstől, extremiz­mustól mentes gondolatébresztés ritka tulajdon­ságával. A festő, vagy szobrász? – kérdésre sajátos válaszként, az eredetileg festőnek tanult, a temes­vári Kossuth (ma Traian) téren született TAJÓ a „faggatás” során kifejtette, hogy meglátása szerint ma a művészetek közötti határok jószerével el­mo­sódtak, átlép­hetők, a GONDOLAT for­mába öntése érdekében összeilleszthetők és egymással szimbi­ó­zisban „élhetnek” a legkülönbözőbb tech­ni­kák. Te­mesvár egyik legeredetibb alkotóművésze mű­vészetéről vall­va, kifejtette nézetét, mely szerint „ha a megosztani kívánt üzenet, az összhatás úgy kéri, akkor például egyszerűen kiszínezek egy-egy alkotást, installációt akár egészében vagy ele­mei­ben is. Meglátásom szerint nem feltétlenül az a fon­tos, hogy mivel, milyen eszközök felhasz­nálá­sával mondom el vagy ábrázolom azt, amit sze­ret­nék, hanem az, hogy hogyan leszek képes a leg­érthetőbb módon az engem éppen akkor fog­lal­koztató üzenetet átadni. Mivel életelemem a vizu­a­litás, ezért nem kívánok lecövekelni valamely tech­nika mellett, mert én az ötlet rabja vagyok.” A közvetlen hangulatú  beszélgetés során napirendre került a művészetek közötti kölcsönhatások kér­dése, az alkotások időtlensége avagy múlandó­sá­ga, az alkotói folyamat stációi a gondolattól a meg­valósulásig és az alkotásba beépített üzenet tolmá­csolásáig. A beszélgetés során a művész legutóbbi, a Pygmalion Galériában május 7-ig megte­kinthető  kiállítása nevének jelentését is feltárta a résztvevők előtt. Az általa kreált „tekar” szó, azon túlmutatva, hogy meglehetősen egzotikusan hangzik, a román „bibliotecar” kifejezésból kiindulva, szabadjára engedve a fantáziát az összegyűjtést, a tárolást, a meg­tar­tást hiva­tott jelenteni. Természetesen TAJÓ egyedi értelme­zésében.