Második alkalommal szervezték meg a Bartók Béla Elméleti Líceumban, az iskola nevét adó világhírű zenetudós és előadó­mű­vész születésének napján, a Tehetségnapot, melynek keretében az intézmény kiemel­ke­dő eredményeket elért diákjai részesültek ki­tüntetett figyelemben a pedagógusok, az iskolai gyermektársadalom és a résztvevő szülők részéről. A Tehetségnap első ré­szé­ben a jövendő ígéretét hordozó elemi osztá­lyosok álltak rivaldafényben: az anya­nyel­vi-, matematikai-, sportversenyeken, illetve mű­­vé­szetek területén eredményes kisdiá­kok, összesen huszonhét kisiskolás, büsz­kén vet­ték át a bátorítással is felérő okleveleket és az iskola illusztrációjával ellátott pólókat. A rendezvény keretében Szász Mónika és Csíki Dávid, illetve a második osztályosok furulyacsoportja népdalcsokorral lépett fel. Dr. Erdei Ildikó igazgató köszöntőbeszé­dé­ben a tehetségek felismerésének, felkarolá­sá­nak és gondozásának a fontosságáról szól­va, hangsúlyozta, hogy számtalan kihívással telített világunkban a tehetséggondozás le­het az a kiindulópont, amelynek köszönhe­tően vonzóbb lehet az iskola a diákok és a szülők számára.”A Bartók Béla Elméleti Lí­ceumban a tehetségek sokszínűségének je­gyében dolgozunk, és ehhez kérjük a szülők támogatását. Meggyőződésem, hogy a tehet­ség­gondozás a kisiskolások esetében is egyi­ke azon tevékenységeknek, amiben örömüket lelik, amely a kívácsiságukat fenntartja, a­mi­­­ért örömmel, jókedvűen jönnek a gyer­me­ke­ink iskolába. Ezért fontos, hogy ne csak a Tehetségnapon vegyük komolyan ezt a te­vé­kenységet, támogassuk kölcsönösen egy­mást szülők és iskola.” A fenti gondolathoz csat­la­kozva osztotta meg gondolatait Kiss Ferenc szaktanfelügyelő, aki a pedagógu­sok és szülők közös feladataként határozta meg a tehetségek felfedezését, és kibonta­ko­zásuk elősegítését. Mindezt a jelenlegi, vi­szonylag merev és általában az „alaptan­tár­gyakra” összpontosító szemlélet által oko­zott káros hatások semlegesítésének kény­sze­re mellett. “Nem tudjuk Bartók Béla ho­gyan teljesített matematikából, viszont a te­hetségének kibontakoztatásával, a zene által szerzett magának, népünknek és szülőföld­jé­nek világhírnevet. Meglátásom szerint, ha va­lakiben a tehetség ott rejlik, az akkor vá­lik igazi értékké, ha ezt át is tudja adni, első­sorban a saját közösségének. Tehát olyan te­hetséges gyermekekre van szükségünk, olyan maradandó alkotásokra, olyan mun­kára és olyan tevékenységre, amelyből nem csak az egyén nyer, hanemi mi mind­annyian.”
A Tehetségnap második részében az iskola dísztermét teljesen betöltötték a rend­hagyó seregszemlére összegyűlt jelenlegi te­het­séges diákok, és az iskola hajdani diákjai. Előbbiek a helyi, megyei vagy országos eset­leg régiós tantárgyversenyeken, és más megmérettetéseken kamatoztatják a bennük rejlő tehetségeket, utóbbiak az élet nagy ver­senyében hasznosítják az alma materben rájuk bízott tálentumokat. Az iskolából né­hány éve elballagott diákok most tanárként egyengetik a fiatalabb diákok útját, de a Gaudeamust régebben elénekelt nemze­dé­kek is, a mai megbecsült szakemberek, bő­ven képviseltették magukat a bartókos Te­het­­ség­napon, amelyen a gimnáziumi és lí­ce­umi tanulók, összesen ötvenkilencen része­sül­tek a közösség elismerésében. Szabó Abi­gél énekeit és Orosz Kelemen zongora­já­tékát kö­vetően dr. Erdei Ildikó igazgató beszé­dé­ben a tehetségek közösségi érvé­nye­síté­sének, kamatoztatásának fontosságára hívta fel a figyelmet. “Nagyon fontos, hogy ami­kor a tehetséggondozásra gondolunk, ne csak a versenyekre gondoljunk, díjazzuk ver­­senyző diákjainkat más alkalmakkor is. Úgy gondolom, hogy a tehetséggondo­zás­ban a verseny csak egy pillanat, és az a fon­tos, mai két verseny között történik, ami nem mindig kizárólag a megmérettetésre való fel­készítés, hanem személyiségfejlesztés. Ha­­­sonlóképpen fontos, hogy a tehet­ség­gondozás folyamatában ne csak a ranglista elején helyezkedő tantárgyak szerepeljenek, hanem a más területeken is megnyilvánuló tehetségek is kellő figyelmet kapjanak.” Halász Ferenc helyettes főtanfelügyelő a Te­hetségnap üzeneteit tolmácsolta az egybe­gyűlteknek. A beszélő kifejtette, hogy az ün­nepi rendezvény mögött folyamatos és ki­tartó munka van, amely az iskola, az iskolai tevékenységeket segítő partnerek, például a Bartók Béla Alapítvány és más civil szer­veződés, illetve a Romániai Pedagógus­szö­vetség által alkotott hármasra támaszkodik. Ennek az összehangolt partnerségnek kö­szön­hetően van amit felmutatni a Bartók Béla Líceumban – hangsúlyozta Halász Ferenc, aki kifejtette, hogy az iskolát meg­haladó gondot jelenti a tehetséges, fiatal szakemberek elvándorlásának össztársa­dal­mi kérdése. “Nagyon örvendünk amikor eljut hozzánk egy-egy volt diákunk sikerének a híre akár Magyarországról, Németor­szág­ból, a tengerentúlról vagy akár Ausztrá­liá­ból, de igazán akkor vagyunk boldogok, ha az itthon maradt, és tehetségüket idehaza kibontakoztató diákjainkról hallunk jó hí­reket, vagy szembesülünk kimagasló ered­mé­nyeikkel. Mert a tehetség nem magán-, hanem közösségi ügy.”
A Tehetségnap a nagy érdeklődéssel várt Bartók Diákszínpad újabb bemutatójával zá­rult.