A Zsombolyai Napok rendezvénysorozat idei XVIII. kiadása semmiben sem különbözött az előzőektől, a szervezők minden korosztály számára biztosítottak programokat. Kulturális ese­mények, sportvetélkedők és tornák, nép­ze­nei produkciók és könnyűzenei korncertek vál­tották egymást, így csütörtöktől vasárnap késő éjszakába nyúlóan, a város főutcájának egy része, a kánikula ellenére, szinte állandó moz­gásban volt. A felállított sátrakban általában az évtizedek óta változatlanul gyenge minőségű, ám annál színesebb limlomot vásárolhatták meg főleg a kisgyermekes családok. Kellemes látványt keltve, meglehe­tősen elütöttek a tarka-barka bóvlitól a temesvári Mezzoarts cég kéz­zel festett és kitűnő ízlésről árulkodó ajándék- és dísztárgyai, vagy a korondi Szász család által forgalmazott népművészeti tárgyak és haszná­lati eszközök. Kűrtőskalácsosból volt vagy öt, mindegyik az „eredeti” szót is terméke mellé tűzte, de voltak vagy ketten, akik amerikai min­tára apró fánkokat kínáltak mindenféle körí­téssel és szemtelenül drágán. Főtt kukoricát is árultak, igaz, hogy csak „pult alól” és a vatta­cukor árusok szénája sem le­he­tett rendben, mert csak rövid ideig merész­ked­tek elő, éppen csak addig, amíg a színen meg nem jelentek a helyi rendőrség munkatársai. Állítólag az engedély nélkül áruló keres­ke­dőket, iparosokat ezerötszáz lej bírsággal bün­tethették.
Ami immár évek óta velejárója térségünk­ben szinte minden nagyobb eszem-iszommal együttjáró népünnepélynek, az a mindent be­lengő, erősen rosszízű halszag. Vélhetően a Bán­ságba betelepültek számára, sajátos kuli­náris igényük kielégítésére kezdték el készíteni és forgalmazni a lacikonyhások – akik legalább tucatnyian voltak idén Zsombolyán is –, ezt az állítólag csemegeszámba menő, apró szardella-szerű, sózott halakból elkészített, roston meg­sütött ételféleséget, amely lehet, hogy finom, de tény, hogy átható és igen erős szagú. A beállt esti szélcsendben tizenegynéhány lacikonyha felől összehangoltan érkező és a város főterét belengő füstben úszó halszag a tengerparti hal­piacokra jellemző nehéz szagon messze túltett.
De, a halszag láthatóan senkit sem zavart, fiatalok és idősek sokszázai élvezték esténként, a szabadtéri színpadról áradó – helyenként meg­kérdőjelezhető minőségű – zenebonát, folk­lórműsort és a műanyagpoharakban kínált csapolt sört a sörsátrak asztalai mellett, alatt és egy-egy izgalmasabb koncert alkalmával, az asztalokon állva is.
A városnapi sporteseményeket a helyi egye­sületek szervezték, az asztali- és lábtenisz, lab­da­rúgó és kézilabdabajnokságok nyertesei ér­té­kes nyereményekkel gazdagodtak, a döntő mér­kőzések igen népes közönség előtt folytak, ami igazolni látszik, hogy a több korszerű sportlé­te­sítménnyel büszkélkedő kisvárosban a tömeg­sport nem csak vágyálom vagy választási szlo­gen, hanem valóságot jelöl, hiszen többszáz fia­tal sportol, a város bírkózócsapatát országosan is jegyzik.
A Zsombolyai Napok eseményszámba me­nő, mégis viszonylag kevés résztvevővel meg­tartott kulturális rendezvényeit részben a Városháza, rész­ben a Zsombolyáról kiván­do­rolt svábok németországi egyesületének, a HOG HATZ­FELD egyesület szervezésében tar­tották meg. Két, értékmentő szándékkal kiadott könyvet is bemutattak a városnapok nyitó­rendezvénye ke­retében: Dragomir Ciobanu, tanár a helyi könyv­tár egykori vezetője, Personalitati din Panteonul Jimboliei (Zsom­bolyai pantheon) című portréfolyamának har­madik kötetét, amelyben a helyi közéleti, egy­házi, politikai, gazdasági személyiségeket mutatja be, illetve Dragomir Ciobanu és Marian Rotaru városi ta­nácsos közös kiadásában látott nyomdafestéket a Doua decenii de jurnalism in Jimbolia (A zsombolyai újságírás két évtizede) című hely­történeti kötetet bocsájtották útjára.
Hagyományos módon, a Zsombolyáról Né­metországba kivándorolt egykori őslakosok tevékenyen vesznek részt a legelső kiadástól fogva a városnapok szervezésében, a rendez­vény­sorozatot színesítve, és erősítve ennek kul­turális jellegét. Idén is, a helyi Német Fórum­mal közösen megszervezték a szokásos egye­sületi közgyűléssel felérő Svábok Találkozóját, amelyet a régi szép időket megidéző kulturális műsorral egészítettek ki. A műsor kertében első alkalommal mutatkozott be Zsombolyán a Con anima vonósnégyes – Bianca Pomparău (he­gedű), Mariana Radu (hegedű), Francesca Mol­dovan (brácsa) és Daniel Mehedinţi (csel­ló) – akik a zsombolyai Bartzer Imre illetve a bé­csi Fritz Kreisler zeneszerzők alkotásaiból nyúj­tottak ízelítőt. A Sever Bocu Sajtómú­ze­umban tudományos ülésszakot szerveztek Contributii la istoria presei din Banat (Ada­lékok a bánségi sajtó történetéhez) címmel. A rendezvény moderátora Cornel Ungureanu professzor, írószövetségi elnök volt, aki leg­először is a Sajtómúzeum alapítójára, Petre Stoica költőre emlékezett. Köszöntő­beszé­dében Koch Josef, a HOG HATZFELD egye­sület elnöke a ren­dez­vény értékmentő jellegét hangsúlyozta, kie­mel­ve, hogy a rendszeresen megszervezett szimpó­ziumok keretében több, Zsombolya majdnem két és fél évszázados tör­ténetéhez kötődő adalékot ismertetnek az elő­adók. Viorel Marineasa professzor, újságíró elő­adásában Claudio Magris trieszti író, ger­manista kutató által a Danubio című, a szerző a történelmi Bánsághoz kötődő élményeit fel­dol­gozó regényéről értekezett. A ‘80-as évek ele­jén megjelent kö­tetben a szerző az ismert politikai viszonyok miatti dokumentálódási nehézségeit is ismer­teti, egyúttal hiteles képet alkotva a korszakról. Több helyi személyiség is megszólal a köteben, közöttük szülőházában és temesvári lakásában Hertha Müller, a későbbi Nobel-díjas írónő is. Dr. Walter Engel tanár, a Budapesten német nyelven 1885-től, „az erőszakos elmagyarosítás idő­szakában és nehéz körülményei között” tíz éven keresztül, ezer példányban kiadott Rumänische Revue című sajtókiadványt mutatta be, kiemel­ve en­nek jelentőségét a román kultúra terjesz­tésében és népszerűsítésében a birodalom felső réte­gei­ben. Marcel Tolcea professzor két kie­melkedő zsombolyai személyiség, az író, költő Petre Stoica és a széles látókörű román ortodox lelkipásztor Marc Mihail Avramescu tevékeny­ségét mutatta be, a résztvevők figyelmébe ajánl­va több, mindkettejük életére meghatározó közös vonást. Josef Koch a Németországban élő Hans Vastag a zsombolyai sajtó történetével foglalkozó értekezését olvasta fel. A rendez­vény résztvevői megtekintették az alkalomra összeállított sajtótörténeti kiállítást, amelynek keretében szerb, német, román, olasz nyelvűek mellett, számos magyar nyelvű sajtótermék, közöttük lapelődünk a Szabad Szó, majd a Temesvári ÚJ SZÓ, a szegedi Délvilággal kö­zösen kiadott, történelmi próbálkozásnak is beillő kiadványunk, illetve a Temesvári Hírlap néhány példányait is örömmel láthattuk.
A városnapok utolsó napján a Szent Vendel oltalmába ajánlott, és jelentős helyi illetve a zsombolyai svábok németországi egyesületé­nek hathatós támogatásával felújított római ka­tolikus templomban ünnepi szentmisét celebrált ft. Davor Lucacela helyi plébános, majda ha­gyo­mányt betartva, Franz Müller orgona­művész koncertezett több szólista, közöttük Fogel László nyugalmazott operaénekes, és a Temesrékasi Gyermekkórus együttmű­ködé­sével.