Idén szeptemberben nyolc új taggal bővült a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház társulata. A következő hetekben egy-egy rövid interjú erejéig velük ismerkedhetnek meg az Olvasók. Elsőként rögtön Vajda Borókával és Lajter Márkó Ernesztóval.

Vajda Boróka 1998. január 23-án szü­letett Maros­vásárhelyen, ahol a Mű­vé­szeti Szaklí­ceum kép­ző­művészeti kép­zése után előbb a Népművészeti Egye­tem könnyűzene kántó szakán, majd a Művészeti Egyetem színész képzésén szer­zett diplomát. Diploma­szer­zést kö­ve­tően egyenesen a temesvári Csiky Ger­gely Állami Magyar Színházhoz szer­ződött.

Miért választotta a színművészi pályát?
Érettségi után dilemmáztam egy ideig, hogy akkor most maradjak a képző­mű­vészet mellett, vagy váltsak, és ugorjak a mély vízbe, felvételizzek színire. Végül a másodikat választottam, mivel gyerkőc korom óta színjátszó kö­rökbe jártam, illetve szavaló-, mesemondó- és mindenféle közönség előtti versenyeken vettem részt. A Népmű­vészetin eltöltött évek so­rán az éneklés iránti szeretetem is egyre nőtt. De nem csak ezért választottam a színművészeti pályát. Közel érzem ma­gam­hoz a kép­zőművészetben való léte­zést, gondolko­dást, alkotást, de nem tud­tam volna magam hosszú távon elkép­zel­ni egy vá­szon vagy egy képernyő mögött. Mindig is túl sok volt az energiám és a „szerepel­hetnékem”. Szeretek csapatban dolgozni és kiszabadulni magamból, el­fe­lejteni magam, majd kibővíteni a ta­pasz­tal­tak­kal. Szeretek kalandozni, em­patizálni vagy véleményt formálni a világ dolgai­ról. Mivel eléggé konfliktuskerülő va­gyok, serkent, ha jelentőségteljesen, mégis tét nélkül ütközök, mondjuk egy sze­rep által, vagy szerepformálás köz­ben. Azt hiszem ez is a játék része, ez az ütközés.

Miért Temesvárra szerződött? Milyennek látja eddig a várost?
Az érdekes az, hogy a versenyvizsga előtt soha nem jártam még Temesváron. Pont emiatt volt is bennem egy nagyfokú kíváncsiság. A kismadarak azt csiri­pel­ték, hogy a Csiky Gergely Állami Ma­gyar Színházban családias a hangulat, és ez a hír már a versenyvizsgakor nagy bi­zal­mat keltett bennem. Azt hiszem, be­iga­zo­lódott ez az előfeltételezés az ed­digi itt­létem során. Ha szakmailag ez sokat nem is jelent (csak látszólag), úgy tartom, hogy nagyon fontos tényező a környezet ahol testével, lelkével alkothat egy színész. Ha azt érzem, hogy jó he­lyen vagyok, nagyobb biztonságérzettel tudok nyitni, és több értékes színészi pillanatot a felszínre tudok hozni. Ez pedig nagyon hálás dolog tud lenni a fejlő­dé­sem szempontjából kezdő színészként. Legalábbis remélem, tényleg így lesz. Ehhez termé­szetesen nem csak a kör­nyezet, az én hozzállásom is megfelelő kell legyen.
A várost sajnos még nem tudtam minden szögből szemügyre venni, mivel leg­többször a lakásom és a színház közötti utat jártam, viszont amennyit eddig láttam belőle, kedvemre való. Amikor elő­ször idejöttem, volt egy olyan furcsa ér­zésem, mintha már ismerném ezt a vá­rost, a hangulata valahogy megfogott. Pozitívumnak számít az is, hogy parkok­kal van tele, és elveszve bennük, azt az érzetet keltik, hogy ez már nem is egy város, hanem a természet.

Milyen tervekkel, elképzelé­sek­kel, álmokkal indult e pályán? Milyen sze­repeket akarna eljátszani? Van-e kedvenc vagy vágyott szerep?
Eddig nem voltak konkrét tervek, vagy álmok. Csak most, hogy egyre in­kább komolyan kell vegyem magam, körvonalazódnak a dolgok körülöttem. Tar­tottam attól, hogy naivának fogok besorolódni annak ellenére, hogy fizi­mis­kám, meg talán a természetem is eléggé rászolgál erre a szerepkörre. De most va­la­hogy úgy vagyok vele, hogy azt se bá­nom, mindennek meg van a maga ideje, és amúgy sem leszek még egyszer 22 éves. Szóval szívesen lennék egyszer Júlia, Ophélia vagy bármelyik fiatal, szenvedő hősnő. De játszanék akár férfit is, vagy valami agresszórt. De ebbe most nem megyek jobban bele, nem érzem idejét annak, hogy vágyott szerepeket soroljak fel. Tapasztalni szeretnék, feltalálni magam minél több helyzetben, keresgél­ni, elbukni, elvetni, felfedezni, megbe­szél­ni, formálni, átformálni, tanulni, át­adni. Néhány év múlva majd meg­mondom, melyik kedvezett, vagy dobott le ma­­gáról a legjobban s lehet lesz majd va­lami konklúzió is. Egyelőre szede­ge­tem le a tojáshéjt a fenekemről és él­ve­zem.

Lajter Márkó Ernesztó vagyok, 1994-ben születtem Nagy­vá­ra­don. Gimná­zi­umi ta­­­nulmányaimat Debrecenben, a Színmű­vé­szeti Egye­te­met Ma­rosvásárhelyen végeztem el. Jelenleg a Te­mesvári Csiky Ger­gely Állami Ma­gyar Színház alkal­ma­zásában ál­lok.
Miért választotta a színművészi pályát?
Mondhatnám, hogy a szereplési vágy miatt, de ez annál több. Persze volt és van is bennem egy egészséges feltűnési viszketegség, ami elsősorban arra volt jó, hogy mindig a középpontban legyek. Viszont nem elégedtem meg azzal, hogy egy kis baráti társaságot szórakoztassak, annak humor forrása legyek. Az iroda­lom és a színház iránti szeretet bátorított arra, hogy merjek belevágni. Nagyon az elején vagyok még, de élvezem.

Miért Temesvárra szerződött? Milyen véleményt alakított ki eddig a városról, közösségről?
Már az egyetem alatt is figyelemmel kísértem a temesvári magyar színház mű­­ködését. Jó visszhangja volt az itt fo­lyó munkáknak. Reménykedtem abban, hogy hirdetnek versenyvizsgát. Hirdettek és itt vagyok. Maga a város is cso­dá­la­tos, örülök, hogy egy szép városban és egy jó csapatban dolgozhatom.

Milyen tervekkel, elképzelésekkel, álmokkal indult e pályán? Milyen sze­repeket akarna eljátszani? Van-e kedvenc vagy vágyott szerepe?
Nem szeretnék mellékvágányon lavírozni, meg akarok dolgozni a sike­rért. Ha lehetőséget kapok, meg szeret­ném mutatni, hogy jogosan kaptam. Ren­geteg munka áll még előttem, szeretnék fejlődni és erre minden lehetőség adott Temesváron. Nincs konkrét szerep, általában a rendező tudja, hogy kire, mit oszt és miért. Mindig az a vágyott szerep, amit éppen eljátszhatok.