Történelmi tény, hogy nemzeti költőnk 1849. július 30-án érkezett Bem seregével Székelykeresztúrra, melyről a közbecsületben lévő ifj. Varga Zsigmond is beszámol:
Estefelé híre szaladt, hogy Petőfi is megérkezett, s fenn van a piactéren. Ezen hírre édesapám rögtön felsietett a piacra, s ott a Horváth Antal kereskedése előtt másokkal beszélgetve megtalálta Petőfit, kit meghívott vacsorára, bivalytejes és túrós puliszkára. Ő a meghívást szívesen és örömmel fogadta el, majd ekképpen folytatta: Nyolc órakor már javában folyt a vacsora a Gyárfás kúria udvarán, melyben többen vettek részt, így a polgári elemből a kivégzett Gálfy Mihály is, a Makk-féle összesküvés fő vádlottja. Vacsora után, mely igen jó hangulatban folyt le, kimentek a kertbe, s ott letelepedve a padokra, igen vídám társalgás közt csakhamar énekre gyújtottak (Bolyai Gergelyné, a rokonság és testvérem, Róza igen szép hanggal rendelkeztek), A virágnak megtiltani nem lehet című dallal nyitva meg. Ilyen hangulatban maradt a társaság éjfélig. Éjfél után mindenki távozott a szállására. Búcsúzáskor megígérte Petőfi, hogy ha a harc szerencsés kimenetelű lesz vissza fog térni. A vacsorának még egy színes mozzanatára lettek figyelmesek a vendéglátó gazdák. Petőfinek megtetszvén a csalogány hangú Varga Rózsika, egy három versszakból álló költeményt írt az emlékkönyvébe, mely sajnos a tűzvész martaléka lett.
Mások szerint az asztalbontáskor egy kis verset találtak Petőfi tányérja alatt, Varga Rózsika szépségéről.
Sajnos, Petőfihez kötödő tárgyi emlékek, már korábban az enyészet martalékai lettek, éppúgy, mint a Varga Zsigmond által őrzött zöld, aranyozott pohár, melyből a költő géniusz borozgatott, vagy az a nemzeti szalaggal ékesített kávéscsésze, melyből az est folyamán kávézgatott.
Nemzeti költőnk utolsó vacsorájának a Gyárfás kúria udvarán egyetlen hiteles tanúja máig is egy VÉN KÖRTEFA, melynek a tövét a Gyárfás család időnként marhavérrel öntözte meg, hogy megmaradhasson az utókor számára. Ma vaspántokkal van összefogva és egy-egy ágat még hajt. Körülötte kerítés, rajta táblán Kányádi Sándor verse.
“Haldoklik az öreg tanú,
Petőfi vén körtefája
Azt beszélik ő látta volt
Verset írni utoljára.”
Több életrajzíró tudni véli, hogy a költő életének utolsó reggelén, július 31-én itt, a vén körtefa tövében szavalta el Egy gondolat bánt engemet című versét, megjósolva aznapi halálát.
Valahányszor az erdélyi képzőművészet nagy alakjának, Gy. Szabó Bélának az öreg körtefáról készült fametszetét, szerény gyűjteményem féltve őrzött kincsét csodálom, gondolatban a Gyárfás kúria felejthetetlen eseményei jutnak az eszembe, melyek koszorús költőnk halálának (1849. július 31. Fehéregyháza) évfordulójára emlékeztetnek.
Libus Endre