Már Homérosz is említi a kolbászt, az ókori rómaiak kiterjedt birodalmuk minden régiójában többféle, különböző (a mediterrán térségben például citromos!) ízesítésű kolbászt fogyasztottak. A történelmi források szerint, már honfoglaló őseink is elkészítették és fogyasztották a disznóhúsból készült kolbászt és szalonnát, és a fűszerpaprika elterjedésével igazi magyaros ízvilágot sikerült elődeinknek adni a csemegének. A Pusztakeresztúri Magyar Gazdakör, a helyi Nőklub szervezésében és a Szórvány Alapítvány támogatásával második alkalommal megrendezett Pusztakeresztúri Kolbászgyúró versenyen meggyőződhettünk arról is, hogy ma is apáról fiúra száll a kolbászkészítés tudománya.
A helyi kultúrház bejáratánál „Pista bácsi és Maris néni” jókedvet sugárzó szalmabábúja társaságában Tóth Ede gazdaköri elnök fogadja a vendégeket. Az elnök kiemeli a gazdakör elkötelezettségét e téli, faluhelyen máig élő hagyomány folytatása mellett, és örömmel vezeti a vendégeket a kolbászgyúrásban több évtizedes tapasztalattal rendelkező, a rendezvény ötletét kölcsönző, Orosházi Kolbászklub alkalomhoz méltóan kidíszített asztalához, ahol Restály György és dr. Ökrös Ferenc éppen a hús felaprítását, darálását végzik. Mellettük Restály Györgyné fokhagymát passzíroz, az ismert kis szerkezettel. Kérdésemre elmondja, hogy a fekete borson kívül, ki- zárólag házilag készült vagy maguk termesztette fűszerekkel, fokhagymával, édes- és csípőspaprika őrleménnyel ízesítik a készítményeiket. A kolbásztöltés hagyományát igen hatékonyan népszerűsítő, huszonkilenc tagot számláló Orosházi Kolbászklub Pusztakeresztúron résztvevő tagjai igazi magyaros ízvilágú kolbászt készítenek, megkóstolom a nyers alapanyagot, és az ízek teljes harmóniáját tapasztalom. Restály György elmondja, hogy a klub tagjai több csapatba szerveződve, évente sok versenyen vesznek részt, legutóbb Sepsiszentgyörgyön ötvennégy csapattal megtartott rendezvényen, a gyulai és békéscsabai csapatokat megelőzve szereztek első díjat az orosháziak, a résztvevő anyaországi, illetve a román országhatáron túli csapatok közül. Az évente négy-öt nagysúlyú sertés feldolgozását is elvégző, tapasztalt orosházi kolbászgyúró titkot is megoszt: a paprika a lelke a kolbásznak, nem kell sajnálni belőle… Dr. Ökrös Ferenc elmondása szerint, családjában évente legalább egy mázsa húsból gyúrnak kolbászféléket, tőle a sikeres füstölés titkát firtatom. “A kolbászfélék tartósítása során rendkívül fontos a füstölés, a legeslegjobb a bükkfa fűrészpora erre a célra. Fontos, hogy a füstölő kellően huzatos legyen, hogy ne melegedhessen meg a füst benne, tapasz- talatunk szerint, a meleg füsttel füstölt kolbász hamar megromlik, és sérül ízvilága is. Mi három nap alatt füstöljük az átlagos kolbászokat, a nap huszonnégy órájában, 15-16 órát. Hasonlóan fontos a kolbász tárolása is, legjobban a huzatos és megfelelően párás kamrákban áll el ideális módon a kolbász.
Hagyományt betartva a végvári kolbászgyúró csapat – Horváth Tibor, Pataki Elemér, Szabó László, Szőke Csaba és fia Zsolt, Palicsák Zoltán – kitett magáért, az asztalukon a falu jóhírét méltán öregbítő, a Székely Szilárd tejgazdaságából származó kitűnő alapanyagból készült, finom végvári túróslepénnyel és sajtos-sodort sósrudakkal, Horváth Mária által készített füstölt házisajttal, kecsketúróval, a végvári De János cég ízletes termékeivel, és Szabó László saját recept szerint elkészített vastagkolbásszal fogadják a látogatókat. Palicsák Zoltán „nyócas da- ráló” karját forgatja (ha darálási verseny lenne, akár biztos nyerő!), ezúttal csak tíz kiló húst kell átereszteni, de más alkalommal akár fél mázsánál is több disznóhúst és szalonnát aprítanak fel az ügyes kis szerszám segítségével. Nyilván, disznóvágás idején jól élnek a köszörűsök is, mert jól élesített kés hiányában bizony keserves a darálás, akármekkora a daráló, megszenvedi az ember. Szóval a végvári szerkezet pont alkalmas a kézfá- rasztó munkához, Zoltán serényen darálja, Horváth Tibor vékony csíkokra vágja a sertéshúst. Ebben a munkában is segít a legifjabb végvári résztvevő, Szőke Zsolt, aki ezúttal a harmadik kolbászgyúró versenyen vesz részt. Az ifjú végvári csapattag máris sorolja a kolbász- készítés alapanyagait, de a mennyiségeket a tapasztaltabbakra bízza, ráér még saját ízesítésű kolbászt tölteni.
Többféle füstölt ínyencséget, továbbá mézet, házi savanyúságot állítottak ki a pusztakeresztúri ifjú versenyzők. Tóth Ede elnök örömmel mutatja be az utánpótlást jelentő ifjakat, akik a szervezéssel elfoglalt házigazdák helyett léptek versenybe, azzal a nem titkolt céllal, hogy ők is hozzájáruljanak a helyi gazdakör tagjainak serlegekben is mérhető sikeréhez. A Pusztakeresztúri Kisgazdák néven szereplő csapat – Bruder Sebastian, Kovács Erik, Tifán Szilveszter és Dancau Sebastian – otthonról hozott tapasztalataikat kívánják kamatoztatni a verseny során. Elmondják, hogy odahaza évről évre többet segítenek disznóvágáskor, és a „körösztúri kolbász” elkészítésének receptje a kisujjukban van. Mert ölt a kíváncsiság, miután megsült (mert a sütés során adja ki igazán az ízét a kolbász, nagyapám amíg „pihent” a massza, egy adagot kisütött és csak ha (főként nagyanyám!) megfelelőnek találta, került a bélbe a töltelék, esetenként még hozzáadtak egy kis sót, paprikaőrleményt, borsot vagy foghagymát, és az is előfordult, hogy a “jókedvű” kolbászkészítő elsózta a “matériát” amit egy első sonka bánt, mert fel kellett áldozni, de sebaj – hangsúlyozta a vétkes, tompítani igyekezve az asszonyok megróvó odamondásait – mert ugye több nap, mint kolbász…) egyszóval megkóstoltuk a kisgazdák sült húskészítményét és tanúsíthatjuk, hogy kitűnő házikolbászt készítettek. A kisgazdákra Tóth Ede gazdaköri elnök vet egy-egy pillantást, megkérdezem elégedett-e az ifjak munkájával? „Örülünk, annak, hogy lesz utánpótlás Pusztakeresztúron, látszik, hogy a fiúk odahaza is kiveszik a részüket a munkából, mindegyik önállóan dolgozik, tudják mikor, mit kell csinálni. A gazdakör tagjai mindent előkészítettek: májast, véres hurkát, disznófősajtot, tepertőt a vendégeknek, az asszonyok pedig az elmaradhatatlan tepertős pogácsát és a nálunk disznóvágáskor szokásos hájas kiflit sütötték. Elmondhatom, hogy Pusztakeresztúron még a legtöbb gazdaságban nevelnek egy-két disznót, és télen egymást érik a disznótorok. Vannak, akik városon élő rokonaik, ismerőseik rendelésére tartják a sertéseket. Pillanatnyilag élősúlyban 10,00 – 10,50 lejes áron kelnek el a vágnivaló sertések.”
A kultúrház nagytermében folyó lázas munkához hasonló zajlik a konyhában is: az asszonyok kolbászt sütnek, jókora mennyiség fogy belőle, a férfiak szeletelik a hurkaféléket, savanyúságot, és tálalják fel az egyre érkező vendégeknek. Tifán Miklós jókora üstben sertéspaprikást főz, amelyet a verseny befejeztével szándékoznak feltálalni. Az alkalmi szakács elmondja, hogy a paprikás alapanyagát a gazdakör egy csüngőhasú viet- námi sertése biztosította. Talán öt évvel ezelőtt egy zsombolyai gazdabálon nyertek a pusztakeresztúri gazdák egy vietnámi sertéskocát.

Munkában a végvári csapat
Minden tag kivette a részét az állat és a szaporulat felnevelésében, majd a szaporulatot rendre értékesítettșk, és a mostani versenyre egy nyolcvan kiló körüli állatot levágtak – tájékoztat Tifán Miklós, és mutatja, hogy a vietnámi fajtájú kifejlett sertésnek arasznyi a szalonnája.
Öten érkeztek Óbébről. A Trif család négy tagja Alin, Ioan, Maria, Cristian és a sógor Pop Vasile jöttek el a szomszédba elhódítani az első helyért járó serleget. Legalábbis a verseny elején ezt remélik. Elmondják, hogy karácsony környékén az egész faluban gyúrják, töltik a kolbászféléket, ők másnap odahaza folytatják, hetven-nyolcvan kiló kolbászt fognak előállítani.

Színpadon a csapatok képviselői. Dr. Csősz János, a zsűri elnöke
és Tóth Ede, a vendéglátó gazdaköri elnök kihirdeti a nyerteseket
Minden asztalra bőven kerültek a füstölt, pácolt sertés-termékek, pálinka, bor mellé az illető településre, vagy családra jellemző sütemények is, fánkkal, mákos és diós bejglivel, pogácsafélékkel, hájastésztával kínálják a munkájukat megtekintő látogatókat.
Nagyszentmiklósról Bartók Béla, dr. Sipos András, Debreceni Attila, Fibisan Sorin (Robi) és Ágnes, Hegedűs Éva serénykednek a gyúróteknő és az asztal körül. Lassan összeáll az alapanyag és a nagyszentmiklósi RMDSZ-csapat elkezdi a kolbásztöltést. Mindent beleadtak, bizakodóak, ők is az első díjért jöttek el szomszédolni Pusztakeresztúrra. Bartók Béla elmondja, hogy a városi körülmények között is tartja magát a disznóölés szokása, és a helybéli svábok igazán figyelemreméltó recepteket hagytak maguk után a városban, viszont jómaga az erdélyi (paprikamentes) fehér kolbászt részesíti előnyben, mert abban a paprikaőrlemény hiá- nyában jobban érvényesül a kömény íze. A Fibisan családban idén is neveltek sertést, mondja Robi, maga szokta feldolgozni, némi marhahússal keveri a sertéshúst, mert „úgy az igazi.” Csüngőhasú vietnámi sertést is tart, mert kitűnő a füstölt szalonnája és a tepertője, illetve a zsírja is párját ritkító.
A varjasi csapat tagjai előszeretettel vesznek részt rendszeresen a magyar gazdakörök rendezvényein, ezúttal hárman, Megheles Ovidiu agronómus, Suca Rafaela és Suca Remus társaságában igyekeznek meggyőzni a zsűrit arról, hogy Varjason is jó minőségű kolbászokat készítenek. Figyelemre méltó a csapat kolbásztöltője: az öntöttvasból készült alkalmatosságot valamikor a XX. század elején készítették az Egyesült Államokban egy kimustrált ágyúcső átalakításával, immár negyedik nemzedék használja. A varjasiak kétféle finomságot készítettek. Folytatva hentes nagyapja „mesterségét”, odahaza Megheles Ovidiu a téli időszakban akár három mázsa kolbászt is elkészít a nagy család és a baráti kör számára. A Pusztakeresztúron kiállított kolbászféleségeket éppen egy kerek hónap- pal ezelőtt készítették el.
Eddigi életükben először vettek részt „hivatalos” kolbászgyúró versenyen a nagyszentmiklósi mezőgazdasági kifizető ügynökség munkatársai, Ilies Dorin, Mihai Dorin és Mihai Cosmin. Érdekesség, hogy mindhárman gépészmérnökök, és otthonról hozták magukkal a sertésfeldolgozás „tudományát”. Elmondásuk szerint évente többféle ízesítésű kolbászt készítenek.

Az újszentesi háziasszonyok spanyol tánca
A jó hangulatot a végvári Szarvas Lajos muzsikája és az Újszentesi Háziasszonyok látványos műsora biztosította, akik a helyi Nőklub meghívására először látogattak el Pusztakeresztúrra. A házasszonyok spanyol táncot és a Szobalány álma című koreográfiát, illetve A buszmegállóban és Gyerekszáj című kabaréjeleneteket adták elő a Kultúrház színpadán, osztatlan sikert aratva. Dénes Ildikó és Meda Gizella Szarvas Lajos zenei kíséretével előadott cigánydalos öszszeállítással teremtették meg a jó hangulatot.
A díjazást megelőzően Kovács Katalin, a Szórvány Alapítvány projektmenedzsere köszöntötte a résztvevőket, beszédjében a helyi közösséggel való jó együttműködést méltatta, a szórványgondnoki szolgálat eredményeit, majd a különféle kulturális programokat mutatta be, amelyeket a helyi Nőklubbal, és a Gazdakörrel közösen szerveztek. Kovács Katalin kiemelte a hármas összefogás fontosságát, az alapítvány segített előteremteni a forrást – idén a Bethlen Gábor Alap támogatta a rendezvényt, illetve a Gazdakör és a Nőklub fogott össze a sikeres fesztivál szervezése érdekében.

Az első helyezett nagyszentmiklósi csapat

Második helyen végzett
az óbébi csapat

A harmadik helyezett varjasi csapat muzeális értékű kolbásztöltőt használt
A dr. Csősz János megyei gazdaköri elnök által vezetett és Horváth Ramóna, Dancau Danut, Bularca Cosmin állatorvos, Máger János szakértőből álló zsűri az első helyet, nagy meglepetésre, a nagyszentmiklósi RMDSZ csapatának ítélte, a második helyet az óbébi csapat hódította el, a harmadikként Varjas csapata végzett. Az orosházi csapat, amelytől sokat tanultak a pusztakeresztúriak a kolbászgyúrás és a szervezés területén is, különdíjat kapott a zsűritől. Dr. Csősz János zsűrielnök elmondta, hogy nagyon erős volt a mezőny, minden csapat különösen figyelt a bemutatkozásra, a díszítőelemekre és a higiéniai szabályok betartására. Az elkészített kolbászféleségek között csekély volt a minőségi különbség, az ízek is kiválóak voltak. A bírák ezúttal a kevésbé fűszeres kolbászmintákat részesítették előnyben, ez kedvezett az első helyezett nagyszentmiklósi csapatnak, akik a kiegyensúlyozott ízvilágú készítményükkel arattak sikert.