A Black & Gold kávéházban, Temesvári Tartozások címmel, Mátray László színművész mode­rá­lá­sával megtartott legutóbbi ká­vé­házi be­szélgetés témája Szabolcska Mi­hály hajdani temes­vári református lelkipásztor és köl­tő életének és munkásságának fel­idézése volt. A baráti társaságban eltöltött óra, a közvetlen hangulatú beszélgeté­sen túlmutatva, e kávé­házi beszél­ge­té­sek a közös múltunk értékei­nek az újra és újra való fel­idé­zé­sé­nek “felettébb szükséges voltáról” ta­nús­kodnak. Így, kötet­len formá­ban, min­denféle tudálé­kos­­ságtól, sal­lang­tól mentesen és legtöbbször személyes élmények, em­lé­kek és hangulatok felidézé­sé­vel. A temp­lom- és közösségépítő lelkipásztor esetében, majd’ száz­húsz év távla­tából természetesen át­lényegül a korban nagy érdeklő­déssel követett és a helyi társasági életben vél­he­tően számtalan pletykára alkalmat nyújtó, az iro­dal­mi- és közéletet igencsak meg­osztó, ám erre bi­zo­nyíthatóan ser­ken­tőleg ható, Szabolcska-Ady konf­liktus. Az iro­dalmunk jeles­sé­gei közül utolsónak Szabolcska ál­tal képviselt, Petőfi­től származ­tat­ható nép-nemzeti köl­tészet és az eu­rópai új irány­zatokkal együtt kibontakozó, az értelmezést tel­jes­séggel a befo­gadóra hárító, Ady ál­tal a legtel­jesebben képvi­selt iro­dalmi irány­zat közötti egy­másnak feszülést a kritikus, he­lyen­ként akár sértőnek is minősíthető meg­fo­galmazások ellenére, több mint száz év távla­tából pontosan megál­la­pítható, hogy az értékteremtés je­gyé­ben születtek, mert – Czernák Ferenc tolmácsolásában hallhatta a sajnos igen kevés résztvevő – akár Sza­bolcska Adyt “méltató” írásai, akár Ady Sza­bolcs­kát gúnyoló, vagy Karinthy Szabolcska-paró­diája az idő pró­báját kiálló, valós irodalmi értéket képviselnek. Márcsak ezért is ér­demes lenne a köztudatba visszahozni Szabolcs­ka Mihály alakját, hiszen a tizenhét kötetes szerző, Gárdonyi, Móricz vagy Pósa La­jos által is nagyra­be­csült irodalmi munkás­sá­ga, illetve a te­mesvári reformátusság és a he­lyi magyar közösség egyik büszke­sé­ge, a Református Bérpa­lota felé­pí­tése mellett, Sza­bolcska Mihály Szent­kláray Jenő törté­nész, nagy­pré­­posttal közö­sen ala­pította meg a temesvári Arany János Társaságot és két évtizedig vezette is a korban fontos kö­zös­ségi szerepet betöltő magyar in­téz­ményt. Hasonlóan je­lentős az el­ső világégést követő időszakban az egyházi és politikai szerepvállalása, melyeknek állan­dója volt a magyar intézmények megmara­dá­sa és létrehozása ér­de­kében kifej­tett tevékenység. A nyomtatásban megjelent szak­iro­dalom – Sze­ker­nyés János hely-, és kultúr­törté­nész több kötetében is átmenti ugyan az utókornak Sza­bolcska munkásságát – és a Belvá­rosi Egyházközség dicséretes tö­rek­­vé­se – gyülekezeti énekkar ­ nevét, emléktábláról olvas­ható Szabolcska hitvallása, két éve a templompalota bejáratánál dom­bormű emlékeztet a templomépítő lelkipásztorra – mindezek mellett a temesvári magyarság gyarapodását szolgálná – amint a megfogal­ma­zódott a rendezvény so­rán – vala­mi­lyen művelődési rendezvény szervezése, ezzel adózhatna a hálás utókor, Szabolcska Mihály emlé­kezetének.  (m.z.)