Könyvkereskedői tapasztalatból tudom, hogy a szakács­könyv az egyik legolvasottabb irodalmi műfaj. A (jó) szakács­könyvet, a kulináris műfajjal foglalkozó havilapot még a legtapasztaltabb „konyhatün­dérek” is szívesen forgatják. A konyhatündér kifejezést nem pejoratív értelemben és nem csak hölgyekre vonatkozóan használom. Tisztelem a jól ­fő­ző háziasszonyokat, de ismeretségi körömben akad több férfi is, aki szívesen, sőt szen­vedélyesen főz. Nem is akár­hogyan!
A fentiek figyelembe vé­te­lével nem csodálkoztunk azon, hogy a múlt héten meghirdetett könyvbemutatóra száznál több (!) érdeklődő gyűlt egybe az Alexandru Xenopol Megyei Könyvtár udvarán. Közöttük volt Faragó Péter parlamenti képviselő és Bölöni György megyei tanácsos is. Házigazdaként dr. Dorel Sinaci könyv­tárigazgató köszöntötte a meg­jelenteket.
A bemutatott könyvet a Helyi kulináris értékek szótára címmel hirdették meg, s az Arad és Békés megyék köz­igazgatási együttműködésében látott napvilágot az aradi könyvtár gondozásában. A szakácskönyv 400 magyar és ugyan­annyi román nyelvű pél­dányban jelent meg, a me­ne­dzsere dr. Dorel Sinaci könyv­tárigazgató, míg koordinátora Tokács-Máté Mónika könyv­táros volt. Az aradi olvasóknak jutott száz magyar nyelvű kiadvány mind gazdára talált, a később érkezők már nem is kaptak belőle. (A többi 300 példány Békéscsabáé.)
De miről is van szó? Mint a már a fentebb említett könyv­táros asszony kifejtette: régi aradi szakácskönyvekből kiválogatta azokat az ételrecepteket, amelyek a megyében hagyományosnak számítanak, s annak idején rendszeresen kerültek a magyar, román, né­met, szerb, szlovák, roma családok asztalára. Fekete Károllyal, a Kölcsey Egyesület alelnökével a román szöveget magyarra, a magyart pedig románra fordították. A száznál több recepttel felkeresték a helyi szakácsokat, akik „belementek a játékba”, s minden ételből készítettek mintapél­dányt. Ezeket Marius Radu gasztrofotós lefényképezte. Eb­ből állt össze az a kiváló grafikai megjelenésű kötet (az aradi Gutenberg Univers Ki­adó munkája), amely bármely nemzetközi könyvkiállításon megállná a helyét.
Az ábécé sorrendbe rendezett receptek mindegyike tartalmazza az étel rövid tör­ténetét, a hozzávalókat, va­lamint az elkészítés módját is. A receptek az előételek és sa­láták, levesek és csorbák, fő­ételek, édességek és böjti éte­lek kategóriájába sorolták. Hozzátenném: a receptek ol­vasása közben nagyanyáink főztjének ízvilága tolakodik emlékünkbe és szánkba. Nem véletlen a könyv elején ol­vasható mondat: „Ez a könyv nem feltétlenül tükrözi az Európai Unió hivatalos állás­pont­ját.” Szerencsére!
Ujj János