Két pedagógus szerencsés találkozása is szerepet játszott abban, hogy az Eszterlánc Kulturális Egyesületet, ma már hatá­rain­kon túl is jegyzett temesvári magyar néptáncegyüttesként tartják számon. Pál Krisztina, Temesvár 1-es számú általános iskolájának, a legendás „Piposnak” volt pedagógusa és Tamási Emese tanítónő, aki a 2000-es évek elején máig ható sikereket ért el a dettai fiatalok táncoktatásával, ma mindketten a Bartók Béla Elméleti Líceumban, a maguk köré kovácsolt csapat tagjaival együtt lankadatlan lendülettel törekszenek megszerettetni mindazt, ami népi hagyományaink kincsestárában fellelhető.
Tamási Emesével, az Eszterlánc Kulturális Egyesület elnökével a Szüreti vigalom címmel meghirdetett szüreti batyus táncház alkal­mával beszélgettem.

A mai rendezvényünk egyike azoknak, amelyeket azért szerve­zünk, hogy táncosa­ink nemcsak a fellépéseik során, egyébként sok elégtételt nyújtó egy-egy 5-8 per­ces néptánc produkcióik révén járuljanak hozzá folklórkincseink ápolásához, hanem éljék meg eze­ket a csodálatos hagyományokat ilyen kikapcsolódási, szórakozási alkalma­kon is. Az évek során kia­la­kult hagyo­mány­ápoló rendez­vé­nyeink ősszel elkezdődnek a szü­­reti hagyományok bemutatásával, és foly­tatódnak a népszerű Családi nappal, az Eszterlánc gyer­mekjáték találkozóval és számos más hagyományossá vált ren­dez­vénnyel. A Szüreti vigalom nem­csak a táncházból áll, több műsorból tevődik össze, de valamennyi a hagyományaink megismerését, ápolását célozza. Olyan dolgokat ismertetünk meg a mai, főleg városon élő gyermekekkel, amelyek elődeink mindennapjaihoz tartoztak, legyenek azok mun­ka­eszközök, kézműves foglalko­zások vagy ép­penséggel játékkészí­tések. Például, hogy miként tudtak elődeink csutkából játékot készíte­ni. Ezeken a foglalkozásokon, csut­­kababát, -lovat készítünk ve­lük, vagy diót tö­rünk, kukoricát mor­zsolunk, szőlőt prése­lünk. Ugyan­ezt a célt szolgálja a most első alkalommal megszervezett nép­rajzi kiállítás is. Így a részt­vevők a különböző vidék tán­cának bemutatása mellett megismerhetik az illető táj embereinek más sajátosságait is. Kiállításunkat tovább szeretnénk bővíteni, hogy a repertoárunkon szereplő valamennyi táj­egység, például a Rábaköz, Ka­lo­taszeg, Fel­csík vagy a Mezőség hagyományos tán­cá­val együtt az ottani emberek szokásait, életmódját is megismertessük. Kiállításun­kat a Játszóházba, sőt fellépéseink más színhelyeire is elvisszük, meg­győződésünk, hogy hagyomá­nya­ink csak úgy élnek tovább, ha napi szinten megélve találkozunk velük.

Sokan kérdezhetik: mi a tit­ka annak, hogy az Eszterlánc Egyesületben tánco­lók száma az együttes hosszú fennállá­sa során sem csökken és, hogy a lelkese­dés sem veszített lendületéből?
Mindenekelőtt azt emelném ki, hogy van egy jól összeforrott fel­nőtt csapatunk, amely főleg peda­gó­gusokból áll, de a szülők is mel­­lénk állnak, besegítenek a ren­dezvé­nyeink szervezésében. Csak így lehet hosszú távon ekkora csoportot egyben tartani, hi­szen ma is több mint százötvenen tácolnak az egyesület öt csoportjában, neveze­te­sen a Pál Krisztina, Palkó Margit, Kovács Etelka Bea, Szilágyi Borbála és jómagam által irá­nyí­tott Aprókák, Dobbantók, Lárma­tüzek, Százszorszép és Eszterlánc elnevezésű, kor­osztályok szerint szervezett tánccsoportokban.

A 2004-ben alakult és 2005-ben Esz­terlánc névre keresztelt tánccsoport is ab­ban a szeren­csés helyzetben kezdhette meg és folytathatja ma is az autentikus folk­lórhagyományokra alapozott munkáját, hogy élvezheti a Szeged Táncegyüttes szak­szerű irányítását.
Az Eszterlánc Kulturális Egye­sület 2008 óta a Temesvár Municípiumi Művelődési Ház magyar tánccsoportjaként működik. Oktatónk pedig kezdetek óta – nagy-nagy szerencsénkre – Gombos András szegedi tanár úr. Az ő szak­mai segítsége, valamint a ma­gyarországi Csoóri Sándor és a Bethlen Gábor Alap támogatása nélkül alig­ha beszélhetnénk ilyen sikerekről, de egyáltalán egyesü­letünk életben tartásáról, hiszen rengeteg pénzbe kerül ennyi gyermek számára a népviselet biztosítása. Mindeh­hez mi azzal já­rulhatunk hozzá, hogy lehe­tő­séget biztosítunk a néptánc iránt, szeren­csére növekvő érdek­lődés­nek örvendő gyermekek és fel­nőt­tek számára szép hagyo­mányaink ápolásában való részvételre. Tán­cosaink: a Bartók Béla Elméleti Líceum tanulói első osztályosaitól felnőtt korig. Mondhatjuk úgy is, hogy ehhez a mi szépszámú családunkhoz, az itt tanulók mellett hozzátartoznak olyanok is, akik már egye­te­met végeztek vagy akiknek gyermekei is itt táncolnak, de olyanok is, akik román tan­nyelvű iskolát látogatnak.

Mindehhez hozzátennénk a Suttyomba zenekarral való gyü­mölcsöző együttmű­kö­dést, amely­­nek muzsikusai, az Eszterlánc Egyesület mellett alakult zenekar tagjait is irányítják. Minden támogatás mellett elvitathatatlan azoknak a pedagógusoknak az érdeme, akik mindig képesek feltöltődni a tanítványaik örömének láttán. Tamási Emese elmondta, hogy ez ösztönzi őket a fáradalmak le­győ­zésére, hogy kifogyhatatlan ötle­teikkel olyan légkört teremtsenek, amelyben jól érzik ma­gu­kat a ta­nít­ványaik, hogy minden előadás vagy más rendezvény után azt mondhassák: milyen jó volt a ta­lálkozó, ahol rábaközi vagy más táncot táncolva szóra­koztak. En­nek eszközei a ki­rán­­dulások, a tánc­házhoz hasonló tartalmas ki­kapcsolódások, szó­rakozások szer­v­ezése is.
Kívánjuk, hogy az Eszterlánc Kulturális Egyesület ma­rad­jon to­vábbra is a bánsági ma­gyar ha­gyományőrző együt­te­sek élvo­na­­lában.
Graur János