“NAGY IDŐK JÖNNEK ÉS NAGY VÁLTOZÁSOK…”

Kaffka Margitot rendkívül magas lázzal 1918. november 26-án szállították be szeretett fiával, Fröhlich Lászlóval együtt a Bálint Rezső professzor vezette budapesti 1. számú belgyógyászati klinika túlzsúfolt influenzás osztályára. Habár a 38 esztendős írónő minden óvintézkedést ide­jében megtett, hogy az I. világháború utolsó esztendejében kitört, Európa-szer­te pusztító járványos betegséggel meg ne fertőzödjön, az influenza mindkettőjük – anya és fia – szervezetét végzetesen meg­támadta. A spanyolnátha következményeként kétoldali tüdőgyulladás lépett fel, amelyhez szívgyengeség társult. Az orvosok nem tudták megmenteni életü­ket. A 20. századi magyar irodalom író­női­nek egyik legkiválóbbikja száz esz­- ­ten­dővel ezelőtt, 1918. december 1-jén déli 13 óra 40 perckor második férje, dr. Bauer Ervin (1890-1935) karjaiban lehelte ki lelkét. Másnap meghalt Kaffka Margit középiskolás fia is. Mindkettőjüket 1918. december 4-án helyezték örök nyugalomra a Farkasréti temetőben. Ke­vesen állták körül a sírgödröt, amely mellett a Vörösmarty Akadémia képvi­sele- tében az írótárs Móricz Zsigmond mondott búcsúbeszédet. A koporsók beszentelésénél a Nyugat szerkesztősége nevé­- ben a költő és prózaíró Babits Mihály vett búcsút az elhunytaktól. Bauer Ervint annyira megviselte a tragédia, hogy ágynak esett, meg sem jelenhetett a kettős temetésen. A zord, daraesős időjárás, a fő­város utcáin és terein zajló forradalmi tüntetések, a járványtól, a megfertőződéstől való félelem tartotta vissza a budapestieket attól, hogy nagyobb számban je­- lenjenek meg a temetésen, hogy méltóbban róják le kegyeletüket.
Halálának esztendejében, 1918-ban há­rom kötetet rendezett sajtó alá és jelentetett meg Budapesten: ifjúsági írásait Kis emberek barátocskáim címen, a Temes­vári Állami Főgimnázium végzős diákjának, Jeges Ernőnek (1898-1956), a ké­sőb­bi jeles festő- és grafikusművésznek a címlapjával és szövegközi rajzaival ad­ta ki, Az élet útján címen gyűjtötte össze és tette közzé verseit, míg elbeszélései füzérét halála után A révnél címen nyom­tatta ki a Pallas Részvénytársaság. A pró­zakötet anyagát még az írónő válogatta s állította össze. Életében megjelent utolsó könyvei valamint poszthumusz kötete anyagát részben Temesvárott vetette papírra, csiszolta, írta át és véglegesítette. Kaffka Margit ugyanis élete utol­só négy esztendejének számottevő részét a Bánság fővárosában töltötte. 1914. augusztus 12-én Szegeden kötött há­zas­ságot a nála nyolc esztendővel fiatalabb Bauer Ervin szigorló orvosbiológussal, Balázs Béla író öccsével, akit 1913 telén ismert meg. A fiatal férjet behívták kato­nának Sze­ged­re, majd harctéri szolgálatra rendel­ték. A frontról betegen került a kassai ka­tonai kórházba. 1915. elején utazott a Béga-par­ti városba, ahova felülvizsgálatra, majd azt követően kórházi szolgálatra rendelték. Felesége is vele tartott.
A Temesvárott berendezett hadikór­há­zakban Bauer Ervin volt az egyedüli kór­boncnok. A kórház parancsnoka na­gyon megkedvelte. Temesvárott a házas­pár néhány napig a józsefvárosi vasút­- állomás közelében emelkedő Korona Szállóban lakott. Lakást először az Or­mós utca 12. szám alatti házban „hátul az udvarban” béreltek, majd 1915. november 15-én áthurcolkodtak az Ormós utca 10. szám alatti bérház I. emeletére, ahonnan rövid idő múltán átköltöztek a Gyár­városba, az Andrássy út 5. szám alá. Sze­­dett-vedett bútort béreltek havi 15 koronáért az üres lakás berendezésére. A Budapestre fölrándult Kaffka Margit pe­dig két ládában szőnyegeket és egyéb a háztartáshoz szükséges dolgokat adott fel. A ládák azonban késtek, nehezen ér­keztek meg Temesvárra. Ételt Kaffka Margit a maga számára is Bauer Ervin tisztiszolgájával, Fehér Antallal a tiszti kantinból hozatott. Az ételhordó 14 koronába került.
Temesvárott töltötték az első közös karácsonyukat. Fenyőfát is vásároltak, amelyet aranypapírral, dióval, gyertyák­kal stb. díszítettek fel. Kaffka Margit 1915. december 27-én Temesvárról fel­uta­zott Budapestre, ahol 1916. január 2-ig maradt, Temesvárra visszatérve újabb albérletet az Andrássy út 6. szám alatti bérház első emeletén szereztek, később meg az Andrássy út 35. szám alatt laktak. Bauer Ervin számolt be életkörülményeik alakulásáról nővérének küldött levelében: „A bútorok, szőnyegek itt vannak és egészen csinossá tette Margit a szo­bán­kat. Sajnos csak délben és este lehetünk együtt, nem úgy, mint eddig, de akkor annál jobban örülünk egymásnak. Vasárnap és itt-ott néha más napon is tudok egy szabad délutánt csinálni magamnak”.
A Béga-parti városban a szép- és közíró Kaffka Margit – akit 1918-ban választott tagjai sorába a Vörösmarty Társaság – viszonylag sokat dolgozott. A Franklin Könyvkiadó megrendelésére megfeszített tempóban átdolgozta, újra írta Állomások című regényét, amelyet két évvel korábban a Vasárnapi Újság közölt folytatásokban. A kézirattal terminusra, 1916 virágvasárnapjáig kellett elkészülnie. Míg a könyv szerkesztése és korrektúrája tartott, élénk levelezésben állott Schöpflin Aladárral (1872-1950) és Fenyő Miksával. Kaffka Margit géppel írt, mivel fájlalta a karját és a mellét: Nagyon félt a mellráktól is. „Verje meg az Isten ezt a hosszú háborút” – fakadt ki 1916. március 15-én édesanyjának küldött leve­lében, majd megjegyezte: „Csak már bé­ke volna, ha nyomorognánk is, amire bizony el vagyunk készülve egy kicsit. Borzasztó ez a drágaság; ma mosatok, a szappan kilója 4.80 K, a kávé 8.50 K, s így megy a többi. El se kezdjük a busulást ezen, mert akkor vége-hossza se vol­na. Örülünk, hogy legalább együtt le­he- tünk ezekben a súlyos időkben”. Fizikai- és idegállapota erősen labilissá vált. Kaffka Margit és Bauer Ervin időközben a Gyárvárosból átköltöztek a Belváros szívébe, a Jenő herceg tér 3. szám alatti bérház II. emeletére. „Itt a lakásunk na­gyon jó, tisztességes, városias hely; de télen meg fogunk fagyni, mert fát, szenet az Istennek se lesz lehet kapni” – tájékoztatta Bauer Hildát Kaffka Margit, akinek egyik későbben kelt levelében is dicsérte új temesvári lakásukat: „itthon vagyunk az új lakásban, mely tényleg sok tekintetben előnyös és kellemes. A fő jó az, hogy 5 percnyire van Ervin kórházától és így naponta 3 órával többet lehetünk együtt, egyébként is tiszta és nagy szoba. Ervinnek különös örömet okoz két szép olaj­nyo­mat a falon, az egyik borús téli dél­- utánt ábrázol, kis házzal, zúzmarás úttal és szánkóval, a másik hegyi tájat zsúfolt hegyekkel, patakot, villát a partján és várromot az ormon. Színben majdnem teljesen egyforma mind a kettő, de szó ami szó, bennem is teljes hangulatot kelt. Úgynevezett naiv és irodalmi hangulatot és erős a hitem, hogy legtöbb emberben csak ilyet keltenek az ábrázolatok; né­hány kivételes egyént, született szín- és vonalélvezőt kivéve. Tán nem is rakjuk fel Czigány Dezsőt és Lesznai Annát, ezúttal hadd maradjon meg az egésznek ez a jó kis átmeneti hónapos szoba költészete.” A lelki szorongások, a magány s a háborús nehézségek gerjesztette depressziós állapot mellett a hipochondriára hajló Kaffka Margitot erősen foglalkoztatta Temesváron is a ráktól való félelem. Orvosokkal vizsgáltatta meg magát. Felkereste többek között a város főorvosát, Tauffer Jenőt (1857-1933), a Fehér Kereszt Egylet szülészeti és bábaképző intézetének igazgatóját is, aki többször megvizsgálta s megnyugtatta, hogy nincs komolyabb testi baja. A szatmári zárdában töltött gyermekéveit elevenítette fel Hangyaboly című regényében, amely 1917-ben hagyta el a nyomdát. A könyv, amelyben nyíltan szembefordult a vallásos nevelés bigott és elmaradott felfogásával, nagy közönségsikert aratott. A ko­rabeli kritikusok többsége ellenben fanyalogva, komoly fenntartásokat és kifogásokat fölróva fogadta. Irodalmi tevé­kenysége mellett Kaffka Margitot köz­író­ként is számontartották. Publicisztikai mun­kássága leginkább pályafutásának végén, temesvári tartózkodása éveiben teljesedett ki. A korszak jóformán valamennyi jelentős folyóiratában vagy hírlapjában – a Világban, Nyugat-ban, Esztendőben, Érdekes Újság-ban stb. – je­lentek meg írásai. Publicista munkás­sá­ga csúcsát a Pesti Napló hasábjain közölt írásaival érte el. Szubjektív hangütésű városrajzot közölt Temesvárról is, amelyet másodközlésben a Pogány Mihály szerkesztette Temesvári Hírlap is publikált. Nagyon kritikus szemmel tekintette át a Béga-parti város történelmi múltját s mutatta be 20. század eleji mindennapjait, hangulatát és karakterét. A garnizonvárossal szembeni ellenérzésének leveleiben is sűrűn hangot adott. Szépirodalmi és újságírói munkássága mellett jelentős volt műfordítói, valamint tankönyvírói működése is.
Bauer Ervin 1918 tavaszán a Loson­czy (jelenleg: Unirii) tér 16. szám alá költözött. Felesége, Kaffka Margit Buda­pesten tartózkodott, ahol heteken át fogorvoshoz járt. Élénk levelezést folytattak. Az élet útján címen verseskötete jelent meg 1918 elején, amelyről a Nyugat 1918. május 1-jei számában Ady Endre közölt méltató, elismerő sorokat „gazdag, ragyogó szavú, ritka magyar költőnőnek” nevezve Kaffka Margitot. A verseskötet Kosztolányi Dezső, Hatvany Lajos, Gaál Gábor, H. László Ary is recenzálta. A kiváló írónő utolsó írása halála után egy héttel, a Pesti Napló, amelynek szer­ződéses munkatársa volt, 1918. december 8-i számában jelent meg Lelkes dolgoknak lelkesültjei címen. Az októberi polgári forradalom élményét tükröző cikk­- ben messianisztikus és utópikus reménykedésének, a világmegújulásba vetett bizalmának adott hangot: Kaffka Margit tele volt hittel, bizakodással. A zsidók történetírójáról, Josephus Flaviusról készült regényt írni. Szorgalmasan gyűjtötte az anyagot. Elkészült jegyzetei megőrződtek kéziratos hagyatékában. Az Európán végigpusztító spanyolnátha-járvány azonban véget vetett fiatal életének.
Temesvárt az I. világháború vihara a magyar irodalom egyik legjelentősebb női írójaként, a Nyugat nemzedékének fontos tagjaként számontartott Kaffka Margit sorsának, életpályájának és irodalmi tevékenységének fontos színterévé avatta. A magyar literatúra egyik legnagyobb asszonyíróját a temesváriak bizonyos fokig külön a magukének vallhatják és érezhetik.