28 Apr 2020
Írta admin 
0 Hozzászólás Művésztanárok gyűjteményes tárlata Temesvárott
Színvonalas, kivételes értékű és jelentőségű, több vonatkozásában is rendkívül tanulságos és elgondolkoztató az egykori vármegyeháza II. emeleti termeiben Viszszanézés (1957-2020) címen a házigazda Temesvári Művészeti Múzeum, Temes Megye Tanfelügyelősége valamint a Temesvári Képzőművészeti Líceum által rendezett gyűjteményes kiállítás, amely a Béga-parti város egykori és kortárs művészpedagógusainak műveiből nyújt átfogó, igényes és fölötte változatos válogatást.
A Bánság szívében a művészképzésnek nincsenek mélyre nyúló, életerős és termékeny, virulens gyökerei. Az akadémiai festészet szálláscsinálója, meghonosítója az Alsó Részeken, Ferenczy József (1866-1925) festőművész, aki 1902-ben költözött és horgonyzott le a Béga-parti városban, a Teréz-bástyában berendezett műtermében foglalkozott a szép- és iparművészetekhez vonzódó ifjak felkészítésével, pallérozásával, míg a plasztikát kedvelő felnőttek számára ismeretterjesztő tanfolyamokat, előadás-sorozatokat tartott. Növendékei sorába tartozott, többek között, Varga Albert (1900-1940), Gallas Nándor (1883-1949), Szuhanek Oszkár (1887-1972).
Főiskolai tanulmányai befejezését követően ismereteit ösztöndíjasként külföldön gyarapító Varga Albert és Gallas Nándor a grafikus Kóra-Korber Nándorral (1897-1953) társulva művészeti szabadiskolát nyitottak az egykori Andrássy út 6. szám alatti bérház manzárdján bérelt műtermeikben, ahol – mások mellett – Lausch Gyula, Gál Anna, Szobotka András, Kazinczy János sajátította el a képzőművészet alapismereteit, mesterségbeli fogásait. Magániskolát működtetett az 1920-1930-as évek fordulóján Temesvárott a festőművész Aurel Popp (1879-1960) valamint a grafikus Földes Imre (1881-1948) és Sinkovich Dezső (1888-1933) is.
Victor Vlad (1889-1967) építész, műegyetemi tanár elnökletével 1931 decemberében alakult meg a Bánság Képző- művészeinek Céhe, amely a Maros és az Al-Duna közötti tájegység hivatásos festőit, szobrászait, iparművészeit, építészeit, műkritikusait és művészettörténészeit tömörítette. Igazából az egyesület és befolyásos tagsága győzte meg a Béga-parti város tanácsát és polgármesteri hivatalát, hogy vállalják fel a gazdasági világválság idején anyagilag ellehetetlenült, csődbe jutott Kolozsvári Szépművészeti Akadémia fenntartását, finanszírozását. A tanintézet tanári karával és diáksága jelentős hányadával egyetemben 1933-ban költözött a Feleki tető alóli „kincses városból” a Béga-parti metropolisba számottevő művészeti központtá emelve, rangosítva azt. Temesvárott folytatta festőművészi és művészpedagógusi munkásságát a felsőfokú oktatási intézmény alapítója, első igazgatója, Alexandru Popp (1868-1949) – akinek nevét a magyar művészettörténet Papp Sándor alakban tartja számon –, miként a festő Catul Bogdan (1897-1978), Atanasie Demian (1899-1977), s a szobrász Romul Ladea (1901-1970). A temesvári alkotóművészek sorából Victor Vladdal, Ioachim Miloiával, Ștefan Gomboșiuval és Podlipny Gyulával (1898-1991) egészítették ki a Belle-Arte Szépművészeti Főiskola oktatóinak gárdáját. Temesvári működése 8 esztendeje alatt a tanintézetnek 367 beiratkozott növendéke volt, akik közül 122 diplomázott. Sorukba tartozott – többek között – Hajós Imre, Kósa-Huba Ferenc, Kós András, Ferenczy Júlia, Szőnyi István, Vetró Artúr, Ciupené Király Sarolta, Csapó Sándor, Gergely János, Tasso Marchini is.
Az oktatási intézményt 1941-ben technikummá, másodfokú iparművészeti szakiskolává degradálták, amelyben rajzot valamint díszítő festészetet és épületszobrászatot oktattak. A temesvári művészeti oktatás első korszakát a II. világháború kitörése és elhúzódása árnyékolta be, hogy aztán az 1948-as tanügyi reform mondja ki fölötte a végítéletet. Hosszú évtizedeken át Romániában csak három városban – Buka- restben, Kolozsváron és Jászvásáron – működött (működhetett) felsőfokú művészképzés. A temesvári oktatók szétrajzottak: ki a Szamos, ki a Dâmbovița partján kereste az érvényesülést, a boldogulást. A Bánság szívében töltött éveket azonban nem törölték ki életpályájukból és -művükből. Kiemelt helyet kapott a tárlat anyagában, összképében a magániskolák valamint a Szépművészeti Akadémia egykori tanárainak, a két világháború közötti romániai képzőművészet klasszikusainak – Varga Albertnek, Alexandru Poppnak, Catul Bogdannak, Aurel Ciupenak, Athanasie Demiannak, Podlipny Gyulának és társaiknak – a Temesvári Művészeti Múzeum gyűjteményeiben őrzött kompozíciói, tájképei, portréi, csendéletei, életképei, rajzai. A kollekció darabjai meggyőzően demonstrálják, szemmel látható hitelességgel igazolják Temesvár művészi potenciálját, azt a tiszteletet parancsoló magas nívót, amelyen a bánsági festészet, grafika és szobrászat a két világháború közötti évtizedekben jelentkezett és szerepelt.
Közel egy évtizedes csönd, kényszerű szünet után 1957-ben nyílt meg a Béga-parti városban a művészeti középiskola, zenei és képzőművészeti tagozattal. A folytonosságot, a szerves kapcsolatot a felső- és középfokú tanintézetek között Podlipny Gyula biztosította, aki nyugdíjba vonulásáig, 1971-ig művészpedagógusi munkásságát a temesvári Művészeti Középiskolában folytatta, teljesítette ki. Alaposan felkészített, a felvételi vizsgákon si- keresen szereplő tanítványai országos hírnevet szereztek számára. Szobrászatot sógora, Gál András tanított, – aki egy ideig igazgatóként vezette a zene- és képzőművészet tagozatos tanintézetet, amelyet az egykori ferences, majd piarista rendház és iskola, később a két világháború között létesített zsidó líceum államosított épületeiben helyeztek el. A több éves didaktikai jártassággal és tapasztalatokkal rendelkező művészpedagógusok mellé zárkózott fel a Kolozsvárott és Bukarestben diplomát szerzett ifjú művészek népes raja: Bertalan István, Victor Gaga, Constantin Flondor, Leon Vreme, Karola Fritz, Lidia Ciolac, Szakáts Béla, Octavian Maxim, Dávid Károly, Adriana Oancea-Șuteu, Ioan Perciun, Doru Tulcan, Rodica Banciu Regep, Gheorghe Goidaci stb. A tanári karban a generációk között meglehetősen feszült, ellenségeskedő volt a viszony. A fiatalok legjobbjai a Szigma-csoportba tömörültek, amely a korszerű, neoavantgard törekvések legfőbb letéteményesévé, fölkarolójává és terjesztőjévé vált nemcsak a Bánság fővárosában, hanem Románia-szerte. Mircea Malița közoktatásügyi miniszter támogatását elnyerve elérték, hogy a temesvári képzőművészeti líceum kísérleti tanintézeti rangot kapjon, hogy ipari formatervezői és reklámgrafikai arcélt, jelleget öltsön.
Erőteljes fellendülést, nagyfokú megújulást gerjesztett a Béga-parti város képzőművészeti életében, a művészeti képzés folyamatában az 1959-ben alapított 3 éves Pedagógiai Főiskola rajztanárképző karának felállítása, megnyitása. A tanszékeket a középiskola tanári gárdájából átcsábított néhány rátermettebb oktatóval valamint a Dâmbovița és a Szamos menti városok akadémiáinak legkiválóbb, friss végzetteivel töltötték fel, indították be. Főiskolai oktatóként került, szegődött Temesvárra, ahol aztán tartós gyökeret is vert, Jecza Péter, Gabriel Popa, Molnár Zoltán, Eugenia Dumitrașcu, Adalbert Luca, Romul Nuțiu, Friedrich Schreiber, Hildegard Kremper-Fackner (1933-2004). Kiérlelt műveikkel új szellemet és szemléletet, a legmodernebb irányzatokat és stílustörekvéseket karolták fel és honosították meg a Bánság szívében, ahol viszonylag rövid idő leforgása alatt a képzőművészeti élet hangadóivá, vezetőivé váltak. Rajztanárnak készülő növendékeik, tanítványaik közül az elhivatottabbak, a tehetségesebbek alkotókként is jelentkeztek, jeleskedtek; többen is közülük hivatásos festőkké, szobrászokká vagy grafikusokká váltak. A kiváló eredmények dacára a tanárképző intézetet beolvasztották a Nyugati Egyetembe, majd 1979-ben a rajzszakot teljesen felszámolták.
Az utolsó tanszékvezetőnek, Aurel Breilean (1929-2009) festőművésznek 1990-ben, a rendszerváltozást követően sikerült kijárnia, hogy a Nyugati Egyetem keretében képző- és iparművészeti kart is létesítsenek. A fakultás, főleg ügybuzgó dékánja, Dumitru Șerban szobrászművész vezetése alatt, évről évre fejlődött, növekedett, gyarapodott. Egy felújított, célszerűen átépített és berendezett laktanyában, az Oituz utca 6. szám alatt kapott állandó hajlékot. Volt időszak, amikor a képzőművészeti és design karon 11 szakon folyt a képzés. Legnépszerűbbnek, leglátogatottabbnak a divattervezés és a reklámgrafika szakágak bizonyultak. Az alapoktatás mellett mesterképzés is folyik a legtöbb szakon, s doktori fokozatot és címet is lehet szerezni. Elismert alkotókból, a temesvári képzőművészek élvonalából áll a népes tantestület, amelynek Dávid Károly, Jakabházi Sándor, Kocsis Rudolf, Lihor Laza László, M-Kiss Hedy, Szűcs Enikő is megbecsült tagja. A hallgatók számottevő hányada a Józsefvárosban, az építészeti szakiskola épületébe költöztetett temesvári művészeti líceumban érettségizett.
A Temesvári Művészeti Múzeum termeiben 75 a hajdanvolt és a jelenlegi temesvári művészképző tanintézetekben működött és tevékenykedő pedagógus-alkotó műveit 2020. március 31-ig tekinthették meg az érdeklődők, a művészetkedvelők, A tárlat alapvetően a Bánság fővárosában eltérő korokban, különböző szinten, jelleggel és arcéllel folyt és kibontakozó művészeti oktatás átfogó és hiteles „képes krónikáját” summázatát nyújtja.
Kiemelt fotón:
