A 20. század hajnalán, az első világháborút megelőző években Temesvár – a „magyar Manchester” – az Osztrák-Magyar Monarchia legdinamikusabban fejlődő városává lett. A 19. és 20. századok fordulóján a Béga-parti város ipara, gazdasági élete gyökeres, nagyarányú átalakuláson ment át, ami a kézműipar hanyatlását, viszszaszorulását és a gyáripar hatalmas fellendülését eredmé- nyezte. A Bánság fővárosában magasra hágott és folyamatosan emelkedett a gyáralapítási kedv. A települést nagymértékben favorizálta előnyös földrajzi fekvése, amely a Balkán államaiba való kivitelt tette lehetővé, környéke belakottsága, népsűrűsége, ami a szükséges munkaerő viszonylag könnyű megszerzésének lehetőségét biztosította, sűrű, minden irányba szétágazó vasúti és vízi útvonal-hálózata, nyersanyag-forrásainak viszonylagos közelsége stb. A városi hatóságok megfontolt, az ipartelepítést pártoló és ösztönző intézkedései, határozatai is állandóan javítottak, sokat lendítettek a nagyipar helyzetén. Az 1867-es osztrák-magyar kiegyezést követő években, évtizedekben egymásután kelet- keztek az újabb és újabb gyárak és üzemek a Temesköz szívében. A 20. század beköszönte tovább gerjesztette, magas hőfokon tartotta az ipartelepítési kedvet. Az iparosodása mértéke, gyárainak száma tekintetében Temesvár messze fe- lülmúlta Magyarország vidéki városainak legtöbbjét. A statisztikák adatai szerint gyáraiban állandó jelleggel mintegy 6400 munkás dolgozott, a termelési főidényekben pedig az alkalmazottak száma meghaladta a 7000-et. „Hazánk vidéki városai között, ezt elismeri az egész ország, egy sincs, amely a minden téren való haladásnak oly szembetűnő jeleit adná, mint Temesvár. Ez a város szinte amerikai gyorsasággal fejlődik. Másutt évtizedek szükségesek ahhoz, ami Temesvárott néhány esztendő műve” – írta jogos büszkeséggel 1908-ban Lendvai Jenő (1883-1946), a Temesvári Kereskedelmi és Iparkamara titkára.
A név és a hagyományok okán is a Gyárváros, a „hangyaszorgalom, a munka fészke” kiemelt, kedvelt helye maradt a 20. század első évtizedeiben is az ipartelepítésnek. Az új ipari létesítmények közül több is a gyéren beépített, tágas szabad telkek és területek határolta Buziási útra telepedett, ahol egy rangos, fölötte élénk ipari övezet keletkezett. Több vonatkozásban is az iparfejlődés gyü- mölcsének számított Anheuer János és Pausz Lajos 1901-ben a Buziási út 17. szám alatt alapított vállalata, fémöntödéje és gépgyára, amely a tőkések, a bankok, a hitelintézetek, a gyártulajdonosok, az ügyvédek, a közintézmények, a tehetősebb polgárok igényeit sietett kielégíteni, másrészt a mezőgazdasági termelés korszerűsítésében érdekelt földbirtokosok, bérlők és gazdák elvárásainak igyekezett termékeivel megfelelni. Az Első Magyar Pénzszekrény- és Gépgyár, – amelynek tulajdonos-igazgatója, ifj. Anhauer János (1874-1921) a gyártelep utcafront felőli kétszintes főépületében lakott –, rövid idő alatt a Béga-parti város és az országrész legtekintélyesebb és legmegbecsültebb iparvállalatává rangosult. Gyártmányai nagy keresletnek örvendtek bel- és külföldön is.
Anheuer János és Pausz Lajos 60.000 koronáért vásárolta meg a Friedmann- és Steinbach-féle csontszén- és enyvgyárat, amelynek telkére feszes iramban felépítették fémfeldolgozó és .megmunkáló üzemüket, amely a termékek széles skáláját állította elő és kínálta a megrendelőknek. A beruházáshoz a kezdőtőkét minden bizonnyal Johann Matthias Mauritius Anheuer (1842-1928) újpécsi földműves, vállalkozó és takarék- pénztár-igazgató biztosította, aki Johann Anheuer parasztgazda-postamester és Agathe Hoffmann gyermekeként jött a vi- lágra 1942. május 14-én Újpécsett. Magántanítók, majd a „zsidó iskolában” Wilhelm Leipnik oktatta az alapismeretekre. 1856-1860 között a verseci alreáliskolában tanult. A történelem, a természetrajz, a német nyelv és irodalom valamint a rajz voltak kedvelt tantárgyai. Visszatért 1860-ban szülőfalujába, és szülei gazdaságában, amelyben olajmalom és -finomí- tó is üzemelt, dolgozott. Barátjával, Johann Bambach (1840-1907) kántortanítóval titkos takarék- és kölcsönpénztárat hozott létre. 1871-ben megalapí- totta az Újpécsi Takarék- és Kölcsönegyletet, amely később Újpécsi Takarékpénztár Rt.-re változtatta a nevét. Johann Röser (1870-1932) gazdálkodóval életre hívta a Bánságban az első Raiffeisen-egységeket. Megvásárolták Temesvárott a Dóm téren a Hét Választófejedelemhez címzett fogadó épületét, amelyet a Raiffesen-Központ székházává alakítottak át, ahol Jo- hann Anheuer 1909-1911-ben igazgatóként működött. Kiadta és szerkesztette a Raiffeisen Bote című lapot. Újpécsre viszszatérve Edmund Steinacker (1839-1929) mérnök közeli munkatársaként harcolt a németség megmaradásáért, önazonosságának megőrzéséért. A magyarellenes német propaganda élharcosa, Edmund Steinacker emlékirataiban elbeszélte, hogy az újpécsi takarékpénztár igazgatójaként Johann Anheuer, 1897-ben a Bécsben élő Adam Müller-Guttenbrunnhoz (1852-1923), a magyargyűlölő délvidéki német származá- sú íróhoz és újságíróhoz fordult, hogy legyen segítségére egy, a dél-magyarországi németség nemzetiségi öntudatra ébresztését, felvilágosítását célzó hírlap megalapításában. Johann Anheuer tette le a törvény megkívánta 20.000 koronás óvadékot, hogy 1900 december 16-án Temesvárott az Erdélyből jött Alwin Cramer (1867-?) szerkesz- tésében megindulhasson a pángermanizmus bánsági szócsöve, a Deutsches Tagblatt für Ungarn című napilap, amelynek „nyomdája, szerkesztősége és kiadóhivatala a nagyszebeni bank te- mesvári székházában kapott helyet”. Az újság 1903-ig jelent meg Temesvárott, majd átköltözött Versecre, ahol aztán Viktor Orendi-Homennau (1870-1954) irányításával Deutsch-Ungarischer Volksfreund címen 1918 őszéig hetilapként látott nyomdafestéket. Johann Anheuer 1900-ban 390 koronát küldött Arthur Kornnak, a Gross-Kikindaer Zeitung szerkesztőjének, aki hetilapjával együtt ugyancsak a pángermanizmus szolgálatában állt. Az Újpécsett le- telepedett, Binder nevű szász gyógyszerésszel, társulva Johann Anheuer az iskola „magyarosítása” ellen agitált, izga- tott kitartóan. A sváb parasztok némelyike – nem sokan! – a magyar köszönéstől is eltiltotta gyermekeit. Takarékpénztár-igazgatóként, tehetős gazdálkodóként és vállalkozóként Johann Anheuer tekintélyes vagyont halmozott fel. De a pángermanizmus mozgalmát Né- metországból és Ausztriából is tekintélyes összegekkel pénzelték, komoly adományok folytak be a magyarországi német, román és szerb értelmiségiek, hivatalnokok és iparosok magyar- ellenes tagjaitól, csoportjaitól, egyesületeitől is. A legfőbb adakozót, Johann Anheuert szülőfaluja jótevőjének tartották. Cikkek, tanulmányok szerzőjeként a Hans von der Hecke álnevet használta.
Felmerül a gyanú, hogy a temesvári Első Magyar Pénzszekrény- és Gépgyár alapításában és üzemeltetésében is sze- repet vállalt a nemzeti eszméknek és törekvéseknek elkötelezett osztrák és porosz tőke is. Az induláshoz szükséges pénzforrásokat a Temesváron kirendeltséggel rendelkező erdélyi és külföldi bankok folyosították, biztosították. Jelentékeny volt a gyár külföldi kivitele. Ifj. Anheuer János 1905-ben, amikor a temesvári gyártelep igazgatását is átvette, a módosi Maria Kauschsal kötött házasságot, aki a bánsági törzsökös svábság két élharcosának – Michael Kauschnak (1877-1942) és Peter Kauschnak (1880-1945) – volt a testvére. Érthető, hogy a gyár bevételeinek, profitjának egy részét a pángermán mozgalom támogatására, finanszírozására fordították. Sejtették és tudták ezt az állami hivatalnokok, a magyar belügyi szervek is. A gyáralapítással egyidejűleg építették fel a gyárvárosi Liget úton mutatós, szecessziós stílusú bérházukat, amely ugyancsak a jövedelemgyarapítást, tőkehalmozást, a gyors meggazdagodást szolgálta.
Az Első Magyar Pénzszekrény- és Gépgyár, amelynek keretében szerelő- és gyártócsarnokok, fémöntöde, kazánkovács- és gépjavítóműhely stb. működött átlagosan 100-120 alkalmazottat foglalkoztatott. Tűzmentes és tolvajbiztos acélpéncél-pénzszekrényeket, trezorokat, korszerű szerkezetű vértezett tárolókat, biztonsági ládákat, könyv- és okmánytartókat, szénsavas tűzoltó fecskendőket valamint a cséplőgépek, különféle mezőgazdasági munkagépek meghajtására szolgáló lokomobilokat gyártott. Az iparvállalat gazdasági és stabil gőzgépek szakszerű javítását is végezte. A gépek vásárlóinak, a javítások megren- delőinek és haszonélvezőinek nagyobb hányadát a Dél-magyarországi Gazdasági Egyesületbe tömörült sváb gazdák, termelőszövetkezetek, földbirtokosok, falvak és községek adták.
Tianont követően a gyár fokozatosan csökkentette termelését, tulajdonost és profilt váltott, majd teljesen beszüntette a termelést. Emeletes központi edifíciuma, amelyet ki- sebb-nagyobb lakásokra tagoltak, napjainkban is a Buziási út és a városfertály kiemelkedő, emblematikus épületének számít.
-
Recent Posts
- HIRDESSEN ITT!
Hirdetését a HETI ÚJ SZÓ nyomtatott oldalain négy (Temes, Arad, Hunyad és Krassó-Szörény) megyében valamint online változatban olvassák.
További információval a hetiujszo@yahoo.com illetve a 0723-567370 (Makkai Zoltán) vagy a 0723-567371 (Graur János) telefonszámokon szolgálunk. Archives
- April 2024
- March 2024
- February 2024
- January 2024
- November 2023
- October 2023
- September 2023
- August 2023
- July 2023
- June 2023
- May 2023
- April 2023
- March 2023
- February 2023
- January 2023
- December 2022
- November 2022
- October 2022
- September 2022
- August 2022
- July 2022
- June 2022
- May 2022
- April 2022
- March 2022
- February 2022
- January 2022
- December 2021
- November 2021
- October 2021
- September 2021
- August 2021
- July 2021
- June 2021
- May 2021
- April 2021
- March 2021
- February 2021
- January 2021
- December 2020
- November 2020
- October 2020
- September 2020
- August 2020
- July 2020
- June 2020
- May 2020
- April 2020
- March 2020
- February 2020
- January 2020
- December 2019
- November 2019
- October 2019
- September 2019
- August 2019
- July 2019
- June 2019
- May 2019
- April 2019
- March 2019
- February 2019
- January 2019
- December 2018
- November 2018
- October 2018
- September 2018
- August 2018
- July 2018
- June 2018
- May 2018
- April 2018
- March 2018
- February 2018
- January 2018
- December 2017
- November 2017
- October 2017
- September 2017
- August 2017
- July 2017
- June 2017
- May 2017
- April 2017
- March 2017
- February 2017
- January 2017
- December 2016
- November 2016
- October 2016
- September 2016
- August 2016
- July 2016
- June 2016
- May 2016
- April 2016
- March 2016
- February 2016
- January 2016
- December 2015
- November 2015
- October 2015
- September 2015
- August 2015
- July 2015
- June 2015
- May 2015
- April 2015
- March 2015
- February 2015
- January 2015
- December 2014
- November 2014
- October 2014
- September 2014
- August 2014
- July 2014
- June 2014
- May 2014
- April 2014
- March 2014
- February 2014
- January 2014
- December 2013
- November 2013
- October 2013
- September 2013
- August 2013
Recent Comments
Find us on Facebook
Curs Valutar
18 April 2024EUR4.9754 RONHUF1.2669 RONUSD4.6739 RONXAU359.41 RONIdőjárás