Fémsziták, sodronyok és állatketrecek

Új gyártelepet kapott 1971-ben a Buziási úton kiépülő iparnegyedben a Tehnometal Vállalat is, amely Bo­- zsák Mihály és Fia, vasbútor és drótszövetgyár jogutódjának, termelőtevékenysége foly­tatójának számított. A Gyárvárosban, az Alsó Árok (ma: Gloria) utca 10. szám a­latt a mindössze 22 esztendős szitásmester, az 1855-ben világra jött Bozsák Mihály állította fel és nyitotta meg 1879-ben műhelyét. Vállalkozása szerencsésen, ígéretesen indult, ami a telep fejlesztésére, a termékkínálat bővítésére, gazdagítására sarkallta a Temesvárott és Bánság-szerte nevet szerzett, rátermett mestert. A kereslet növekedése, meg­ugrása arra ösztönözte Bozsák Mihályt, hogy műhelyét gyárrá alakítsa. A hagyo­má­nyos háztartási sziták he­lyét fokozatosan átvették a malmok igényelte fémsziták, a lyuggatott lemezek, a sod­rony­szövetek, a kerítésfonatok, a vaskapuk és -ajtók va­lamint a vas- és rézbútorok. Gyártmányaival sikeresen szerepelt a vállalat az 1891-ben Temesvárott megrendezett dél-magyarországi ipari és me­zőgazdasági kiállításon. 1910-ben 30 munkást foglalkozatott a sodrony- és a bútor­osztályt üzemeltető gyár, a­mely 4- és 6-szögű nyílásokkal készített és kínált kis- és nagytételekben eladásra kerítésfonatokat, legkülönfélébb kivitelben sodronyszöveteket, díszkerítéseket sodronyszövet-betéttel, kosarakat hulladékgyűjtésre, kocsiüléseket, baromfiketreceket, vasajtókat és -kapukat stb. Felnőttek és gyermekek részére vas- és réz­ágyak, vas- és réz éjjeliszekrények, mosdók, ruhaakasz­tók, kályhaellenzők, fogasok, szenes- és fáskosarak készültek a bútorosztályon, amely pa­do­kat, asztalokat és székeket is gyártott sorozatban ker­ti, ligeti és vendéglői haszná­latra. A közönséges fa- és vaskeretes sodronyfonatos ágybetétek elő­állítása mellett Bo­zsák Mihály kifejlesztett egy acélrugós ágybetétet is, amelyet sza­badalmaztatott és sorozatban gyártott. Kéziszer­számo­kat is előállítottak. A nagy vá­laszték és az olcsó árak jelentős áru- és pénzforgalmat biztosítottak. Telefonon a 388-as számon érhették el a cég Al­só Árok utcai telepét az ügy­felek, a megrendelők.
A temesvári Bozsák M. és Fia Sodronyszövet-Fonat és Szitaáruk Gyár 1921-ben kü­lön standdal szerepelt az erdélyi és bánsági ipart bemutató bukaresti kiállításon. A Meritul Co­mercial şi Industrial kitüntetés adományozásával is­- merték el Bozsák Mihály érdemeit a megnagyobbodott Ro­mánia állami hatóságai. A prosperáló iparvállalat, amely Temesvár-Józsefvárosban a Berthelot (volt: Kossuth) su­gár­út 31. szám alatt nyitott üzletet, s fiókrészlegeket léte­sí­- tett az 1920-as években Csernovicban és Nagyváradon is. Az Osváth Kálmán szerkesztette Erdélyi Lexikon közölte adatok szerint Bozsák Mihály „vasbútor és drótszövetgyára” 1927-ben 120 tonna vasdrótszövetet, 50 tonna nemesebb drótszövetet, 50 tonna vasbútort állított elő 120 munkással, 44 szerszámgéppel és egy 30 lóerős erőgéppel. Befektetett tőkéje 220 000 aranylejre rugott. A vállalat 1927-ben részvénytársasággá alakult. Drót­ke­rítéseit tartósakként, időtállókként, javításra nem szorulókként valamint rendkívülien olcsókként reklámozta a bánsági és az országos magyar, ro­mán és német nyelvű újságokban.
A gyárat alapító és évtizedeken át sikeresen igazgató ipa­ros, Bozsák Mihály 1935. december 14-én hunyta le ö­rökre a szemét: A kormányrudat társtulajdonos fia, Bozsák Ferenc vette át. A család 1935-ben megvásárolta a nagyremetei Ambrózy-kastélyt és a hoz- zátartozó parkot. Az immár Bozsák Művek néven fungáló iparvállalat korábban is gyártott termékei széles skálájához hozzáadta a kórházi berendezéseket, a fekete és horganyozott vashordókat, a lyukasztott vas-, acél- és rézlemezeket, a gyermekkocsikat és -játékokat, őrlőket, cséplőgépeket.
Romániában az ipari üzemek, bányák, szállító vállalatok, bankok és biztosító tár­- saságok államosítását elrendelő 1948. június 11-i törvény ér­telmében a temesvári Bozsák Művek is állami tulajdonba került, nevét 1949-ben Tehnometal Iparvállalattá változtatták. Eleget téve a nagyiparivá fejlesztett mezőgaz­da­ság – az állami és kollektív gazdaságok, a társulások, a termelőszövetkezetek – elvárásainak, igényeinek, rátértek a magtisztító és –osztályozógépek, a triőrök, a kézi és e­lekromos szelektorok és ele­vátorok gyártására is.
Segédmunkásként, majd szakácssegédként dolgozott nyug­díjba vonulásáig a Tehnometal Iparvállalatban Arendt Gyula, a neves cukrász, akinek józsefvárosi közkedvelt cukrászdáját ugyancsak államosították. Hasonló sorsra jutott a kisiparos König Frigyes (1910-2002) is, akit szövőműhelyétől fosztottak meg a kom­munisták. A neves természettudós, lepidepterológus, a Bánság Múzeuma természetrajzi részlege híres lepkegyűjteményének rendezője, meg­- teremtője a következőképpen nyilatkozott életpályájának erről a szakaszáról: 1952-ben „kénytelen voltam újból ke­nyér­kereseti lehetőség után néz­ni. Az egykori Bozsák, később Tehnometal gyárban vasesztergályos, majd néhány hó­nap múlva csoportvezető lettem. Innen iratkoztam be 44 éves fejjel az egyetem biológia karának látogatás nélküli szakára, Bukarestbe, amelyet öt év után sikerrel be is fejeztem.” Az egyetemi oklevelet szerzett König Frigyes 1966-ben a Bánság Múzeuma alkalmazottja, tudományos mun­- katársa lett. A Temesvári Egyetem elvégzését követően, miután nem fogadta el Moldovába szóló hivatalos kihelyezését, műszaki fordítóként a Tehnometalban helyezkedett el Herta Müller, a 2009-ben irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett írónő, akit mivel nem volt hajlandó együttműködni a román belügyi szervekkel, három esztendő múltán kipenderítettek, „kirúgtak” a gyárból, ahol a Német Demokratikus Köztársaságból, Ausztriából és Svájcból importált szerszámgépek műszaki útmutatóit, leírásait fordította romá ra.
Újabb részlegekkel és csarnokokkal bővítették, technológiailag korszerűsítették és továbbfejlesztették 1954-1959 között az iparvállalatot, amely főleg mezőgazdasági gépek és berendezések gyártására összpontosította tevékenységét. Modernebb típusú, hatékonyabb cséplőgépeket, gabonaszárítókat, borsócséplőket, szállítószalagokat, vibratoros szitákat, gabonatisztítógépeket, kupás elevátorokat készítettek, szereltek össze. Gyárt- mányaival ebben az időszakban vett részt Új-Delhiben, Bombayben és Izmirben rangos nemzetközi kiállításokon és vásárokon.
Komplexebb, összetettebb eszközök, berendezések gyártásba vételével gazdagították és dúsították az iparvállalat termékskáláját az 1971-1975-ös időszakban, amikor elkezdtek elektromos szárítókat, 3-4 szintes baromfiketreceket, komplett berendezéseket szárnyasfarmok és gabonasilók részére, zöldtakarmány-szárító- kat, szőrmés kiállat-ketreceket, csigás szállítószalagokat, takarmánykeverőket, cukor- és olajgyári berendezéseket, vezérlőkábeleket sorozatban előállítani. A Tehnometal Romániában a legnagyobb gépkocsi-vezetékeket és baromfitenyésztési berendezéseket gyártó egységévé rangosult. Az újabb beruházások és fejlesztések, amelyekre 1977-1980-ban került sor, keretet és lehetőséget teremtettek a 25-35 lóerős kistraktorok gyártásba vételére. A Temesvári Gépkocsigyár nevet vette fel az egykori Bozsák Művek Buziási úti telepe, amikor csarnokaiban hozzáláttak a parti fecskének, a „Lăstun”-nak becézett Dacia 500 márkanevű kisautó gyártásához.