Becsét vesztett imahely

Felavatásakor, 1899-ben a Baumhorn Lipót budapesti műépítész tervezte gyárvárosi új zsinagóga a látványos külseje, impozáns megjelenése, gazdagságában is választékos díszítettsége, hatásos architekturális elemei, értékei révén a Béga-parti város ikonikus középületei sorába emelkedett. Nemcsak a status quo ante irányzat követői, hanem az 5788 lelket számláló temesvári zsidóság többsége megkülönböztetett előszeretettel kereste fel, lépett be kupolája alá, ugyanakkor a keresztény hitfelekezetekhez tartozó temesváriak is gyakorta megálltak előtte, megcsodálták mutatós tömbjét, ékítmények díszítette homlokzatát, amelyet a 20. század első évtizedében az előtte elfolyó faúsztató csatorna vize tükrözött vissza. Temesvár „Velencéjének” felszámolásakor, az iparnegyed sáncainak, árkainak, kanálisainak egységes mederbe terelésekor számolták fel 1907-1910 között a faúsztatót is, s töltötték fel utcává változtatva a Kunz-sort. Postai képeslapokon sokszorosított fényképfelvételek tucatja készült a Bánság fővárosa nevezetességéről, büszkeségéről, a magyar­or­szági zsinagóga-építészet legnagyobb egyéniségének remekművéről. A baumhorni templomépítészet jellegzetes formajegyeit viseli a temesvár-gyárvárosi imahajlék, amely a szolnoki, a fiumei, a nagybecskereki és a főműnek deklarált szegedi zsinagógákkal mutatott közeli rokonságot. Az építész két korábbi olaszországi tanulmányútja hatását, termékeny befolyását viseli az épületek mindegyike. Méltatói, életrajzírói közül többen is a szegedi előfutárának, közvetlen elődjének minősítették a temesvár-gyárvárosi zsinagógát, amely­nek monumentális tömbjébe eredeti módon ötvözte a jeles építész a historizmus, orientalizmus, a neomór stílus, a rene­szánsz, a barokk és a magyaros szecesszió elemeit, jellegzetes motívumait, formai megoldásait. A 19. és 20. századok fordulója eklektikájának iskolapéldája, nagyszerű megvalósítása a Mózes-vallású magyarok 700 férőhelyes temploma.
Kimódoltan arányos, forma- és ékítménygazdag, mozgalmasra és hatásosra tagolt a zsinagóga főhomlokzata, amelyet kő, kétszer égetett Klinker-tégla és vakolt felületek borítottak. A portál három osztatú, oszlopokkal elválasztott. A körívekben végződő, rácsos be- és kijárati ajtók míves, igényesen megformált és kivitelezett kovácsolt vas mesterművek. A könnyebb, az akadálymentesebb közlekedést, a kánon megkövetelte nemek szerinti elkülönülést, a sarokrészeken, valamint az északi és déli oldalakról nyíló, két-két oldalajtó biz­tosította. A kiugratott és felcsúcsosított oldalajtók fölé iker­ablakok kerültek. A sarkokat összekötő timpanonos oromfal csúcsán, hangsúlyozottan kiemelten Mózes tízparancsolatos kőtáblájának megmintázott változata díszeleg vallásos, er­kölcs­erősítő és esztétikai szerepet betöltve. Hasonló célt és rendeltetést szolgált a timpanon alatti vitrál, a „nyolcszirmos rózsaablak” is. A bemélyített rozettát egy kisebb és egy nagyobb félköríves párkány keretezi. Az épületet a tető alatt két „sárkányfogas” fríz páthuzamosa futja körbe. A sarkokat a reneszánszra utaló és emlékeztető boltíves oromdíszek zárják.
A zsinagóga oldalfalainak hosszúsága meghaladja a főhomlokzat szélességét. A kiugratott rozettás bejárti ajtók mellett a neogótikus csúcsívben záródó keretbe foglalt iker­ablakok két sora biztosítja a templomhajó természetes világítását. A gazdagon díszített épület monumentalitását fokozta, meghatványozta a tetején fölmagasított, külső és belső funk­ciót betöltött öt kupola, amelyek közül a királyi koronát mintázó nagyméretű középsőn 8 rozetta kapott helyet. For­májukkal a főhomlokzat kupolás saroktornyai rabbisüvegekre emlékeztetnek.
Az összművészet, a „Gesamtkunst” jegyében és szellemében alakították ki, rendezték be az eredetileg 400 férőhelyesre gondolt és tervezett templom-csarnokot, amelyet a nők számára külön emeleti karzatot emelve 700 hívő befogadására tettek alkalmassá. A Wegenstein Lipót és Fiai orgonagyár építette hangszer méltó elhelyezésére 1904-ben újabb erkéllyel gazdagították a templom belterét. A karzatokat öntöttvas-osz­lopok tartották és tartják, amelyek a hajót három részre tagolják. A káprázatos összhatást az építő-, ipar- és egyház­mű­vészet meg a zene tökéletes szimbiózisa, magas színvonalú együttes jelenléte biztosította. A temesvári kisiparosok, kézművesek – bádogosok, kovácsok, műlakatosok, asztalosok, kőfaragók stb – alaposan kitettek magukért, remekléseikkel tovább öregbítették megbecsültségük, szakmai hírnevüket. Baumhorn Lipót terveinek kivitelezését ifj. Kremmer József, temesvári építkezési vállalkozóra bízta a temesvár-gyárvárosi hitközség. Az orgonakarzat megépítését és a „hangszerek királynőjének” beszerelését ifj. Ecker József temesvári építész vállalta.
A Gyárváros zsidósága büszke volt csodálatos templomára s előszeretettel vett részt a falai között Singer Jakab, majd Neumann Ernő főrabbik által celebrált szertartásokon. A hitközség az Erdélyi és Bánsági Zsidó Hitközségek Szövetsége biztatására és ösztönzésére 1920-ban a történelmi és politikai változásokhoz igazodva átpártolt a neológ irányzathoz. A zsinagóga körül kis zsidó sziget alakult ki. A templom szomszédságában építették fel a felekezeti elemi iskolát, a lelkészlakot, az ima- és gyűléstermet, közösségi helyiségeket stb., s rendezték be később az idősek otthonát. A II. világháború éveiben, amikor Románia állami hatóságai elfoglalták, kisajátították a zsidólíceum belvárosi épületeit, az elméleti és kereskedelmi felekezeti középiskolák a gyárvárosi zsinagógában leltek menedéket. Furnírlapokkal osztották fel a belső teret, alakították ki az osztálytermeket.
Kronológikus sorrendben az utolsó temesvári főrabbi, dr. Neumann Ernő fél évszázadon át, 1941-től 1990-ig szolgált a Baumhorn Lipót tervezte zsinagógában. A romániai rend­szerváltozást követő esztendőben, 1990-ben szakemberek megállapították, hogy a templom tetőszerkezetének faanyagát megtámadta a kipusztíthatatlan, roppant kártékony könnyező gomba. Az életveszélyesnek nyilvánított épületet bezárták. A szertartásokat a zsinagóga udvarán emelt imateremben tartották, amíg volt kinek. Később kiderült, hogy a diagnózis, a szakvélemény téves volt. A használaton kívül rekedt, elhanyagolt, nem gondozott, nem karbantartott épület állaga elkezdett rohamosan romlani. A fedél több helyen is beázott. A becsurgott víz és galamb ürülék komoly károkat okozott jónéhány helyen a hajóban, a szentélyben is. A karzatok egyike leszakadt. A Bánság görögkeleti román érseke, Nicolae Corneanu jóindulatának, nemes gesztusának köszönhetően 2006-ban a mitropólia fedezte a fedél kijavításának, tatarozásának és szigetelésének költségeit. Időközben 5-6-szor betörtek a templomba: kegytárgyakat, színesfém tartozékokat. kovácsolt és faragott díszeket raboltak, vittek el.
Mivel a végzetesen megfogyatkozott zsidó közösség nem rendelkezett az állagmegőrzéshez, a restauráláshoz szükséges anyagi forrásokkal, az elromosodott épület adminisztrálását, gondozását átadta 35 esztendőre a Temesvári Nemzeti Színháznak, amely el is készítette a siralmas állapotba jutott zsinagóga konszolidálásának, gyökeres felújításának és előadások tartására alkalmas teremmé idomításának terveit, amelyeket 2021-ig meg is szándékozott valósítani. Kisebb javításokat eszközölt csupán. A tervek megvalósításához a színháznak sem sikerült előteremtenie, megszereznie a szükséges anyagi forrásokat. A kivitelezésre váró tervekkel, a hitközséggel között szerződéssel együtt a Temesvári Nemzeti Színház a romániai műemlékek nyilvántartásában TM-II-m-B-06126 számon szereplő, a Béga-parti város építészeti örökségének egyik gyöngyszeme megőrzésének, rehabilitálásának gondját és felelősségét 2018-ban hivatalosan átruházta Temesvár város polgármesteri hivatalára. Négy esz­tendő alatt nem történt semmi. Semmi észlelhető, kézzel fog­ható!? Az épület elhagyatottan tovább árválkodik és pusztul. Fennáll annak a veszélye – amire a zsinagógában utolsóként szolgáló főrabbi lánya, a temesvári zsidóság rég- és közelmúltját szenvedélyesen kutató, könyvekben, tanulmányokban, újságcikkekben föltáró, széleskörben megismertető Neumann Györgyi figyelmeztetett –, hogy a több százéves élettartamra, a maradandóságnak emelt építészeti műremek belátható időn, szemünk láttára belül romhalmazzá váljon.