A hit hirdetői és megtartói

Emancipációjuk törvénybe iktatását, 1867-et követően – miként az Osztrák-Magyar Monarchia egész területén –, Temesváron is ugrásszerűen megnőtt a zsidóság lélekszáma. 1900-ban összesen 5788 zsidó élt a Béga-parti városban.
A gyárvárosi zsidók a status quo ante irányzatot követő hitközsége 1890. március 9-én választotta meg első főrabbiját, a „nagytehetségű és kiváló képzettségű”, korábban rövid ideig Szekszárdon szolgált dr. Kohlbach Bertalan (1866–1944) személyében. Székfoglaló beszédét 1890-ben Temesváron nyomtatásban is megjelentette. Beiktatásától kezdve az izraelita közösség megerősítésén, hazafias érzületének, „magyorosodásának” fokozásán fáradozott, a Gyárvárosi Magyar Társaskör tagjainak sorába lépett. A feltételek jobbra fordulását kihasználva Kohn Sándor egyháztag, a Kunz és Társa cég vezetője hathatós támogatásával sikerült kihoznia a Mózes-vallásúak imahelyét a Kém és Háromkirály utcák közrezárta gettóból. Özv. Freud Emíliával megvétette a faúsztató Béga-csatorna melletti, a Városligettel szemközti telket, amelyen aztán a Baumhorn Lipót budapesti műépítész tervezte új zsinagóga felépült. Temesvárott adta ki A hittan elemei és Avatási Istentisztelet rendje című könyveit dr. Kohlbach Bertalan, aki Magyarországon elsőként vezette be a leánykonfirmációt. A korszerűsödés, a hitgyakorlat megújításának el­kötelezett híve és szorgalmazója volt. Nézeteivel és törekvéseivel kihívta a hagyományokhoz, a bevett szokásokhoz konokul ragaszkodó, konzervatív hívek neheztelését, indulatos haragját. Kezdeményezéseit sorra elgáncsolták. 1896-ban lemondott állásáról és papi hivatásáról, elhagyta a gyárvárosi hitközséget és Temesvár városát. Habár felmenői között több nemzedékre visszamenőleg számos rabbi akadt, s maga is a budapesti rabbiképző főiskolán szerzett oklevelet, s Temesvárott határtalan ambícióval és lelkesedéssel látott munkához, a kudarc, a konfliktus arra késztette, hogy egyszer s mindenkorra felhagyjon a rabbiskodással. Latin-német szakos tanárként kaposvári, körmöcbányai, nagyváradi, majd budapesti középiskolákban tanított. Könyveit Magyarország fővárosában adta ki, cikkeit, tanulmányait napilapok, folyóiratok, évkönyvek hasábjain közölte. Tagja volt egy cikluson át a Régészeti és Embertani Társulat igazgatósági választmányának.
Dr. Kohlbach Bertalan eltávoztával a megüresedett helyre a gyárvárosi hitközség 1896-ban a budapesti rabbiképző intézetben frissen diplomázott, Sajókazincon 1867. december 13-án született dr. Singer Jakabot hívta meg az felépítendő új templom szószékére. Komoly kihívásokkal kellett szembenéznie, megbírkoznia a pályakezdő fiatal rabbinak. Folytatni kívánta az elődje által elkezdett munkát. A hitközség vezetőivel és tagjaival összefogva, tető alá kellett hoznia és igényesen be kellett rendeznie, bútoroznia a Baumhorn Lipót ter­vezte impozáns templomot, s ugyanakkor a hitgyakorlatot is igyekezett megújítani, a korszerű törekvésekhez és elvárásokhoz igazítani. A nagyműveltségű, alapos felkészültségű, tudós rabbik sorába tartozott. A rabbiképző intézetben folytatott tanulmányaival párhuzamosan 1885-1895 között a budapesti tu­dományegyetem bölcsészeti karának – ahol Vámbery Rusztem és Gyulai Pál voltak a tanárai – növendéke volt. Anyanyelve, a magyar mellett, tökéletesen beszélt németül, héberül, törökül, arabul és tatárul is.
Három évi kemény, megfeszített szószéki és építőtelepi szolgálat után dr. Singer Jakabnak abban az örömteli elégtételben és megtiszteltetésben lehetett része, hogy 1899. szeptember 3-án, Ros Hasana előestéjén megszervezhette és le­vezényelhette a Baumhorn Lipót tervezte impozáns zsinagóga nagyszabású avatóünnepségét, amelynek vezérszónoka volt. Prédikációja szövegét Avatóbeszéd a Temesvár-gyárvárosi templom felavatásakor címen 1899-ben Bonyhádon nyom­tatásban is megjelentette. Méltatói dr. Singer Jakab egyik legnagyobb érdemének azt tartották, hogy az általa tető alá hozott 700 férőhelyes gyönyörű templomban „megmagyarosította a szószéket”. Elkötelezett, meghatározó élharcosa, gerjesztője volt a temesvári zsidóság magyaroso­dásának. Létrehozta az Izraelita Magyar Irodalmi Társaságot, amelynek haláláig választmányi tagja maradt. Aktív tevé­keny­séget fejtett ki ugyanakkor a Gyárvárosi Társaskörben is. Rövid ideig az I. világháború éveiben a honvédség tábori rabbijaként működött. Rotter Ilonával kötött házasságot, akivel 43 éven át élt harmonikus családi életet. Három gyermeket – László, György és Magda – neveltek fel. Dr. Singer Jakab első könyveit – Jóna proféta tekintettel mondáira (1894), A dömmék (1895) – Budapesten publikálta. Temesvá­rott szerzőként 1902-ben nyomtatásban is közzé tett Esketési beszéd Deutsch Andor és Pollák Malvina házassági egybekelése alkalmával című prédikációjával jelentkezett. Magyarország fővárosában hagyta el a nyomdát 1905-ben a tájegység zsidóságának históriáját feltáró és megismertető Adatok a bánsági zsidók történetéhez a XVIII. században című műve, amelyet 1907-ben az ugyancsak Budapesten kiadott Temes vármegye és a zsidók polgárosítása című monográfiája követett. Temesvárott jelentette meg 1907-ben A munka áldása című értekezését. Előbb, 1913-ban két folytatásban a Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Múzeumtársulat Értesítője hasábjain, majd 1914-ben Csanádegyházmegyei Könyv­nyomda betűivel kötetben tette közzé A temesvári zsidók az 1848-49-es szabadságharcban című tanulmányát, történelmi áttekintését. Egyháztörténészként főként a temesvári és a bánsági zsidóság múltját kutatta. Számos cikket, tanulmányt közölt a 20. század első évtizedeiben a Budapesten és a Bé­ga-parti városban kiadott újságokban, folyóiratokban, évköny­vekben.
A tudós főrabbinak, dr. Singer Jakabnak tevékeny, meg­ha­tározó szerepe volt abban, hogy az impériumváltást követően – amikor a Bánság fővárosában 8296 zsidó élt – az Erdélyi és Bánáti Országos Izraelita Irodához csatlakozva a gyárvárosi hitközség irányzatot cserélt, az új történelmi hely­zetben áttért a neológ vallásgyakorlatra. Megemlékeztek 1921-ben a hitközség nőegylete megalakulásának háromnegyed évszázados jubileumáról. Az ünnepség alkalmából dr. Singer Jakab rabbi megírta és megjelentette A temesvári-gyárvárosi izraelita nőegylet hetvenötéves története című bros­súráját. Ünnepi rendezvényt tartottak a gyárvárosi zsina­gógában 1921 szeptemberében is, amikor a hitközség tagjai, valamint a városi és megyei hivatalosságok köszönték meg dr. Singer Jakanak negyed évszázados temesvári szolgálatát. Prédikált Vágvölgyi Lajos, aradi főrabbi. 1924-ben hagyta el a nyomdát dr. Singer Jakab Emléklapok. A Maszkil el Dal jóté­konysági és betegsegélyző egylet hat évtizedes jubileuma alkalmából című alkalmi kiadványa. A megjelenés helyeként 1927-ben Temesvárt, 1928-ban Szinérváralját tüntetve fel adta ki A temesvári rabbik a XVIII. és XIX. században című alapművét, amelyet az 1934-ben a Béga-parti városban nyomdafestéket látott Diego d’Aguilar, egy maramus története hely- és egyháztörténeti dolgozata követett. Papi szolgálata 40. évfordulóját 1936 szeptemberében ülte meg. Hetvenedik életéve betöltésekor, 1937. december 13-án hívei, barátai és tisztelői keresték fel és halmozták el szerencsekívánataikkal „az ősz főpapot, aki évtizedek óta működik Timișoara-Temesváron, a felebaráti szeretet, az emberi egyenlőség és egymás megbecsülésére való törekvés jegyében” – miként azt méltatólag a Temesvári Hírlap írta. 1939. novembert 7-én hunyta le örök­re a szemét. Temesvárott a Lippai úti zsidó temetőben alussza örök álmát.