Szerencsés egybeesésnek könyvelték el a Temesvári Ma­gyar Nyugdíjasklub tagjai, hogy két rokon tárgykörből merített elő­adást hallgathattak meg az elmúlt szombaton.
A vízről, életünk fontos eleméről Borsos László vegyész­mér­nök beszélt, ugyanis Béres Margit, a klub elnöke idejekorán bejegyezte ezt a témát a heti programba. Egyrészt, mert hasznosnak találta, másrészt mert Borsos László a ház embere, vagyis a nyugdíjasok klubjának tagja. A vendég előadó Szabó Zoltánné Farkas Katalin „a szom­szédból”, Gyuláról érkezett a Temes megyei RMDSZ nő­szer­vezetének meghívására, és a gazdag ismeretanyag, amit megosztott hallgatóságával, egyetlen, de tág kérdést járt körül: ho­gyan éljünk, hogy meghosszabbítsuk e földi létet? Tudunk-e vá­lasztani a jó és rossz között, pozitív életszemlélettel viszonyulni környezetünkhöz, van-e erőnk kivédeni a betegségeket, okosan kúrálni a bajt, ismerjük-e a mondást, miszerint nem azért élünk, hogy együnk, hanem azért eszünk, hogy éljünk…
Számos ága-boga van e kérdéskörnek, nem könnyű eligazodni, meglelni a helyes utat, vagyis azt az életformát, amely se­gíti és nem rombolja a testet-lelket. Az amerikai Dan Buett­ner felfedező és író, valamint szá­mos külföldi tudós kutatásaira alapozva állította össze előadását Szabó Zoltánné, és a vetített képek még szemléletesebbé tették a magyarázatát.
De kanyarodjunk vissza a víz­hez, amiről Borsos László be­­szélt, és amiről aránylag keveset tud a közember. Legfeljebb csak annyit, hogy elég megnyitni a csapot vagy felhúzni a vödröt a falusi kerekeskútból, hogy szomját oltsa az ember, és megállapítsa, hogy jóízű-e vagy sem, hogy tiszta, átlátszó-e, avagy fá­tyolos, zavaros a víz. Mert ugye kristálytiszta forrásvízben sajnos nincs részük a vidékünkön élőknek – talán csak palackozott formában – és az sem titok, hogy jódszegények a vizeink. Ez az e­gyik oka, hogy sok a golyvás (pajzs­mirigy megnagyobbodás) beteg mifelénk. A talaj különböző rétegei jó szűrőnek bizonyulnak, állította az előadó, de hogy mennyire fontos az emberi szervezetre az édes (köznyelven si­ma) víz, mennyit igyunk naponta, kell-e tartani a csapvíztől, mi­ért veszélyes a nitrátos víz fo­gyasztása, mennyire szennyezettek folyóvizeink… ilyen és sok eh­hez hasonló gondolat került terítékre az előadás során, hála a szakembernek. Sok hasznos do­logra nyitotta rá a hallgatók szemét, amit érdemes megszívlelni, és továbbadni a családban, hisz a víz nélkülözhetetlen életelemünk, az egészséget szolgálja, de károsíthatja is azt.
És mintegy folytatásként Szabó Zoltánné va­ló­sággal rá­dup­lázott a vízről hallottakra. Az ember több százezer éve küzd az élete fenntartásáért, s ahogy vál­toztak az idők, az életmód is változott, de nem minden esetben jó irányba – mondta be­vezetőjében a ven­dég előadó, és alaposan do­kumentált ismertetője, nem utolsósorban pedig közvetlensége teljesen lekötötte a je­lenlévők figyelmét. Az úgynevezett civilizációs be­teg­ségek e­gyik okozója a helytelen életmód, a természettel való szembenállás, a mindennapi ro­hanó tempó és sok egyéb oka le­het an­nak, hogy gyógyszerekhez fo­lyamodnak az emberek. Keve­sen ismerik a mondást, miszerint a hosszú élet titka az, hogy mi magunk meg ne rövidítsük. A je­lenlévők elé egészségpiramist ve­­tített az előadó, és lépésről lé­pésre haladva elemezte, hogy mi segíthet tovább élni, de főleg egész­ségesnek maradni testben-lélekben. Lejegyeztük: a rendszeres testmozgás (járás, fizikai munka, sport), a lélekerősítő na­pi ima, az életcél kitűzése (akár hét évvel is meghosszabbíthatja az életet), kevés alkohol, növényi alapú étrend, a mértékletesség (csak 80%-ig szabad jóllakni), családterápia (a család foglalja el az első helyet az életünkben), egy vallásközösséghez va­ló tartozás, és végül egészséges kapcsolatok (válogasd meg, hogy milyen emberekkel érintkezel).
Köztudott, hogy a genetikai adottságoknak döntő szavuk van, a bibliai „hetedíziglen” öröklődés nem csupán vallásos elmélet, hisz távoli felmenőinktől magunkkal hozunk jót is, rosszat is. De ez nem jelent visszafordíthatatlant, gyógyíthatatlan betegséget, elhagyhatatlan ká­ros szokást. Elsősorban mindenki saját magának az orvosa vagy az ellensége. A leggyak­rab­ban elkövetett hibák egyike a helytelenül megválasztott ét­rend, a túlzott húsfogyasztás, hol­ott egyre gyakrabban hangzik el a figyelmeztetés: a táplálék fele legyen zöldség és gyümölcs. A fokhagyma, a petrezselyem, a dió, a mogyoró, a babfélék ertősítik a szervezet immunrendszerét, a napi 1-2 dl vörösbor (nem több!) szaporítja az agy­sejteket, a 2-3 liter folyadék (tiszta víz, leves, gyógytea) át­mos­sa a veséket, férfiak esetében a paradicsomlé hozzájárul a prosztatarák megelőzéséhez… és folytathatnánk a gyakorlati tanácsok felsorolását, amelyek be­tar­tása nem igényel különösebb megterhelést, csupán odafigyelést. Mindenekelőtt azok részéről, akik felelősséget éreznek sze­retteikért, önmagukért.
Ugyanakkor nem hagyhatók figyelmen kívül a külső tényezők, amelyek javíthatják vagy ronthatják a közérzetet, más szóval az életminőséget.
– Lassíts, szánj időt magadra, kerüld a stresszt, csökkentsd a zajt körülötted, olvass pozitív ki­csengésű könyveket, légy há­lás a szép szóért, a meleg családi és baráti ölelésért, minden nap tegyél jót valakivel, ne mérgezd magadat és családodat rossz hí­rekkel, amelyek azt sugallják, hogy gonosz az egész világ… – Szabó Zoltánné szavai meggyőzően hangzottak, és továbbgondolásra késztettek. Mert ha ő­szin­ték akarunk lenni önma­gunk­kal, be kell látnunk, hogy mennyivel többet tehetnénk a­zért, hogy megkönnyítsük saját és családunk életét. – Mitől lehetünk bol­dogabbak? – kérdezte az előadó, és nyomban meg is válaszolta: attól, hogy megvalósítjuk kitűzött céljainkat, és keressük a min­dennapi apró örömöket. Ve­gyük észre és legyünk hálásak a jóért, mert ez kihat az egészségünkre, meghosszabbíthatja az életünket és elégtételt nyújt, ami olyan fontos, mint a falat kenyér.
Szabó Zoltánné Farkas Kata­lin már eddig is jónéhány meghívásnak tett eleget, és közülük igen emlékezetesnek nevezte a Gerhardinum Katolikus Líceum növendékeivel való találkozást, ahol a fokozott érdeklődést akár ígéretnek is tekintheti az előadó. Vagyis, hogy nem volt falra hányt borsó a sok jó tanács, a mai fiatalok hajlanak a szóra, és egészségesebben, okosabban kívánnak élni, hogy sokáig tartson…
Sipos Erzsébet