Térségünkben sajnos túl gyakran van alkalmunk megtapasztalni, amint az asz­szi­milációs folyamat valamely szintjéről hétköznapi hőstettel felérő lélekmentés következtében sikerül egy-egy „századik bárányt” visszahozni nyelvünk, kultú­ránk, a magyarság közösségébe. A Gerhardinum Római Katolikus Teológiai Lí­ceumban nemrég megtartott táborzáró gálaműsoron húsz, a magyar nyelvet fa­kultatív módon tanuló gyermek bizonyította, hogy sok helyen, ahol már a csa­- ládban is korlátozott a lehetőség az elő­dök nyelvének és kultúrájának megtar­tására, a tanrenden kívüli magyar nyelv oktatásával a gyermekek elsajátíthatják felmenőik nyelvét, és bizonyos, hogy e többlettudás az évközbeni hasznos fog­lalkozás mellett, akár a továbbiakban is segítség lehet számukra. Az iskolában tartott egyhetes tábor alatt a gyermekek György Henrietta magyar szakos tanárnő irányításával magyar nyelvtudásukat bő­víthették, Molnár Tímea és Balla Tamás tanárokkal különféle foglalkozásokon vehettek részt, Kovács Boglár egyetemi hall­gató és oktató néptáncaink gazdag mozgásvilágába kalauzolta el a gyerme­keket, Tóth Dorottya, a Liszt Ferenc Ze­ne­művészeti Egyetem hallgatója pedig népdalaink előadásával, több népdal meg­tanulására és éneklésére buzdította a táborozókat. Gergely Krisztina, Csereoka Petra és a líceum két önkéntese, Jakab Orsolya és Csesztánovits Attila különféle kézművestevékenységeket szerveztek, amelyeken a gyermekek ügyességükre alapozva maradandó emléktárgyakat is készíthettek a táborozás alatt. A csapat összekovácsolódását segítették elő a Marossy Zsolt által irányított közösségi és ismerkedési játékok. A napi igei útra­valót nt. Demeter Sándor belvárosi lel­ki­pásztor és ft. Kocsik Zoltán lelkipásztor, az iskola lelki vezetője biztosították a táborozóknak. A táborzáró gálán Jakab Ilona igazgató meggyőződését osztotta meg, mely szerint az anyanyelvű oktatás hiányában, a különböző szórványtele­pü­léseken élő magyar gyökerekkel rendel­kező gyermekek számára a közös te­vé- kenységek és a táborozás nyomán erő­söd­hetnek a magyarságoz visszavezető kötelékek. Hasonló gondolatokat fogal­ma­zott meg Marossy Zoltán, a tizenkilenc Temes megyei településen, többszáz gyermek bevonásával folyó fakultatív ma­gyar nyelvoktatás elkötelezett híve és támogatója, aki hangsúlyozta, hogy a nyelvi határok átlépése, alapvető isme­retek hiánya miatti vagy más nehézségek ellenére, látható és lemérhető a gyerme­kek fejlődése és dicséretes a germekek és a családok kitartása. Marossy Zoltán kö­szönetét fejezte ki a segítőknek, közöttük a Generaţie Tânără Egyesület vezetőinek, akik elősegítették a tábor szervezésével járó adminisztrációs munkát. A továbbiakban az általánosan ismert, majd egy évszázaddal ezelőtt Moldvában gyűjtött Tavaszi szél vizet áraszt kezdetű népdalunk dallamaival a táborozó gyerme­kek előadását tapsolhatták meg a gála résztvevői. Amint azt láthattuk: a ma­gyarszentmártoni Rákóczi Ferenc, Nasalean Róbert, Biacsi Darius, a Bu­ziás­füdőről érkezett Djebó Mónika, Ördög Hajdú Melánia, a máriaföldi Simon Beatrix, Elekes Paula, a csenei Sebestyén Tünde, Petrovics Izabella, Petrovics Norbert, a facsádi Koós Szónya Karola, a varjasi Stier Bence, a puszta­keresztúri Horváth Róbert, Horváth Renáta, Bodre Beatrisz, a gyertyámosi Rus Alex, Rus Rafael, Kiss Corneliu, a csáki Szűcs Ferenc és Gabriella népdalok éneklésével, szavalatokkal és egyik Szent László-legenda alapján összeállított színdarab előadásával bizonyították, hogy tartalmasan telt a Temesváron el­töltött egy hét, és ki-ki gazdagabban tér­he­tett haza.
Makkai Zoltán