Az Alexandriai Szent Katalin tiszteletére felszentelt temesvár-belvárosi temp­lomban az elmúlt szombaton, november 24-én délután ünnepelték a templombúcsút. Msgr. Dirschl Johann álta­lá- nos helynök, a templom plébánosa meghívására a szentmisét ft. Szilvágyi Zsolt püspöki helynök, temesvár-józsefvárosi plébános mutatta be, koncelebrált a temesvári egyházmegye lelkipásztorainak egy csoportja, valamint a nagyváradi egy­házmegyéből ft. Rolnyik Márton magyarpataki plébános és ft. Mlinárcsik Ján, a vártemplom plébánosa.
Szentbeszédében ft. Szilvágyi Zsolt püspöki helynök a védőszent alakját idéz­te meg, akit, mint mondotta, különös tisztelet illet meg, mivel életével tanúskodott Krisztus mellett, végül pedig a vértanúságot is vállalta hitéért. – A vértanúk példája a hitre, a bizalomra, az Isten­nel való életre bátorít. Sokszor fel­merül a kérdés, vajon mi adott Szent Katalinnak erőt, bátorságot, hogy legyőzze a félelmét? Erre a kérdésre a Szentírásban, János evangéliumában találjuk meg a választ, ahol Jézus azt mondja: senkinek sincs nagyobb szeretete, mint aki az életét adja másokért. A Jézussal való találkozás átalakította Katalin életét, erőt és bátorságot adott neki, hogy a legnehezebb körülmények között is tanúságot tegyen Krisztusról. Isten ad nekünk is erőt, amikor félelmeinkkel találkozunk.
A búcsús liturgiát közismert egyházi énekek tették még ünnepélyesebbé, Moldovan Denis orgonista és az általa vezetett énekkar előadásában.
A szentmise végén Msgr. Dirschl Johann általános helynök köszönte meg a jelenlévőknek, oltártestvéreknek és híveknek a részvételt, majd mindenkit szívélyesen meghívott a templom sek­restyéjében előkészített szeretetvendégségre.
S.E.