„Uram, jó nekünk itt lenni,
a Te szent hajlékodban!”
Mint ahogyan sok helyen országszerte, Pusztakeresztúron is a Szűzanya oltalmába helyezték a falu népét és Nagyboldogaszszony napján ünnepelik a templom búcsúját.
Pár évtizede másként ünnepelték meg a búcsút, tényleg búcsújárás volt, hiszen a szomszéd falvakból jöttek traktor által vontatott utánfutón az ünnepi misére a hívek, a helybeliek pedig kereszttel mentek eléjük, és a foga- dásukra szebbnél szebb Mária-énekeket énekeltek. Mára ez is kiment a divatból, és a szentmisén egyre kevesebben vesznek részt, de akik ott vannak azok szivvel lélekkel ünnepelnek. Általában nagyobb szerepet kap az ünnepnap vége, a búcsú bálos része.
Az idén azonban kivételesen sokan voltunk a szentmisén, a nagyszentmiklósi Kék Ibolya tánccsoport tagjaival és kísérőikkel egészült ki a helybéli hívek serege. A táncosok velünk együtt ün- nepeltek, majd gyönyörű műsorral szórakoztatták a résztvevőket.
Ft. Andó Attila nagyszentmiklósi plébános a szentbeszéd keretében a Szűzanya szenvedéséről, bátorságáról beszélt, és a hozzá való fohászkodásra buzdított „a közbenjárását kell kérni, ne ímmel, ámmal tegyük ezt, hanem tiszta szivvel, szeretettel.” „A nehézségeket pedig el kell fogadni – folytatta a plébános –, hiszen Mária és Jézus is szenvedtek, de Isten velük volt és méltósággal tudták viselni a kínokat.”
Ft. Bene Tamás helyi plébános a záróbeszédében megköszönte a helybéliek segítségét, kifejezve örömét, hogy akármilyen kicsi a közösség, akadnak segítőkész emberek, akik kinyitják a templom ajtaját, feltakarítanak, díszítenek, ezzel is kifejezve a hithez való hűségüket és összetartásukat.
A Kék Ibolya néptánccsoport fergeteges előadása után következett a Nőklub által, az önkormányzat támogatásával megszervezett utcabálon, a talpalávalót a PINK zenekar biztosította, és a zenészek, a hűvös idő elle- nére, forró hangulatot teremtettek Pusztakeresztúron. Idén is, mint minden évben rengeteg tombola kelt el, mivel az asztalról kacsintgattak a vonzó nyeremények.
A búcsú jó alkalomnak bizonyult arra, hogy a helybéliek és elszármazottak együtt ünnepeljenek, de azt sem kell elfelejteni, hogy a mindennapokban is szükségünk van egymás segítségére, támogatására hogy könnyebben elviseljük a megpróbáltatásokat, mivel „Jézus azokon segít, akik nem tudnak magukon segíteni, és senki másnál nem találnak segítséget. Minél többet teszünk valakiért, annál jobban szeretjük az illetőt.” (Charles Spurgeon).
Talán ezért van már több mint egy évtizede Pusztakeresztúron Nőklub és Gazdakör, mert vannak olyan emberek, akik igyekeznek összetartani a közösséget, és a Szűzanya segítségével reméljük, ez még sokáig így marad!
Tóth-Baráth Szilvia fényképes tudósítása